A golf befolyásos üzletemberek és kőgazdag felebarátaink úri passziójaként élhet minden egyszerű földi halandó fejében, amely sportként azonban nem csekély rajongótábort, és nem mellesleg a világ egyik legjobban fizető profi bajnokságsorozatát tudhatja magáénak. Ha bármikor megnézzük a legjobban kereső sportolók világranglistáját, tuti akad az első húsz között legalább egy golfozó – jelenleg a Forbes magazin rangsorában kettő is szerepel: Tiger Woods a 8. helyen, míg Rory McIlroy a 14. helyen trónol. Az említett versenysorozat hivatalos játékait sokáig az EA Sports készítette, ám az utóbbi években nemigen találkoztunk tőlük ilyen programmal. Közben az HB Studios belekezdett a The Golf Club névre keresztelt sorozatba, amely leginkább a Konami PES-játékainek első részeire emlékeztetett: megvolt bennük a dolgok sava-borsa, csak a csapatok és játékosok jogait nem birtokolták a fejlesztők. Azonban miután az EA licence 2018-ban lejárt, és a 2K Sports leszerződött a kanadai fejlesztőcsapattal, megnyílt az út, hogy immár a maga teljes valójában, nevén nevezve a gyermeket dobják piacra a PGA Tour 2K21 című alkotást, amelyben a legrangosabb profi golfbajnokság számos pályája és játékosa megtalálható sok egyéb mellett.

A program oktatómódján – amely sokkal inkább tekinthető gyorstalpalónak, mint komoly felkészítésnek – átrágva magam a 2K Sports egyéb alkotásaiból ismerős MyPlayer opcióban találtam magam, ahol az utolsó apró részletig megalkothattam a magam kis digitális játékosát. Ebben nem csupán a karakter fizimiskáját szabhattam kedvemre, de annak felszerelését is tokától bokáig, a legismertebb márkák termékeinek jóvoltából. Ha most azt gondoljátok, hogy ez valamiféle mikrotranzakciós hókuszpókuszt sejtet, ami az említett kiadó jó néhány előző alkotását is megkeserítette, sajnos jól tippeltek. A különféle sapkákat, cipőket, ütőket, pólókat és miegymást bizony mind virtuális valuta terhére ölthetjük magunkra, amelyet természetesen véres verítékkel farmolhatunk össze, vagy akár fizethetünk érte valós pénzzel is. Ez a játék talán legkevésbé szimpatikus vonása (hejj, de diplomatikus vagyok újabban – hiába, öregszem), de szerencsére semmit nem von le a játék értékéből vagy a játékélményből, már csak azért sem, mert a szerkó leginkább kozmetikai jellegű tuningot jelent, és teljesítményünkre nincs hatással.
Biztosan megtalálhatjuk a magunk számára optimális nehézségi beállítást.
Akár kezdők vagyunk, akár profik – vagy csak aranykezű kibicek –, biztosan megtalálhatjuk a magunk számára optimális nehézségi beállítást, amelyet igen bőséges opciótenger segítségével tehetünk meg. Választhatunk előre beállított fokozatok közül is, de emellett a legapróbb részletekig kapcsolhatjuk ki-be a szélirány ütéseinkre tett befolyását, a fizikai paramétereket, a különféle jelzőket és segítségeket vagy a többit, ami a hírhedt nehézségű elődök után remek lehetőség a program játszhatóbbá tételére a mezei halandók számára is – de higgyétek el, a legkönnyebb fokozaton sem lesz egyszerű néhány lendítésből a lukba találni.

Na szóval emberünk kész, felöltöztettük, a nehézséget beállítottuk, így nincs is más hátra, mint karrier módban nekikezdeni a fickó vagy csajszi felemelésének a golfozók virtuális trónjára. Ehhez amatőr, félprofi és profi bajnokságok állnak rendelkezésünkre, amelyeken bizonyíthatjuk rátermettségünket. Sajnos – habár alkothatunk női karaktert is – a hölgyek bajnokságai vagy ligája kimaradtak a programból, amit nem értek, tekintve, hogy a stílus többi képviselőjében ez egyre inkább bevett feature – gondoljunk csak az NBA 2K20-ra „házon belül”, de van számos más példa is rá.
A játék során teljesítményünkért XP-t kapunk, amellyel szintet léphetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy perköket vagy elosztható pontokat is kapunk képességeink fejlesztésére, csak szimplán ugrunk egy szintet. Ez hatalmas kihagyott ziccer a fejlesztők részéről, és remélem, jövőre orvosolják a dolgot, mert sokat adhatna a játékélményhez a karakterfejlesztés lehetősége. Ahogy nyerjük a kupákat, egyre több és nevesebb szponzor talál meg bennünket, ami amellett, hogy az ő cuccaikban is viríthatunk, azt is magával hozza, hogy általuk szabott célokat is teljesítenünk kell, mint például az első X között végezni, és ehhez hasonlókat. A jutalmunk a győzelemért és a feladatok, célok teljesítéséért a már említett XP mellett rendszerint egy új cucc, és egy újabb pipa meg plecsni az eredményink között.

Ahogy haladunk egyre feljebb, találkozunk a játékban szereplő világklasszisokkal.
Ahogy haladunk egyre feljebb, elkerülhetetlenül találkozunk a játékban szereplő világklasszisokkal, még ha csak ellenfélként is, akikkel szemben egyfajta rivalizálást is jegyez a program. Ez ismét csak annyit jelent, hogy ha kellő mennyiségű tornát nyerünk, új riválisunk lesz, akit előbb-utóbb magunk mögött hagyunk, és jön a következő. Tényleg nem akarok szőrözni, de ebben is lett volna több lehetőség, amit ugyancsak remélek, hogy ki fognak a következő részekben aknázni a kanadai srácok.
A karrier mód mellett online ligákban is játszhatunk, megalkothatjuk saját pályáinkat – amelyeket természetesen a többiekkel is megoszthatunk –, ütögethetünk kedvünkre egyedül vagy barátainkkal, így a program által kínált lehetőség igen bőséges. Ha ehhez hozzávesszük, hogy minden eddigi és ezutáni morgásom, valamint a számos kihagyott lehetőség, kevésbé átgondolt játékelem ellenére maga a nagybetűs játékélmény nagyon is rendben van, elmondhatjuk, hogy egy alapvetően igen kellemesre sikerült alkotással van dolgunk.

No de mit sem érne a remek játékélmény, ha mindez egy rosszul kivitelezett programmal lenne körítve. Nos, itt szerencsére ez nem így van, még ha e tekintetben is maradt némi keserű íz a számban. A tizenöt hivatalos, észak-amerikai pályát légifotók segítségével szkennelték be a készítők a legapróbb részletekig. Ha úgy gondoljuk, a szél is igen élethűen hat labdánkra, ütéseink nyomán a fű is röpül, és a pálya domborzata, illetve a különböző tereptárgyak is hatással vannak játékunkra. Alapvetően a látvány és a fizika is nagyon rendben vannak, de azért találkozhatunk a régi időkre emlékeztető „papírmasé” közönséggel, és a fák sem hajladoznak nagy beleéléssel a szélben, ami kicsit ront az összképen. Mint ahogy az is, ahogy a labdánkat követő kamera mutatja, amikor az a közönség soraiba érkezik, akik azonban tapsolva állnak teljes lelki nyugalommal, mintha mi sem történt volna. Azon is lehetne csiszolni, hogy győzelmünket illendő módon „ünnepelje meg” a játék és a virtuális szponzor, ne csak egy újabb strigulát és egy trófea képét dobja ki érte, és itt is lehetne pár sajtóesemény, ha már a nagyokkal versenyzünk.
A nehézség mellett a vizuális opciók is igen széles körben állíthatók. Egy ASUS Zephyrus G14-es laptopon játszva, mindent maximumra téve, Full HD felbontással csak a tévékamerák által, tévé nézetben közvetített karakterek mozgása szaggatott be néha, de szerencsére nem zavaróan, míg egy 4K felbontású projektorra kivezetve a képet ez átment nettó diavetítésbe.

A műfaj egy másik igen fontos eleme a kommentár, amelyet itt – nevükhöz méltóan – szerencsére profi szakriporterekkel oldottak meg a 2K Sports munkatársai. Az azonban megint hagyott bennem némi tüskét, hogy Luke Elvy és Rich Beem urak nem igazán ugranak ki a bőrükből a legnehezebb vagy legrangosabb versenyen aratott győzelmünk után sem. A tutorial mód során hallható kifejezéstelen, fahangú narráció pedig számomra inkább volt idegesítő, mint segítő, de ez szubjektív vélemény.
Ebben a játékban valóban meg kell tanuljuk a vezérlést, amelynek szerves része az egyes pályák tanulmányozása.
A vezérlés kifejezetten ordított egy kézreálló kontrollerért, még ha egérrel és billentyűzettel is kivitelezhető volt. Kedvenc vezérlőm gombjaival nagyon egyszerűen váltogathattam az ütőfajták, a különféle ütéstípusok, a jelzők megjelenítése, a pásztázó kameramód, a lendítés ereje, annak szöge és iránya között, és egy kis gyakorlással – amit leginkább a tényleg nagyon sokoldalú és részletes lehetőségek tárháza tett kicsit időigényesebbé – egyre jobban jöttem bele a sport nem is olyan egyszerű virtuális művelésébe. Ebben a játékban valóban meg kell tanuljuk a vezérlést, amelynek szerves része az egyes pályák tanulmányozása, azok lejtésével, a homokcsapdák és a véderdősávok fekvésével, a tavak elhelyezkedésével együtt. Itt tényleg az lesz a jobb, aki többet gyakorol és többet játszik, ami akkor is igaz, ha mindent a lehető legkönnyebbre állított. Ez nálam nagy piros pontot jelentett, mert a műfajon belül sokszor találkozom túlbonyolított, vagy rosszul optimalizálható és személyre szabható irányítású alkotással.

Írtam fentebb hideget-meleget az HB Studios és a 2K Sports legújabb golfprogramjáról, a PGA Tour 2K21-ről, ami az EA egykori hasonló sorozatának nyomdokaiba kíván lépni a nemzetközi profi golfbajnokság licencének égisze alatt. Akadnak sajnos kiaknázatlan vagy kevésbé átgondolt játékmenetbeli aspektusok, és hagy némi kivetni valót a prezentáció is, no meg itt is jelen van az a fránya mikrotranzakció, de az összességében igen korrekt megvalósítás, a remekül személyre szabható nehézség, a számos off- és online játékmód, a pályatervező, az online szövetségek és a remek játékélmény sokkal többet nyomnak összességükben a latba a felsorolt hiányosságoknál. Messze nem tökéletes ez a program, de egy ígéretes széria lehet még ebből, és remélem, az is lesz.