Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Amikor én gyerek voltam, még leginkább az foglalkoztatott, hogy akkor most legózzak vagy újabb csatába vezessem a G.I. Joe katonáimat, esetleg eme epikus összecsapásban felbukkanjanak-e váratlanul a hatalmas alakváltó robotok, a transformerek? Röviden: piszok jó kis gyerekkorom volt. Igaz, ebben utóbbiak, vagyis a Transformers robotok jóval kisebb szerepet játszottak, mint a LEGO vagy a G.I. Joe, de azért őket is szerettem. Aztán ez a szeretet szépen el is halványult, ahogy idősebb lettem, de azért a LEGO az még ma is LEGO, az kortalan. De most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a Transformers ma az én generációmnak már inkább a Michael Bay-féle közepesen borzasztó filmeket inkább jelenti, mint a gyerekkori műanyag játékokat. Viszont érdekes módon a videojátékok világát az alakváltó robotok sosem tudták igazán meghódítani. Voltak ugyan próbálkozások szép számmal, de fogadok, hogy ti, olvasók sem tudnátok hirtelen kettőnél több címet feleleveníteni. Sebaj, ez lehet, hogy a következő évekre változni fog, ugyanis itt a Transformers: Battlegrounds!
A címadás ne tévesszen meg senkit, ez nem egy robotos battle royale játék. Egy egészen más, annál jóval öregebb, és így nagyobb hagyományokkal rendelkező műfajt képvisel: a körökre osztott taktikai-stratégiai játékokét. Akinek ez így nem teljesen világos: az XCOM-szerű játékokét. Ennek megfelelően egy sor élre menő csatában vehetünk részt az autobotok oldalán, miközben sokadjára csapnak össze az álcákkal, hogy megkaparintsák fémes orruk elől az Örök Szikrát. Ennél sokkal többet a sztori nem is nagyon érdemel, mivel a fejlesztők sem öltek túl sok energiát a kidolgozásába. A szerepét persze így is betölti: a rajongók pontosan érteni fogják, hogy mi miért történik és ki kicsoda. A többieknek meg legfeljebb megfelelő kapocs lesz az egymást követő küldetésekhez.
Ami a játékmenetet illeti, a feljebb már említett XCOM-szerű élményt kínálja, de jelentősen leegyszerűsítve azt. Ez nem véletlen, és nem is fejlesztői hanyagság, mivel a játék minden porcikájáról üvölt, hogy ezt nem a hardcore szobastratégáknak címezték, hanem bizony a fiatalabb generációnak. És e célra kimondottan jól használható: ha a gyerek szereti a Transformerst, akkor ezzel a Battlegroundsszal kis odafigyeléssel ügyesen rá lehet vezetni először a körökre osztott taktikai-stratégiai játékokra, onnantól meg szép finoman az egyre komolyabb stratégiák felé lehet már terelgetni. És máris kevesebb lesz otthon a Fortnite vagy a Call of Duty Mobile...
Szóval a játékmenet a szokásos rendszert követi: egy vagy több egységet lehet körönként irányítani akciópontokért cserébe. E pontokat költhetjük el az egyes karakterek mozgatására, illetve a támadásokra. Utóbbiakból alapvetően mindenkinek kétféle van: egy alap és egy speciális. Illetve ezeken túl mindenkinek van egy több szintes egyedi képessége is. Ellentétben az XCOM játékokkal itt a harcok jóval kiszámíthatóbbak, mivel a Transformers: Battlegrounds nem szivat senkit a találati arányokkal. Vagyis ha lőtávolságon belül vagyunk, akkor garantáltan találni is fogunk, legfeljebb a sebzés mértéke változik a távolság függvényében. Szóval nem kell attól tartani, hogy ellövünk majd a szomszédos mezőn álló ellenség válla felett...
Ez elég sokat el is vesz a kihívás mértékéből, de ne feledjük: itt elsősorban a fiatalabb játékosok a célközönség, nekik meg nem hiányzik még a felesleges frusztrálás a nem várt tévesztések miatt. Amit én sajnálok, hogy bár alakváltó robotok a főszereplők, e jellegüknek nem igazán jelentős a szerepe. Egy autóvá változó robot legfeljebb akkor változik autóvá, ha távolabbra navigáljuk. A repülővé változó legalább át tud repülni tereptárgyak felett. Sajnos a küldetések is elég egysíkúak, szinte mindig ugyanazokat a célokat kell teljesítenünk: végezni minden ellenséggel vagy adott körön belül elérni a térkép egy meghatározott pontjára.
A Transformers: Battlegrounds látványvilága az animációs sorozatokat idézi, cell shaded grafikát kapunk. Nem ez fogja megizzasztani az RTX videokártyákat, de ehhez a játékhoz nem is nagyon kell több annál, amit kínálni tud. Csúnyának épp nem nevezhető, de az átlagosnál sem nyújt többet.
És ez általánosságban is elmondható a játékról. A saját műfaján belül inkább a mezőny második felében kaphatna helyet, viszont éppen az egyszerűsége miatt lehet vonzó a gyerekek számára is. Márpedig itt most nekik kell tetszeni.
