Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Crysis Remastered

Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?

Megérkezett a Crytek egyik legsikeresebb játéka a mai gépparkra szabva.

2020.09.29. 09:55 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

2004-ben számos fontos dolog történt gamer szempontból. Közülük számomra az egyik legjelentősebb az volt, hogy abban az évben váltották fel új grafikai trendek az addigiakat, és ágyaztak meg a mai csilli-villi, de főleg realisztikus képi világnak. A szögletes, élekkel határolt megjelenítést, a rárajzolt ujjakkal kombinált „LEGO-kezet”, a fapofát, az irreális mozgást és a többi addigi grafikai klisét felváltották a valóban kerekített, színpompás, korrektül kidolgozott részletességű alkotások, amelyek még mai szemmel sem tűnnek vészesen ódivatúnak. Mindez viszonylag gyorsan történt, és bizonyos szempontból váratlanul. Azt ugyanis tudtuk jó ideje, hogy érkezik az id Tech 4 és a Doom 3, az Unreal Engine 3 is hallatott már magáról, no meg végre valahára kiadatott a Source Engine-re épülő Half-Life 2 is.

Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?

No de ki a túró hallott vagy tudott addig bármit is Cevat Yerli és testvérei cégéről, a Crytekről, és annak jóformán a semmiből felbukkanó első sikeréről, a Far Cryról? Az azt hajtó CryEngine hihetetlenül jól festett a maga káprázatos, akkori szemmel nagyon is részletes, effektekkel teli valójában, még ha a gépünket meg is ette reggelire. Aztán jött a többi motor és program, és ez a fajta képi megjelenítés lett az új trend. 2007-ben a Crytek is kiadta a továbbfejlesztett CryEngine 2-re épülő új játékát, a Crysist, amely nem hogy felfalta a legerősebb vasakat, de ki is köpte azokat atomjaikra hullva. Akkoriban kezdődött a „Can you run it?” szlogenű hardverméricskélés is, ami a mai benchmarkok egyik előfutára volt, és sokáig a CryEngine volt az egyik olyan grafikus motor, amiről az a hír járta, hogy messze a jövőbe mutat, és még nem született olyan hardver, amelyen röccenésmentesen futna csutkára tekerve. Nos, az említett alkotás szerencsére nem csupán egy bitang erős techdemoként funkcionált, így osztatlan sikert aratott mind a szakma, mind a játékosok körében. Idén, számos kiegészítővel és két folytatással, no meg tizenhárom esztendővel később, a Saber Interactive közreműködésével kerülhetett a boltok pocaira az első Crysis újrahangszerelt, a mai elvárások szerint felturbózott változata, a Crysis Remastered.

A program és a széria a földönkívüli technológián alapuló, viselőjük idegvégződéseivel együttműködő nanoruhákba öltözött szuperharcosok köré épült. A jelen tesztünk alanyául is szolgáló első részben az Észak-Korea által megszállt szigetekre dobják le főhősünk egységét, a Raptor csapatot, hogy menekítsenek ki néhány amerikai tudóst, akik valami hatalmas tudományos áttörésre bukkantak. Ahogy azt sejteni lehet, semmi nem megy azonban simán, és a rutin mentőakciónak induló küldetésből valami egészen más lesz.

Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?

A stílushoz mérten egész jó sztori mellé akkoriban sok szempontból forradalminak számító játékmenet is társult. Nanoruhánk brutális gyorsaságot, fizikai védelmet, nagy erőkifejtést – beleértve a hatalmas ugrásokat is –, no meg láthatatlanságot kölcsönzött nekünk, a testünkből adódó bioenergia terhére. Ez az akkoriban még egyáltalán nem mindennaposnak számító sandbox jellegű pályaszerkesztéssel kombinálva számos taktikai lehetőséget adott a játékosok kezébe. Nekironthattunk valakiknek pajzsunkra alapozva, végigszáguldhattunk az ellenségtől hemzsegő helyszíneken láthatatlanul, vagy mindezeket ügyesen kiaknázva intézhettük el úgy az ellent egy odarohan-megragad-elhajít-továbbáll jellegű kombóval, hogy az gyakran szó szerint pislogni sem tudott. A megközelítés – vagy az elkerülés –, illetve a feladatok végrehajtásának módja mellett azok iránya és útvonala is gyakorlatilag szabadon választható volt, ami számos későbbi világsiker játékmenetének ágyazott meg. Habként azon a bizonyos tortán emellett a már említett, nagyon is realisztikus képi megjelenítés, moziszerű grafikai átvezetők, remek hang- és zeneanyag és némi multiplayer élmény is járt a csomaghoz, így azt gondolom, érthető, hogy miért is volt akkora siker annak idején a Crysis.

A Crytek háza táján időközben számos változás és átalakulás történt, amelyek folytán az elmúlt hat-hét esztendő során nemigen jelent meg tőlük semmi nagy durranás. A Far Cry jogai az Ubisofthoz kerültek, így azt a szériát azóta ők vitték tovább, míg a Crysis leállt a harmadik résszel. Persze a technikai fejlődés sem állt meg az évek során, így a heteken belül debütáló, 9. generációs konzolok, illetve a PC-s hardverek is immár valósidejű sugárkövetést, 8K-s felbontást és mindent is ígérnek, ami szemnek és szájnak ingere. Gondolt hát egy merészet a német illetőségű (de alapítói révén török gyökerekkel rendelkező) csapat, és főleg grafikailag jelentősen felturbózva, szigorúan az egyszemélyes kampányra koncentrálva kiadták egyik legnagyobb sikerük szépen leporolt és kicsinosított verzióját.

Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?

A CryEngine V-re épülő Crysis Remastered PC (illetve PlayStation 4 Pro és Xbox One X) verziója szoftveres ray-tracinget, minden eddiginél részletesebb felbontást és textúrákat, lélegzetellálító effekteket, globális megvilágítást és egyebet ígér, mindezt akár 8K (vagyis több mint tizenhatmillió képpontból álló) felbontásban. A grafikai opciók ennek megfelelően igen széles skálán állíthatók, és a legmagasabb fokozat a „Can It Run Crysis?” néven választható ki – némi vicces utalással a régi szép idők fentebb említett hardverfelméréseire. Nos, én bizony mindent feltettem egy lapra, és maximumra tekerve mindent, kedvenc Asus Zephyrus G14-esemmel vágtam neki a programnak. A notebookban egy erős AMD processzor és 32 GB RAM mellett „csupán” egy RTX 2060 6 GB Max-Q videokártya ketyegett. Maradtam a beépített, Full HD kijelzőnél, így magasabb felbontásokról nem tudok nyilatkozni, de nálam minden tükörsimán futott a teszt során. A hivatalos gépigényt elnézve nem tartottam tőle, hogy különösebb gondom akad, de az azért benne volt a pakliban, hogy a sima futtatáshoz maximum high preset beállítás lesz alkalmas. Szerencsére azonban nem így történt, ezért a játék optimalizáltságáról nem tudok rosszat mondani.

Az már más kérdés, hogy a töltési idők gyakran hosszúak voltak az egyes pályák előtt, a textúrák nem mindig azonnal töltődtek be, a homokon úgy jártam, mintha szikla lenne, az aljnövényzeten simán átsiklottam, és kontrollerrel játszva az egérkurzor gyakran nem tűnt el, sőt, a menüben is csak azt lehetett irányítani. Szintén más lapra tartozik az is, hogy a szememben valahogy nem tűnt annyival szebbnek ez a verzió a számos online platformon potom áron ma is kapható eredetinél, hogy az állam a padlón keressem. Nagyon szép, és a teaser videókon látszik is a különbség, de egyúttal az is megfigyelhető, hogy ez az újrakevert változat valójában csak leporolja az eleve nagyon szép régit, és kicsit még szebbé, modernebbé teszi azt. Többet senki ne várjon tőle, ennyit tud, de ezt nagyon jól. Az mindenesetre bíztató, hogy szoftveres ray-tracinggel operál a játék, ha az hardveresen nem áll rendelkezésre, akár mostani konzolokon is (kivéve a Nintendo Switch portot), ami a jövő szempontjából adhat némi reményre okot a szerényebb, vagy ilyen funkciót nem tudó hardverrel rendelkezőknek. A vezérlés annyiból alakult át, hogy a későbbi részek egyszerűbb, kevésbé taktikus ruhaüzemmód-választása került be alapból a repertoárba, de választhatjuk a klasszikus módot is, ahol a régi időkhöz hasonlóan kapcsolhatjuk ki-be az egyes funkciókat. Egyedül az elég borsos árcédula adhat okot némi homlokráncolásra, főleg, hogy – mint azt már említettem – az eredeti, ma is nagyon korrekt verzió pár euróért lehet a mienk.

Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?

A Crytek egyik legnagyobb sikere, a 2007-ben debütált Crysis tehát megkapta a maga leporolt, „felkétezerhúszasított” grafikájú verzióját, a Crysis Remasteredet. Az új verzió a mai kor (és a holnap) vívmányainak megfelelően még szebb, modern effektekkel teli, szoftveres valósidejű sugárkövetéssel felturbózott formában érkezett meg, és akár 8K felbontáson is futtathatjuk, már ha van hozzá vasunk. A játék minden szempontból szebb lett az eredetinél, még ha ez a grafikai tuning nem is olyan eget rengetően jelentős, és az eredeti verzió irányítása mellett a későbbi epizódok egyszerűbb metódusait is tartalmazza. Száz szónak is egy a vége, aki nem ismeri ezt a számos téren korszakalkotó játékot, vagy egy kis modern nosztalgiára vágyik, ebben a játékban könnyen megtalálhatja, amit keres. ■

értékelés

Crysis Remastered

Pozitívumok
  • Minden szempontból a mai kornak megfelelő optikai tuning
  • Szoftveres ray-tracing
  • Kellemesen nosztalgikus játékélmény
Negatívumok
  • Kisebb grafikai és vezérlésbeli bakik
  • Hosszú töltési idők a pályák előtt
  • Az eredetihez képest nem eget rengetően szebb megjelenítés
  • Magas ár ahhoz képest, hogy az eredeti verzió potom pénzért elérhető ma is

A tesztpéldányt a játék fejlesztője biztosította.

Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?Crysis Remastered teszt – Lehet-e kétszer klasszikus valamiből?
Crysis Remastered
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Crysis Remastered

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló