Talán nem túlzás azt mondani, hogy a ritmusjátékok csúcsán a Guitar Hero, illetve a Rock Band sorozatok üldögélnek. Ezek a játékok számítanak az alfának és omegának a műfajon belül, noha azért akadnak kihívóik (Hatsune Miku: Project DIVA, Deemo, MIXMSTR, Taiko no Tatsujin, DJMAX RESPECT, Frederic stb.), de valahogy mégis hozzájuk hasonlítja mindenki ezeket. És most itt a Fuser, mint új trónkövetelő – nem az első, amely a DJ vonalat próbálja meglovagolni, de a koncepción sikerült akkorát csavarni, hogy reális esélye legyen a csúcsra jutni.
Ahogy a címlapon is olvasható, a Fuser megpróbált kreativitást vinni a szokásos ritmusjáték menetébe, és tette ezt úgy, hogy egy mashup DJ szerepében tetszelgünk. Mit csinál pontosan egy ilyen DJ? Fog két vagy több dalt, és azokat úgy keveri össze, hogy bár felismerhetőek maradnak az egyes számok, de mégis új hangzást vesznek fel – élőben ez valahogy így néz ki DJ Lawrence James előadásában. A Fuserrel valami hasonlót csinálhatunk egy szál gamepaddel: dalokból emelhetünk ki különböző részeket (ének, dob, basszus stb.), és ezeket kombinálhatjuk össze. Lehetőleg ritmusra. És akár effektekkel is fűszerezhetjük. És még akár saját dallamokat is becsempészhetünk ebbe a kakofóniába... A tempó és a hangnem állításának lehetőségéről nem is beszélve. Soknak tűnik? Hogy jön ez össze egyszerre? Ez a zseniális a játékban, ugyanis nagyon intuitív! Minden dalnál láthatjuk, hogy az egyes elemeket hova kéne „beszúrni” – ez a ritmusjáték része a dolognak. A kreativitásunkon pedig az múlik, mit mivel keverünk össze. És igen, ez azt is jelenti, hogy össze lehet ereszteni mondjuk Rick Astley-t a Rage Against the Machine-nel, Pharrell Williamst 50 Centtel, vagy akár a Basement Jaxxet a Clashsel – és van rá reális sansz, hogy jól fog szólni!
Játékmódokat tekintve a karrier gyakorlatilag egy jó hosszúra nyújtott oktatórész, ugyanis fokozatosan tárulnak fel előttünk a lehetőségek. Minden gig esetében teljesítenünk kell a showrunnerünk kéréseit, emellett a közönség is kívánhat tőlünk dolgokat – és akkor közben még jön mondjuk a sequencerről a rövid tréning... Nem mondom, hogy teljesíthetetlen, mert nem az, csak kicsit soknak érződik egyszerre.
Igazából az egyetlen dolog, ami engem zavart, az a hangnemmel való játszadozás: nulla támpontunk van arról, hogy az egyes dalok alapesetben milyen hangnemben szólnak, a játék ugyanis automatikusan hozzáigazítja a beállított alap hangenemhez – csakhogy pár dal esetében ez rettenetesen fülsértő eredményt ad. Jó lenne, ha legalább a DJ-k által használt Camelot vagy Open Key jelöléssel lehetőségünk lenne látni az egyes daloknál, milyen esélyünk van harmonikus keverésre.
Teljesítményünktől függően kapunk némi cicoma jutalmat és XP-t – utóbbi azért fontos, mert szintlépéskor kapunk kétféle fizetőeszközt: az egyikből vásárolhatunk új dalokat, hangszereket, effekteket; a másikból a ruhatárunkat, kiegészítőinket és a színpadtechnikánkat tuningolhatjuk.
A következő játékmód a Freestyle, ahol az eddig feloldott tartalommal zenélhetünk kedvünkre – coop módban akár egy haverunkkal. Gyakorlatilag ez a sandbox mód, tetszés szerint kísérletezhetünk a szettünkkel, kereshetjük a saját hangunkat – vagy akár házibulin így tolhatjuk korlát nélkül a zenét. Lehetőségünk van maximum kb. egy percnyi videó felvételére is, de ez nekem PS4-en bugosnak tűnik, mert a kísérleteim során változatos helyeken ment el a hang – remélem, javítják.
A multiplayert itt Battle-nek hívják, és érdekes módon van megoldva a kompetitív gameplay. A feladat természetesen itt is a minél jobb mix, de a másik DJ el tudja lopni a show-t, ha új lemezt rak be, ráadásul ütemre, és emellett még a közönség/promóter kérését is teljesíti – azaz ilyenkor több pontot kap. Ha egy deckre leratunk egy dalt, akkor az a deck zárolásra kerül, adott ideig nem lehet rajta változtatnia senkinek – ez a taktikai része a dolognak. Természetesen ahogy kapaszkodunk felfelé a ranglétrán, mindenféle csiliivilii üveggyöngy lesz a jutalmunk adott szintenként...
Ami pedig a megvalósítást illeti, különösebb panaszunk nem lehet. A rajzfilmes stílus maximálisan passzol ide, és nem mellesleg lehetővé teszi, hogy az Unreal Engine akár Switchen is elfogadhatóan futtassa a játékot. Persze az UE-nél szokásos „a szemem előtt rajzolódnak ki a részletek” baki sajnos megvan, de csak az öltöztetés során – mixelésnél nem láttam ilyen problémát. A színpadok teljesen a Tomorrowlandet, a Couchellát és hasonló zenei fesztiválokat idézik; a DJ felszerelés persze fiktív – de gyanúsan hasonlít a Pioneer CDJ egységére (a kerek cue és play/pause gombok tipikusan Pioneer DJ vonások). A hanggal kapcsolatban egy rossz szavam nem lehet (furcsa is lenne, ha lehetne) – megfelelő hangtechnikán fantasztikusan szól. Az irányítás adja magát még gamepaddel is, bár szerintem PC-n egérrel talán egy fokkal könnyebb dolgunk lehet.
A Harmonix megmutatta, hogy érti még mindig a csíziót, és érzésem szerint sikeresen felrázta megint a ritmusjátékok műfaját. Remekül ötvözték a szokott játékmechanikát a kreativitással, ami új távlatot nyithat – kis túlzással ez egy zenei LEGO. DJ ettől még nem lesz senki, ahhoz más kell – de pár alapdologgal tisztába jöhet így is, és talán kedvet is kap hozzá. Innen meg már csak egy ugrás a megfelelő Hercules DJ kontroller beszerzése...
