Ami a PlayStation 4-nek a Knack volt, az a PlayStation 5-nek kétségkívül a Sackboy: A Big Adventure: egy kedves, gyerekbarát platformer az új masina nyitócímei között. Még akkor is, ha ezúttal az exkluzivitás nem egyetlen masinára, hanem a Sony két gépére vonatkozik. Viszont míg Mark Cerny agyszüleménye nem aratott osztatlan sikert, a Sumo Digital alkotására mindenképpen érdemes jobban odafigyelni.

A brit csapat a harmadik epizódnál vette át a Little Big Planet széria fejlesztését a zsákfiú szüleitől, a Media Molecule-tól, így Sackboyjal már megvolt a kellő tapasztalatuk. A sorozat eredeti „Play, Create, Share” koncepciójából azonban kukázták az utóbbi két elemet (meghagyván azokat a Dreamsnek), és inkább 100%-osan a platformer részre koncentráltak. Az eredmény pedig úgy gondolom, őket igazolja, a Sackboy: A Big Adventure ugyanis egy fantasztikusan jól összerakott játék lett.
Pedig az első óra után még nem teljesen így gondoltam. A PlayStation 5 megérkezése után ugyanis gyorsan belenéztem ebbe a játékba, mielőtt GeryG elvitte volna az alapos tesztre. Viszont Sackboy kalandjaiba pillantásom közvetlenül az Astro's Playroom kipróbálása után következett, és így első ránézésre csak azt láttam, hogy ugyanazok a játékelemek köszönnek vissza Vászonvilág világában, mint a DualSense képességeit demózó alkotásban. Szerencsére aztán megérkezett a PS4-es kód is, és mélyebben belevethettem magam a zsákfigura kalandjaiba, és hamar meg is változott a véleményem az alkotásról.

A játék ugyanis szép fokozatosan adagolta az újabb és újabb elemeket, zseniális ötleteket, és bár a DualSense szintű immerzivitás nem volt meg PS4-en, csak úgy faltam a szinteket egymás után, gyűjtögetve mindent, amit csak lehet. A továbbhaladáshoz elengedhetetlen, nem egyszer rejtett helyen fellelhető üveggolyók, a pálya végi pontszámunkat meghatározó kis gömbök és a pénzként szolgáló csengettyűk mellett találunk még matricákat és ruhadarabokat is, így aki szereti kimaxolni a játékokat, igencsak sokáig ugrándozhat Sackboyjal, mire tényleg mindent összegyűjt, és minden pályát 100%-osra teljesít.
A rengeteg pályát öt eltérő bolygóra osztották a fejlesztők. A sztori – amelyről röviden legyen elég annyi, hogy az aktuális főgonosz, Vex elrabolta Zsákfalva lakóit, és ránk, azaz Sackboyra vár a feladat, hogy kiszabadítsa őket a rabszolgaságból – fő vonala mellett kapunk opcionálisan teljesíthető, esetenként rejtett pályákat, valamint időre menő kihívásokat is. A helyi árus, a francia akcentussal kommunikáló Zom Zom pedig néha lepottyant egy-egy csodalámpát is, amelyet megdörzsölve egy külön szinten gyűjtögethetünk egy kis pénzt – hogy aztán a boltban abból vegyünk újabb sapkát, nadrágot vagy mozdulatot a zsákfiúnak. Az öltöztetés elem tehát megmaradt, mindenki ízlésének (és pénztárcájának) megfelelően cicomázhatja fel Sackboyt, hogy minél stílusosabban vághasson neki a szinteknek.

Ha szigorúan nézzük, olyan igazán eget rengető űjdonságot nem ad a Sackboy: A Big Adventure. Megyünk a pályákon, ugrálunk ahol kell, szétcsapunk az egyre gonoszabb és trükkösebb ellenségek között, aztán mindegyik világ végén megküzdünk egy főgonosszal. Közben pedig összegyűjtünk mindent, ami elénk kerül, és összetörünk mindent, amit lehet, hogy azokból is lootoljunk. Nem maradtak ki a menekülős szintek se, ahol fontos, hogy ne csússzunk ki a képernyőből vagy ne érjen utol az épp aktuális rondaság. És még sok más játékhoz hasonlóan különböző eszközöket is használhatunk, mint például egy bumerángot vagy jetpacket. Mégis olyan szépen összerakták ezt az egészet, hogy megfeledkezünk arról, hogy alapjaiban ez is csak egy újabb platformer. Különösen a csodás vizualitásnak köszönhetően, amelyben tényleg minden olyan, mintha öt perccel korábban vágták volna ki hullámpapírból az egyes háttérdarabokat és horgolták/varrták volna össze az egyes platformokat.
Mindehhez pedig remek zenei aláfestést kapunk. A fejlesztők saját szerzeményei mellé ugyanis alkalmanként egy-egy licencelt zeneszám szólal meg a pályák alatt (az egyik helyszínen például a játékkal kezdtem dúdolni a zenét, aztán kis idő után leesett, hogy egy Chemical Brothers dal szól), néha pedig egy ismert szám instrumentális feldolgozását hallgathatjuk, mint például a Depeche Mode-tól a Just Can't Get Enough-ot.

Amellett, hogy teljesíthetjük egyedül a pályákat, kanapékooperatív módban akár négyen is kontrollert ragadhatunk, és vállvetve ugrándozhatunk, egymást is segítve, illetve a szándékosan többszemélyesre tervezett pályákon az egyedül teljesíthetetlen feladatokat megoldva. A fejlesztők még az év végére ígérnek egy nagyobb patchet, amely online multiplayer lehetőségekkel bővíti a játékot, akár generációk közti közös játékot is lehetővé téve – azaz PS4-en és PS5-ön játszó játékosok kalandozhatnak közösen. (Az mondjuk kicsit fura, hogy a töltés közben megjelenő tippek között már most is említik az online funkciót, ami valójában még nem létezik. Bizonyára a fix megjelenési időpont megtartása érdekében döntöttek az utólagos patchelés mellett.)
Miközben a PlayStation 5 nyitócímeinek jelentős része a nagyobbakat célozza meg, a Sackboy: A Big Adventure-rel gondoltak azért a kisebbekre is a Sonynál. Egy csodálatos, igazán bájos platformert kaptunk, amellyel egyedül vagy akár a család többi tagjával közösen is sokáig el lehet szórakozni, különösen, ha minden apróságot szeretnénk összegyűjteni.