Lassacskán ismét évfordulóhoz érkezünk, így kvázi az ősz derekán, ugyanis közeleg a mára már szokásosnak mondható, kétéves korszakváltás a World of Warcraft háza táján. Mint azt már megszokhattuk, a Blizzard körülbelül kétévente hozza az új kiegészítőket, aztán hol sikerrel járnak, hol pedig kevésbé lesz felhőtlen a fogadtatás (és akkor azt hiszem, elég szofisztikáltan fogalmaztam). A tervezett megjelenés ugyan eltolódott, de alapvetően most sem lesz ez másképp, hiszen itt toporog a küszöbön a Shadowlands, amelynek a bétatesztje során ízelítőt kapunk abból, hogy mi is vár majd ránk a túlvilágon. Aztán hogy jól sikerült-e az új expanzió vagy sem, reméljük, hamarosan élesben is megtapasztalhatjuk.

Amit eddig a béta alkalmával láttam a játékból, az viszont azt kell, hogy mondjam, tetszett. Elsősorban a látvány az, aminek örülni tudok, mert az új kontinens, vagyis jobban mondva a túlvilág egész szép koncepciót tár elénk. Tudom, tudom, hatalmas újításra már senki nem mer számítani, de alapvetően én nyitottan álltam az egészhez, és csendben, a bajszom alatt el merem mormolni, hogy ez az egész túlvilágosdi nekem csakazért is tetszett.
Kiváltképp Bastion és Ardenweald ragadták el a tekintetem, mivel eddig a legtöbb időt ott töltöttem el. Lehet, hogy az eddig szokatlan színáradat az, ami hatással volt rám, na meg az újdonság varázsa, de akkor is. Azonban ez csak kettő a 4+1 új terület közül, a többi még felfedezésre vár. Azért írtam, hogy 4+1, mert gyakorlatilag az új Covenant (szövetség) rendszerbe tartozó négy frakció mindegyikének megvan a „saját” területe, plusz egy, a The Maw, ahová a világ legalávalóbb lelkei kerülnek.

Tehát felfedezésben nem lesz hiány, ugyanakkor a formula semmit nem változott, szóval a WoW az WoW maradt továbbra is, és reméljük, nem fullad unalomba majd túl hamar az új területen történő questelgetés. A küldetések és a world questek továbbra is hasonlóképpen működnek, mint korábban, annyi különbséggel, hogy most reputáció helyett renown névre keresztelték a bővítgetni való pontrendszert, amelyben az előrelépés egyre inkább megszerettet minket szívünk választott frakciójával. Mondtam, hogy az alapformula nem nagyon változott...
Ám hogyan jutottunk el idáig? Nemes egyszerűséggel Sylvanas Windrunner, a krónikus skorbutban szenvedő forsakenek vezetője fogta magát, és diszencsizte a sokáig Lich King fején ékeskedő Helm of Domination nevű fejfedőt, amelynek áldatlan hatásaként létrejött az átjárás a két létsík közt.

Nyilván sejtjük, hogy idővel ki lesz a fő boss, ugye? ;-) Viszont ne szaladjunk ennyire előre. Shadowlands ugyanis nem a senki földje, sőt, egészen élettel – vagyis halállal – teli. Ahogy megérkezünk, a központi hubban, Oribosban találjuk magunkat, ahol el kell döntenünk, hogy az egymással szemben álló szövetségek közül kinek a pártjára állunk, hogy visszaállítsuk az egyensúlyt az árnyékvilágban.
A kyrian egy amolyan angyali nép, akik imitt-amott a korábban már látott val'kyrekre emlékeztethetnek bennünket. Ők amolyan nagyon pacifista, lélekbarát népség, akik csak az arra legrátermettebb jótét lelkeket fogadják maguk közé. Ők uralják Bastion területét.
A Night Fae szövetség tagjai a természethez hajdan közel állt lények lelkének nyugalmát őrzik Ardenweald erdejében, amelynek egyensúlya szintén bomlani látszik. A Tél Királynő vállát nagy teher nyomja, aminek enyhítésében nekünk is részt kell venni, ha hozzájuk csatlakozunk.
A venthyr a vámpírokhoz hasonló közösség, akik a legarrogánsabb, mondhatni nem éppen jófej lelkeket hivatottak kínozni hosszú-hosszú időkön át, így kinyerve az értékes animát, amely az összes többi szövetség számára fontos alapanyag/fizetőeszköz az árnyékvilágban. Ám nemcsak az ide jutó lelkek viselik az önteltség vaskos gúnyáját, hanem maguk a kínzóik is, és úgy tűnik, dekadens kis társadalmuk meglehetősen nagy változás előtt áll.
A necrolord az utolsó csoport, akik pedig nem mások, mint a World of Warcraft világából nem hiányozható nekromanták. Gyakorlatilag az ő céljuk, hogy élőholt katonáikból felállított seregeikkel megvédjék az árnyékvilág birodalmát, amennyiben képesek lesznek pótolni a nemrégiben köddé vált vezérüket.

Szóval ők lesznek az új barátaink, vagy éppen ellenségeink. Ha egy szövetségnél megvetjük a lábunkat, akkor a másik három nem éppen fog minket szívesen látni, és habár van lehetőség elhagyni egyiket a másik kegyeiért, ha megtesszük, utána tekerni kell keményen, hogy visszafogadjanak minket. Mindegyikőjüknek egyedi transmog szettjei válnak később elérhetővé, továbbá két dedikált képesség is, amelyeket pluszban használhatunk majd a sajátjaink mellett. Ehhez pedig nem kell mást tennünk, mint a korábban említette renown szintünket növelni.
Az alapkörítés érdekesnek tűnik, számomra legalább is mindenképpen az. A grafikai megvalósításra nem panaszkodhatom, elsősorban Bastion területe volt az, ami a leginkább lenyűgözött. A szokásos plusz dungeonök is jelen vannak, de persze mindenre nem juthat idő. Na és persze nem említettem még pár újításnak szánt dolgot, ámbátor ezeket szerintem hagyjuk meg az éles tesztre.

Ha sokszor úgy gondolnánk, hogy „a régi jó dolgokból nem maradt semmi”, akkor érdemes lehet úszni az árral, hátha kellemes meglepetés ér bennünket. Nincs ez másképp a World of Warcrafttal sem: kíváncsian várom, hogy a hivatalos megjelenés után milyen szájízt hagy majd maga után a teljes tartalom, amit a Shadowlands lesz hivatott ezúttal elénk tárni.