A DC egyik legnépszerűbb karaktere az utóbbi évek során egyértelműen Joker lett. Egy elég szép és érdekes teljesítmény, ha azt vesszük, hogy egy olyan karakterről van szó, akinek az eredeti tervek szerint a legelső Batman füzetben, első felbukkanását követően meg kellett volna halnia. Ám a rajongók nyomásának engedve újra és újra visszatért, számtalan evolúción esett át, mígnem eljutott arra a pontra, ahol jelenleg (jelentős részben a néhai Heath Ledger, Jared Leto és legutóbb Joaquin Phoenix filmes alakításainak hála) kérdéses, nincs-e jelenleg több rajongója a karakternek, mint a terveit rendszeresen meghiúsító Batmannek.
A karakter rajongói számára Brian Azzarello és Lee Bermejo Joker című kötete mellett (amely itthon a Legendás Batman sorozatban jelent meg) az utóbbi időszak legjobb, talán kötelezőnek is mondható megjelenése a Sean Murphy és Matt Hollingsworth együttműködéséből született White Knight (itthon a Fumax gondozásában a Fehér Lovag címet kapta), amely olyan sikereket ért el, hogy az alkotók azóta egy, a fő kontinuitástól teljesen szeparált, limitált széria keretein belül járhatják körbe az általuk megálmodott Batman és Joker értelmezést, amely meglehetősen szokatlan oldalról közelíti meg a konfliktust.
Ez az izolált kontinuitás több szempontból is zseniálisnak bizonyult. Egyrészt így a készítőknek csak minimális megkötésekkel kell dolgozniuk, a karakterek kapcsolatait, jellemét vagy akár életben maradását a fő kontinuitástól függetlenül alakíthatják. Másrészt lehetőséget kaptak egy olyan, különböző forrásokból összeollózott Batman-világ kidolgozására, amely ismerős lehet mindenkinek, bárhonnan ismerte is meg a karaktert, legyen szó filmekről, képregényekről vagy videojátékokról. Joker valódi neve például – ellenben a hivatalos történetfolyammal – ismert, és meg is egyezik a Tim Burton adaptációjában használttal, ugyanakkor lezajlottak az olyan ikonikus történetek is, mint a Gyilkos tréfa és a Halál a családban.
Mégis, a Fehér Lovag cselekménye nem csak tiszteleg a karakter és több évtizedes múltja, popkulturális jelensége előtt, de alapvetően kérdőjelezi meg azt. Batman pozitív hatása valóban ellensúlyozza a negatívat? Mennyibe kerülnek Gothamnek az összecsapások a szupergonoszokkal, mi történik a helyiekkel, akiknek a házuk egyik pillanatról a másikra romba dől egy szerencsétlenül landolt batmobil miatt? Pont ezekre alapozza taktikáit Joker, aki, miután egy teljesen kontrollt vesztett Batman kis híján megöli őt, kigyógyul az őrületéből, és egy szintén rehabilitált Harley Quinnel az oldalán a törvény és a közvélemény erejével próbálja meg felvenni a harcot mind Batmannel, mind a magát Neo-Jokernek nevező fanatikus utódjával.
Murphy és Hollingsworth kiválóan aknázzák ki az ötletben rejlő lehetőségeket. Ugyan nem ők az elsők, akik eljátszottak a gondolattal, hogy mi lenne, ha Joker visszanyerné az épelméjűségét – nem volt még alkotó, aki ennek révén ennyire sikeresen kiforgatta volna Batman világának és karakterének alapjait. A történet nem próbálja meg tompítani Joker bűneit, az általa okozott rengeteg fájdalmat, ugyanakkor esélyt ad számára a változásra, és ugyan a manipulatív, számító taktikák és trükkök nem tűnnek el a tarsolyából, összevetve a leginkább önző, érzéketlen, öntörvényű és közveszélyes szerepben feltüntetett Batmannel, gyakorlatilag sikeresen eléri, hogy kettejük közül még pozitívabbnak, vagy legalábbis új énje a kisebbik rossznak tűnjön. Egy olyan végtelen és végletekig torz kapcsolatban pedig, mint amilyen Batman és örökké kacagó ősellensége között húzódik, igazi vérfrissítésnek érződik egy ennyire komplex, a kettejüket ennyire szokatlan fényben megvilágító és összevető cselekmény – amely komolysága ellenére ugyanakkor minden elemében szórakoztató azok számára is, akik csak egy intenzív, magával ragadó és jól megírt Batman történetet szeretnének. A történetet Murphy rajzai, zaklatott vonalvezetése és Hollingsworth sötét színvilága zseniálisan ábrázolja. Egy-egy beállása, képkockája megidézi a szuperhősképregények szellemiségét, ugyanakkor végig sötétebb, fájdalmasabb és esendőbb formában ábrázolja a gyakran sebezhetetlennek és tévedhetetlennek mutatott ikonikus karaktereket.
Batman-rajongók számára kötelező kötetről van szó, csak remélhetjük, hogy az alkotópáros még nagyon sokáig eljátszhat a koncepcióval további minisorozatok formájában, ahogy azt is, hogy esetleg a folytatást is hasonlóan színvonalas kiadásban olvashatjuk majd.
