Nem hiszem, hogy a Worms játékok különösebb bemutatásra szorulnának. A sorozat első darabja 1995-ben jelent meg, és a Team17 azóta is gyártja a folytatásokat. Gyámoltalannak tűnő kukackák ragadnak aknavetőket, gépfegyvereket, gránátokat, és esnek egymásnak egy kisebb pályán.
A harc körökre osztott, a 2D-s grafika bájos és gyermeki, az elbaltázott manőverek meg éppoly humorosak, mint a tökéletesen leadott lövések. Ezt a formulát szerintem már a Worms Armageddonban tökéletesre vitték a fejlesztők, innentől meg elkezdődött a kísérletezés: a kukacok átléptek 3D-be, megtanultak építeni, bővült a fegyvertáruk stb. Ugyanakkor ezek a folytatások és próbálkozások valahogy soha nem hozták meg azt a kirobbanó sikert, amit vártunk volna tőlük. Technikai problémák és félresikerült ötletek árnyékolták be ezeket a címeket.
A Worms Rumble szintén egy ilyen kikacsintás, most éppenséggel egy új, és mostanában nagyon felkapott műfaj, a battle royale felé. Ez azzal járt, hogy megváltak a körökre osztott harcoktól, valamint a nagyobb létszámú csapatoktól egy sokkal gyorsabb, kaotikusabb játékstílus kedvéért. A nyílt béta alatt egy pályán tudtunk kipróbálni három különböző játékmódot, kettőben egyedül kellett szembenézni 31 másik játékossal, míg a harmadikban 3 fős csapatok harcoltak a túlélésért.
Félelmeim a béta első napja alatt beigazolódni látszottak, sajnos nem volt elegendő játékos ahhoz, hogy egy teljes lobby el tudjon indulni, így a pálya hatalmasnak tűnt, alig tudtam ellenfeleket találni. Másnapra ez a gond megoldódott és akkor már volt lehetősége megmutatni a Worms Rumble-nak, mit tud. A játék kis léptékben, de a battle royal receptet követi, azaz adott egy pálya, rajta véletlenszerűen megjelenő fegyverek és felszerelések, valamint egy visszaszámláló, ami elkezdi elgázosítani a térkép bizonyos pontjait, így nyomva egymás felé az életben maradottakat. A térkép kifejezetten ötletesen van kialakítva, tele van széttörhető ajtókkal, átláthatatlan csatornákkal és csövekkel, amelyek segítségével az ellenfél mögé tudunk lopódzni, valamint liftek és más közlekedési lehetőségek bonyolítják az alaprajzot. A kukacok száma is jól el lett találva, ritkán volt nyugodt percem, jobbról-balról, fentről-lentről folyamatosan érkeztek az ellenfelek, mindenki rohant, gurult, ugrált; egy pillanatra sem szabadott megállni, mert azzal csak célkeresztet rajzoltunk a hátunkra. Nagyon gyorsan meg lehet halni, vannak fegyverek, amelyek képesek akár egy lövéssel is eltüntetni az életerőcsíkunkat, de ez nem igazán gond, gyorsan pattanhatunk be a következő meccsbe.
A tipikus battle royale probléma, hogy ha rossz helyre éledsz kezdésnél, ahol nincsenek jó tárgyak és fegyverek, akkor rendes hátránnyal kezded a menetet, itt is megvan. Ezen kívül azon gondolkodtam a játékok között, hogy jól eldurrogtatok itt, de nem érzek késztetést rá, hogy ezt másnap is folytassam. Az irányítás kicsit nehézkesre sikeredett, az ugrás íve meglepően nehezen befolyásolható, nincs elég fegyver, és már kialakultak idegesítő taktikák is, mint például: üljünk be egy csőbe, és aki megpróbál belépni, azt kínáljuk meg egy bazookalövedékkel, és máris nyert ügyünk van.
A mérkőzések után kapott pénzből öltöztethetjük és egyénire szabhatjuk wormsünket, de valahogy ez az aspektus is gyérre sikeredett. Nincs elég opció, nincs eléggé őrült ruházat.
Hiába szórakoztam jól a béta idején, nem vagyok biztos benne, hogy a Worms Rumble fel tudja venni a versenyt a műfaj dobogósaival, amelyek ráadásul ingyenesek, míg a Team17 játéka 15 euróba fog fájni. Kicsit félek tőle, hogy így viszont nem lesz elegendő játékos az összecsapásokhoz.
