Az HBO egyik legújabb saját készítésű sorozata a Lovecraft Country, amely elég szép sikerrel fut a csatornán. Talán a nézők közül kevesen tudják, de ennek alapja Matt Ruff azonos című regénye, amely már magyarul is olvasható, Lovecraft földjén címmel. Akik nem nézték még meg a sorozatot, azok is sejthetik a címből, hogy horrorról van szó, ami valamennyire igaz is, de messze nem olyanról, mint amit a zsánertől megszokhattunk az évtizedek során. Azt kell mondanom, hogy kevés író képes jól hozzányúlni Howard Phillips Lovecraft munkásságához, de Matt Ruffnak sikerült.
Lovecraft műveire jellemző, hogy olyan, az emberiség előtti időkből származó ősi rettenetről szólnak, amelyek épp azért olyan rémisztőek, mert az egyszeri ember előtt teljesen ismeretlenek. A XX. század elején élt író utánozhatatlan stílussal mesélt ezekről az ősi lényekről és a hagyatékukról, követőikről és hasonló rémséges eseményekről, amelyek az őrületbe kergették az embereket. Sok író próbálkozott továbbvinni Lovecraft munkásságát, de általában kivétel nélkül elbuktak, többnyire azért, mert megpróbálták megmagyarázni mindazt, amit az író annak idején megteremtett. Pedig munkáinak igazi lényege az, hogy nem kell, nem szabad, nem lehet megmagyarázni őket.
Ezzel szemben Matt Ruff egészen másra használta fel a Lovecraft által teremtett világot. Írt egy regényt, amelyben egyszerre tiszteleg előtte és használja ki. A Lovecraft földjén egy remek kötet lett, amely egyetlen regényként vagy épp egy antológiaként is felfogható. Az események az 1950-es évek Amerikájában játszódnak. Ekkoriban finoman szólva sem voltak könnyű helyzetben arrafelé a feketék, a rasszizmus a tetőfokára hágott. Főleg a déli államokban megannyi étterem kirakatában ott állt a tábla, hogy odabent csak és kizárólag fehéreket szolgálnak ki. Egy ilyen világban tér vissza a háborúból chicagói otthonába az alig huszonéves leszerelt katona, Atticus Turner. Ő is számtalanszor megtapasztalta már a saját bőrén is a fehérek megvetését, de amennyire tudta, lerázta magáról a szitkokat és gyűlölködést. Atticus nagy sci-fi rajongó, ami ugyebár akkoriban nem a mozikat, hanem a könyveket jelentette. E rajongását nagybátyjának, George-nak köszönhette, aki gyerekkora óta tömte őt a legkülönfélébb irodalommal.
Atticus azért érkezik haza, mert apja – akivel egyébként nem ápolt kimondottan jó viszonyt – nyomtalanul eltűnt. Illetve nem nyomtalanul, mivel levelet hagyott hátra, amelyből kiderült, hogy egy bizonyos Ardham nevű városkába utazott egy titokzatos idegen kíséretében. Atticus, aki a sci-fi mellett nem veti meg a horrort sem, és aki kimondottan kedveli Lovecraft történeteit, azonnal baljós fondorlatot sejt a háttérben, ezért George bácsikájával és gyerekkori barátjával, Letitiával útra kel, hogy felkutassa eltűnt apját. Ez azonban amellett, hogy a rasszizmus által csak még jobban átitatott vidékre vezeti őket, egy olyan sötét és titokzatos veszedelmet is a nyakukba szabadít, amelyről egyetlen imádott könyvükben sem olvashattak korábban.
A Lovecraft földjén tulajdonképpen Atticus és családja történetét meséli el, de Matt Ruff nagyon ügyesen csavargatja benne az eseményeket. Tulajdonképpen a kötet egy picit olyan, mintha Lovecraft novellagyűjteményét olvasgatnánk, ugyanis nem egyetlen nagy, összefüggű történetet mesél el (valójában de...), hanem több látszólag egymással csak laza kapcsolatban álló sztorit. Az első ilyen történet Atticus apja utáni kutatásáról szól, a második Letitia új otthonáról, a harmadik egy titokzatos ősi könyvről és így tovább. A cselekmény végig izgalmas, nem túl hullámzó, kevés benne a leült részlet. A főhősökkel nem nehéz szimpatizálni: Atticus a talpraesett és bátor, George a bölcs útikönyvíró és Letitia a rettenthetetlen, aki nem ijed meg holmi kísértetektől sem. Bár a történeteik elsőre valóban önállónak tűnnek, azért ahogy haladunk előre, egyre inkább előkerülnek az összefüggések, amelyek végül egy nagy sztoriba kovácsolják őket.
Matt Ruff zseniális regényt írt, amely egyszerre sci-fi, egyszerre lovecrafti horror és közben kőkemény társadalomkritika az ’50-es évek Amerikájának jellegzetes problémáiról. Ahogy Letitia új otthonában a fehérek lakta vidéken megküzd többek közt a környékbeliek gyűlöletével is. Ahogy Atticus megpróbálja kiszabadítani az apját és őt fenyegető szektától, ahogy George megpróbálja átverni őket egy ősi könyv miatt. Mindezt végig átitatja a feketék elleni általános megvetés eltéveszthetetlen hangulata. Ha valaki szereti a misztikus horrort, akkor a Lovecraft földjén remek olvasmány lesz. Ha valaki egy picit a korszak hangulatát szeretné megízlelni, a Lovecraft földjén remek olvasmány lesz. Aki olcsó ijesztgetést és milliószor elsütött sémákat szeretne újra átélni, nos, annak nem való a Lovecraft földjén.
