Aranykorukat élik az anime témájú bunyós videojátékok, bár ezeknek minősége eléggé változó. A legnagyobb címekből régóta készülnek feldolgozások (a Dragon Ball és Naruto franchise adaptációit már számolni sem érdemes), de nem minden népszerű shonen kapta meg eddig a „méltó” átültetését a nappalinkba. A Fairy Tail, mint videojáték a PlayStation első hordozható masináján volt tetten érhető, illetve néhány androidos stuffban képviselte magát. Jó ideje nem nyúlt azonban senki a témához, de most végre a jelen konzolgeneráción is tündökölhetnek máguspalántáink.
Magnolia egyik legérdekesebb harcosmágus céhét és annak hőseit nem a kezdetektől követhetjük nyomon. A történet jócskán előrenyúl, így az animéből sok dolog kimarad (a legfájóbb talán a komplett Oración Seis sötét céh, valamint a párhuzamos világ, vagyis az Edolas történetív), a fonalat az S osztályú mágusvizsga végén veszi fel a játék. A műben közvetlen ez után következik a 7 éves időugrás, amit egyfajta bevezetőként tárnak elénk. Ez is egy jó belépőpont ebbe a világba, hiszen ekkorra már csatlakozott a társasághoz az összes kedvelt figura, és az erejük is kibontakozott már.
A műfajra mostanra jellemző arénaharcot elfelejthetjük, ugyanis körökre osztott csatákban kell helyt állnunk. Már a sztori bevezetőjében elénk tárják, mire is lehetünk képesek a későbbiekben erő terén. A harcrendszer egyszerű, és folyamatosan nyílik ki, ahogy haladunk előre. Először csak háromtagú csapatunkat dédelgethetjük, a parancsok is megállnak a támadás/varázslás/védekezés hármasnál és a gyógyítóeszközök használatánál. Ahogy egyre közelebbi barátság, kötelék alakul ki a tagok között, úgy fognak tudni egyre jobban összedolgozni. Megjelenik a combo rendszer, amely által rengeteg támadást tudunk bevinni, egymás után ráhívva a következő emberünket a delikvensre. Befejező mozdulatként a céhmesterek is beköszönhetnek, vagy megmenthetik az irhánkat egy végzetes találat elől. A bekapott sebzés hatására pedig feléleszthetik magukban a második eredetként számon tartott erőt. Ilyenkor minden varázslat táposabb formában szerepel a repertoárban, valamint lehetőség van együttesen is támadni (a játék bejelentésénél ezt nagy dolognak jelezték, de igazából semmi extára nem kell gondolni). A nagyon közeli partnerek, például a szerelmesek még egyedi animációs jelenetet is kaptak, ezek közül az animéből láthattuk már a Gray és Juvia formációs mutatványt, amit a víz és a jég elemekel művelnek. Az elemi erőkre osztott mágiáknak megvan az ellenpólusa is, így érdemes váltogatni bővülő csapatunkat, hogy előnyben lehessünk az összetűzések során. Idővel aztán kompániánk háromról öt főre duzzad, és így már hatalmas pusztításokat tudnak okozni.
Az irányítható szereplők közül a Fairy Tail céh tíz mágusa mellé még hat másik egyesület tagját kapjuk meg. Teljes értékű figurák ők is, és a klubházunkban fognak bandázni. Ez a 16 fő a végleges létszám, az erősebbek közülük sok óra után lesznek csak elérhetőek (Gildarts kegyeiért pedig nagyon meg kell majd dolgoznunk). Személy szerint elégedett voltam a felhozatallal, némely esetben pedig még vendégszereplők is csatlakoznak hozzánk, színesítve a kalandot. A szintlépések után egyre erősebb varázslatokat nyerünk, vagy később a korábbiak táposabb változatát kapjuk meg. A csillagmágus Lucy repertoárja is folyamatosan bővül a megidézhető zodiákusokkal, a barátságok szintlépését pedig egy-egy kisebb beszélgetős jelenet koronázza meg. Az említett leányzó otthonát felkeresve vicces jelenetekbe botolhatunk, vagy édességgel etethetjük szellemkutyáját. Itt öltöztethetjük át kedvenceinket akár fürdőruhákba is, vagy olvasgathatjuk a lexikont, hallgathatunk zenét.
A történet közbeni átvezetők elég hűen követik az animét, persze sok mellékszereplő nem lett elkészítve, de ezen kívül fel lehet zárkózni a játékból is. Az említett szigetes vizsga és a 7 év utáni beilleszkedésen túl még olyan történetíveket dolgoznak fel, mint A Nagy Mágiajátékok, a Tartaros elleni küzdelem és az Avatar sztori. Így a széria tetőpontját képviselő inváziós eseménysor már nem szerepel benne, ezt egy következő alkotás vagy egy nagy kiegészítő tudná csak elmesélni.
A Fairy Tail céh épülete több ponton is bővíthető, új szobákkal és lehetőségekkel szerelhető fel. Azok a tagok, akiket nem vezérelhetünk, itt mutatják meg hasznosságukat. Építhetünk labort, ahol lakrimakristályokat kifejlesztve erősíthetjük harcosainkat. Nyithatunk boltot és bárpultot, könyvtárat, építhetünk medencét és színpadot. Minden egység valami passzív bónuszt ad, és ahogy haladunk a történetben, ezeket egyre magasabb szintre emelhetjük. Bulizhatunk is a tagokkal, szóval a hangulatot sikerült átültetni, amihez a zenék is nagyon passzolnak. A hangok szerencsére az anime sorozatból megszeretett orgánumokon szólalnak meg, és rengetek további párbeszédet írtak hozzá. A készítők remek kutatómunkát végeztek, így a rajongók sok gegbe futhatnak bele. A közel 15 órás sztori az átvezetőkkel még hosszabb szórakozást nyújt, a program fullos teljesítése pedig megugorja a 40 órát is.
Amikor épp nem a történetet nyúzzuk, akkor vállalhatunk különféle munkákat is céhünk számára. A D-től S rangig jelölt küldetéseket néha fix emberekhez köti a quest, így nem biztos, hogy az aktuálisan felfejlesztett alapcsapatunkkal fogunk nyomulni. A céhnek otthont adó városon túl a térképen sok más helyszínre ellátogathatunk meló, vagy akár kalandozás címen. Ezek a kisebb természeti területek tele vannak szörnyekkel (mindegyik látható, nincs véletlenszerű összecsapás), találhatunk ládákat és útelzárásokat, az utóbbiakat eltüntethetjük egy előre jelzett maximális támadóerővel. A mászkálós rész és a zsebkendőnyi térképek is a PlayStation 2-es korszakot idézik, inkább csak funkciójukat töltik be. A karaktermodellek szép rajzfilmesek, de ezen kívül minden low budget kategória. Fura módon az élvezeti értékből ez mind nem sokat vett el, mert a szoftver keményen játszatja magát, ha az ember szereti az ilyesféle játékokat. Lehetőségeihez képest egész stílusos az összkép, ahogy ezt a képeken is láthatjátok. Mindig van egy valami, amit még meg akarunk benne csinálni, egy követelményt elérni a listáról vagy előrébb jutni a céhek közti ranglétrán. Nem túlzottan nehéz, de az utolsó fejezetre már eléggé magas szinten kell állni, ha nem szeretnénk egy órán át birkózni a góréval. A nehéz dolgok az epilógusban és utána érhetőek el, amiket már tényleg csak az elvetemült fanoknak raktak bele, mint marasztaló tartalom (egy jó 10 órát biztosan kell fejleszteni, ha ezeket teljesíteni szeretnénk).
Egy könnyed RPG képében szórakoztató választás lehet a Fairy Tail, amit azonban inkább a széria ismerőinek ajánlanék. Kicsit nehezebb megszeretni, mint nagyobb testvéreit, de más opció híján be kell érnünk vele.
