Az első Nexomon játék egy olcsó telefonos alkalmazásként tűnt fel a piacon. A Pokémonhoz hasonlóan itt is szörnyeket lehetett gyűjtögetni, és csatázni velük a nagyvilágban. Három esztendővel később pedig kinőve magát a jelen konzolgenerációra és PC-re látogatott el a folytatása. Mivel a Nintendo rendszereit leszámítva nem igazán született ilyen jellegű alkotás ezekre gépekre, így most bárki belekóstolhat ebbe a stílusba.
A Nexomon: Extinction világában az emberek és szörnyek békében éldegélnek egymással, miután a lények királyát közös erővel meggátolták az emberiség kiirtásában. Gyermekei eltűntek, csupán néhány zsarnok szörny maradt, aki bekavar az állóvízbe, de őket semlegesíti az erre a feladatra felállított katonai céh. Ebbe az alakulatba úgynevezett szelídítők lépnek be, és az elfogott vad nexomonokkal harcolnak. Hősünk egy árva gyermek, aki elérte azt az életkort, hogy csatlakozhasson a céhhez, és megbízásokat teljesíthessen. A szamárlétrát megmászva pedig a világ legnagyobbjává váljon, hiszen ez minden fiatal álma.
A csavaros történet lassan bontakozik ki, egy valódi régivágású szerepjáték képében. A megjelenítés a régi Final Fantasy epizódokat idézi, csak a mai kor elvárásainak megfelelően, letisztult formában. Aranyos, szerethető modellekkel dolgozik, a háttér és a tereptárgyak is kedvességet sugároznak. Jól áll ez a minimalista stílus a szoftvernek, párbeszédeknél pedig rendesen megrajzolt figurák színesítik a látottakat. Narráció hiányában, ahogy régen is, a zene és a hangeffektek teszik egésszé a látottakat, oldják meg a hangsúlyozást és az érzelmeket. Emote ikonokkal kiegészítve már tényleg minden érthető, amúgy remek szöveget írtak a stuffhoz, ami kellően humoros is néhol.
Kezdő nexomonunk kiválasztása után (9 elementál közül választhatjuk ki a nekünk tetsző babaállatot) egyből nyakunkba vehetjük a világot. Sok mindent merítettek az alkotok más zsebszörnyes játékokból, főleg a Pokémonból. Egyszerre hat állatka lehet nálunk, a harci kameraállás is kísértetiesen hasonló stb. Véletlenszerűen támadnak ránk az avarból a begyűjthető lények, amiből brutálisan sok került a programba. A végső szám meghaladja a 380-at, ami magába foglalja a monstrák 2-3 továbbfejlesztett alakját és a legendás lényeket is. És ezek az egyedek egész jól néznek ki, nem igazán találkoztam fantáziátlan darabbal. A bőséges létszám garantálja, hogy szinte minden képernyőn belefussunk akár egy tucat új szörnyecskébe.
Elkapni őket csapdákkal lehet, a dobás végén pedig egy több gombból álló szekvenciát kell beadni. Egy szuper jó százalékos mutató tételesen kifejti, hogy mekkora eséllyel zsebelhetjük be a kívánt célpontot. Az esély növelésére megetethetjük különféle ételekkel, a kellő sebzés bevitele is tovább javít az arányon, illetve a státuszmódosítok és extra tárgyak is pozitívan hatnak. A ritka elementális csapdák, amelyek megegyeznek az áldozattal, még jobban működnek, az arany csapdák pedig 100% eredménnyel zárják a procedúrát. Ezeket érdemes az erősebb, legendás alakokra tartogatni, mert a számuk véges.
A játékban sokáig el lehet jutni csupán a kezdő nexomon pajtásunkra támaszkodva. Mivel csak az kap tapasztalati pontot, aki harcol, így a pihenő tartalékosaink nem fejlődnek. Továbbá egy idő után tulajdonságnövelő ékköveket lehet eszkábálni a nexomonokat erősítve, így még tovább növelhető az előny. A Pokémon: Let’s Go Pikachuhoz hasonlóan tank üzemmódban el tudtam érni a végjátékig, majdnem a végéig megtartva a szintbeli előnyömet. A történethez igazodva skálázza fel az NPC edzők és a vadvilág lényeit a program.
A sztori változatos helyszínekre kalauzol el, így a csendes erdei árvaháztól elég hamar eljutunk a nagyvárosba. Kihajókázhatunk egy trópusi üdülőparadicsomba, ahol tonnányi állatkát fogdoshatunk össze már a kezdetek kezdetén. Szellemtanyán és sivatagon kelhetünk át, a mélyben pedig a fortyogó láva színesíti a tájat. Oázisokba és a fagyos hegyvidékre is elvisz az utunk, illetve lemerülhetünk a tenger alá egy elfeledett civilizációba. A főküldetésünkön túl sok más feladatot láthatunk el, amelyek közül a legérdekesebb a bányákban található széfek fellelése. Csereüzleteket is folytathatunk le az utunkba kerülő lakókkal. Nem mindegyik éri meg feltétlenül, de a vásárlásainkat befolyásoló kuponok, tapasztalati pont boosterek, valamint az arany csapdák miatt megéri velük vesződni. Minden településen van egy állomás, ahol regenerálhatjuk csapatunkat, vásárolgathatunk a rangunknak és reputációnknak megfelelő termékek közül. A kioszkoknál módosíthatjuk a csapatunkat, átnevezhetjük harcostársainkat.
Egy bő 35 órás játékidővel rendelkező történetet kapunk, ahol az endgame tartalom is kiemelkedő. A legnehezebb küldetések csak a sztori leszurkolása után kerülnek napvilágra. 55 órámba tellett, mire minden questet teljesítettem, de a szörnyekből így is csak a felét tudtam bezsebelni. Online küzdelmek nincsenek, így a tartalom a lexikon teljesítésében csúcsosodik ki, ami nem kevés időbefektetésével jár.
Kellemeset csalódtam a Nexomon: Extinctionban: egy nagyon könnyed és színes világot sikerült benne felépítenük a fejlesztőknek. Bátran ajánlom beszerzésre a stílus és a laza szerepjátékok kedvelőinek.
