26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Godfall teszt – Fénylik, mint az arany, de vajon ér is annyit?

Megérkezett az új generáció legszebb játéka.

Írta: Zoo_Lee 1 hozzászólás

Az új konzolgenerációk indulásának minden esetben kötelező melléktermékei az eye candy-k: játékok, amelyek tartalom, történet, hangulat és általában játékmenet terén sem bizonyulnak kiemelkedő vagy emlékezetes darabnak, céljuk ugyanis kimerül az új generáció technikai képességeinek, erőfölényének fitogtatásában. Láttunk már erre különböző példákat, a PlayStation 3-as Lair például elsősorban azt bizonyította be, hogy kizárólag a forradalmi DualShock 3 kontroller mozgásérzékelős funkciójára hangolni egy játékot katasztrofális ötlet, PS4-en pedig a Knack és a The Order: 1886 készítői feledkeztek meg a látvány mögé történetet és hosszútávon szórakoztató játékmenetet pakolni. De hasonló hibába esett Xbox One-on a Ryse: Son of Rome is. Természetesen nem irigylésre méltó az ilyen címeken dolgozó fejlesztők helyzete: általában kegyetlenül szoros határidők mellett kell elsők között kitapasztalniuk egy új konzol fejlesztői eszköztárának használatát, előnyeit és hátrányait – miközben egy pillanatra sem szabadna szem elől téveszteniük a játékdesign alapvető szabályait.

Godfall teszt – Fénylik, mint az arany, de vajon ér is annyit?

A Godfall esetében tagadhatatlan, hogy az igyekezet megvolt a korábban csak a Duelyst című kártyás taktikai játékról ismert Counterplay Games csapata részéről, ám az is, hogy mind a szoros határidő, mind a műfaji korlátok (és esélyes, hogy mind az utóbbi időben nem kimondottan pozitív kiadói döntéseiről ismert Gearbox közbenjárása) rajta hagyták nyomukat a végső produktumon. A Godfall ugyanis looter slasher műfajkeverési kísérlet, amelynek egyik felét az a jelenleg meglehetősen sanyarú időszakát élő, ám a kiadók által minduntalan aranytojást tojó tyúkként támogatott és erőltetett műfaj teszi ki, amelynek sikerét az utóbbi időszakban az sem garantálta, ha történetesen a Bioware dolgozott rajta (Anthem), vagy ha a Marvel Bosszúállóit vonultathatta fel népszerűségük csúcsán.

Adott lenne egy történet, középpontjában egy testvérpárral, amelynek egyik tagja, a szép lassan megtébolyodó, egyre hataloméhesebb Macros egy szép napon elveszti maradék épelméjét is, úgy dönt, istenséggé aszcendál, és ennek elérése érdekében orvul megpróbálja meggyilkolni bátor, hősiesebb testvérét, Orint. Szerencsére leendő főhősünk túléli a támadást, ám bajtársai és fegyverzete nélkül, az alsóbbrendű elementális síkokon kénytelen magához térni, miközben Macros percről percre szipkázza magába a tábornokai által biztosított mágikus energiát az istenné váláshoz. Orin kényszerű szövetséget köt a Hetedik Szentély nevű entitással, akinek segítségével nekilát, hogy szabotálja testvére tervét, levadássza annak tábornokait, és közben összegyűjtse a valorplate-ként emlegetett mágikus páncélokat, amelyek mindegyike más hanggal, nemmel, stílussal és egyedi képességekkel ruházza fel az őket használó lelket (kissé hasonlóan a Mortal Shell főhőse által magára öltött egykori héroszok porhüvelyeihez).

Godfall teszt – Fénylik, mint az arany, de vajon ér is annyit?

A történet azonban csak meglehetősen gyenge és áttetsző burok a játék lényege körül, amely alapvetően arról szó, hogy a páncélunkra aggatott felszerelések színét próbáljuk minél vadabb árnyalatúra cserélni, majd az azokon megjelenített számokat egyre feljebb és feljebb nyomni. Ha ezek a számok megfelelőek, pár suhintással vághatjuk le az utunkba kerülő, meglehetősen nagyszámú ellenfelet a négy őselemen (föld, víz, levegő, tűz) alapuló létsíkokon. Míg ha ezek a számok túl alacsonyak, még legdurvább fegyvereinkkel és kombóinkkal is épp csak meg-megkarcolhatjuk Macros csatlósait.

Szerencsére a konkrét játékmenet és harcrendszer, amelyek révén a számokat próbáljuk feltornázni (és igen, valahányszor így írom le a looter shooter játékok lényegét, minduntalan eszembe jut Matthew McConaughey ikonikus jelenete A Wall Street farkasából...) – akár online kooperatívan pár társunkkal, akár egyedül, egészen szórakoztató és kellemes – ideig-óráig. Látványosak a kombók, addiktív maga a folyamat, ahogy megnyitjuk az újabb és újabb páncélokat, fegyvereket, majd azoktól független speciális mozdulatokat és kombókat Orin számára, és természetesen gyönyörű, helyenként döbbenetesen, lélegzetelállítóan gyönyörű a látvány, addig a durván 6-7 óráig, amíg menthetetlenül rá nem ununk erre az egészre, mivel addigra sajnos sem a játékmenet, sem az igen szegényes endgame tartalom nem bizonyul elegendő motivációnak ahhoz, hogy tovább lekösse a játékost.

Godfall teszt – Fénylik, mint az arany, de vajon ér is annyit?

A Godfall nem rossz játék – csak épp kevés. Csillivilli, a fényes burok alatt szinte PlayStation 2-es címeket idéző játékmechanikákkal operáló techdemó, amely ráadásul talán az elképzelhető legszerencsétlenebb időzítéssel jelent meg, egy héttel az Assassin’s Creed Valhalla után, pár nap különbséggel a Destiny 2: Beyond Light-tal, és még PS5-ön is a Demon’s Souls mellett. Ezek mindegyike hasonlóan időigényes, addiktív, repetitív játékmenetre építő, ám szinte minden tekintetben lényegesen jobb, emlékezetesebb, és bár ez a fogalom igen nehezen behatárolható, hosszú távon értékesebb játék, amelyek úgy vélem jobban megérdemlik azt a számtalan órát, amit teljes élvezetükhöz megkövetelnek a játékosoktól. Lehetett volna belőle többet kihozni, elsősorban akkor, ha a Counterplay készítői például megmaradnak egy remek slasher játéknál (ahhoz ugyanis adott volt minden), és a hosszú órákon keresztül küldetések újrajátszásán és nyersanyagok farmolásán alapuló looter részt már koncepció szinten elvetik. Nagyon komoly leárazások mellett esetleg ajánlott kipróbálni, techdemónak is kiváló – de összességében kevés ahhoz, hogy igazán jó játéknak nevezhessem, de ahhoz is, hogy rossznak vagy csalódásnak tituláljam.

Most pedig következzen egy kis kiegészítés Onimushamantől a játék PlayStation 5-ös verziója kapcsán.

Godfall teszt – Fénylik, mint az arany, de vajon ér is annyit?

Az előzetes videók alapján nagyon ráhangolódtam a Godfallra, elképesztő akciókat és szemkápráztató grafikát ígért a reveal trailer, biztos PlayStation 5-ös nyitócímként fel is írtam a kívánságlistámra. A végeredmény végül sajnos az lett, amit kollégám leírt: egy nagyon látványos rövid kis akció. A programról tudni kell, hogy a Sony fél éves exkluzivitásért égetett el dohányt, így a termék jövő májusig nem jelenik meg másik konzolra. Alapból performance beállítással indulunk neki a kalandnak, ami szép folyamatos élményt garantál. A probléma ott kezdődik, ha a felbontást részesítenénk előnyben. Csodaszép, retinaszaggató fényorgia tárul elénk, de ha elindulunk, folyamatos szaggatásra kárhozunk. Egyszerűen bántja a szemet, már a kamera mozgatásától megfájdul az ember feje, rövid úton vissza is kapcsoltam az eredeti felállásba (megjegyzem, a Devil May Cry 5 PS5-ös kiadása is pontosan ebben a betegségben szenved). Sajnálom, hogy ezt fel kellett hoznom, mint a PlayStation 5 verzió sajátossága, de úgy látszik még kompromisszumok mellett (30 fps) sem sikerült összehozniuk a fejlesztőknek a csodát. Persze még anélkül is nagyon szép a stuff, de egy új bivaly erős gépen, huszonsokezerért had legyenek elvárásaink.

A Godfall részben kihasználja a DualSense kontroller képességeit, így ezzel kiélvezhetjük a „nextgen” élményt. A touchpad csak a karaktermenü előhívására szolgál, a hangszóró és a mozgásérzékelő funkciók pedig kihasználatlanul maradtak. A haptikus visszacsatolás folyományaként viszont amerre karakterünk indítja a támadásait, abba az irányba fogjuk érezni az ütések szelét. Egy hosszabb, lendületes kombó közben így a küzdelem részévé válunk, ami hosszútávon elég jó dolog. Minden fegyver máshogy viselkedik, a vágássorozatok közti szüneteket a ravaszok befékezésén is érezhetjük. Az előző generációs kontrollerek olcsó vibrátornak hatnak a DualSense kifinomult és szofisztikált rezgésével szemben. Összegzésképpen elmondható a Godfall PlayStation 5-ös ideiglenes exkluzivitása nem volt a Sony legjobb befektetése, okosabban is el lehetett volna költeni az erre szánt összeget.
Onimushaman

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Döbbenetes látvány
  • Ideig-óráig szórakoztató harcrendszer és játékmenet
Negatívumok
  • A nyersanyagok, páncélok és fegyverek farmolása borzasztóan gyorsan unalmassá válik
  • Nincs olyan eleme, amely hosszú távon igazán érdekessé vagy szórakoztatóvá tenné

További képek

  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall
  • Godfall

Godfall

Platform:

Fejlesztő: Counterplay Games

Kiadó: Gearbox

Megjelenés: 2020. november 19.

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Gump
Gump [5426]
Amikor néztem videót róla, akkor sem nagyon értettem a célt. Nyilván nem is nekem készült/készülnek az ilyen típusú játékok, hogy 2020-ban egy új generációs konzol induló címében, aminek az a célja, hogy elkápráztassa az embert nem tudták megoldani, hogy sima futás közben a köpenyen ne lógjon át minden lépésnél a karakter lába... gáz. Ráadásul kb. semmilyen fizika nem látszik a ruha mozgásán, ránézésre simán animálva van az egész, így meg végképp nem értem.
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (1 db)