A Focus Home Interactive szépen kezdi kinőni magát. Egyre komolyabb projekteket dédelgetnek, és nem csak a Farming Simulator a fő műsorszám, ami miatt főképp előtérbe kerülnek időről időre. A tavalyi A Plague Tale: Innocence kifejezetten nagy dobás volt, de azóta is legördült pár komolyabb játék a futószalagról náluk. Szerencsére azért a tőlük régóta megszokott indie vonalat sem hanyagolják, így a kisebb címeknek is jut hely a kiadónál.
A Shady Part of Me minden különösebb csinadratta nélkül jött ki decemberben – én legalábbis semmire nem emlékszem, amit előtte mutattak volna belőle. A The Game Awards estjén lement egy trailer, és aztán meg is jelent szinte azonnal. A játékot a teljesen ismeretlen Douze Dixièmes csapata követte el, amely egy aprócska, 10 fős francia gárda. Ennek ellenére az első képsorokból már hihetetlen hangulat és profizmus áradt, szinte lehetetlen volt nem a Little Nightmaresre asszociálni (amelynek hamarosan érkezik is a folytatása).
Visszatérve a tesztalanyra: pedig ahogy indul, inkább egy másik cím ugorhat be, mégpedig a Limboé. A játék elején ugyanis egy 2D-s pályát kapunk, egy sötét tónusú árnyékvilágot, ahol egy kislányt kell terelgetnünk a különféle akadályok és platformelemek közt. Kisvártatva azonban (kis képzavarral élve) a zsák megtalálja a foltját, vagyis az árnyék a gazdáját. Innentől pedig már váltogatnunk kell a két szereplő közt, és a mindkettejük elé tornyosuló nehézséget le kell küzdenünk (valahogy úgy, mint a Brothers: A Tale of Two Sons esetén, csak hogy még egy ismeretlent behozzunk a képletbe).
Sok címet említettem, ahonnan a játék inspirálódott, de fontos leszögezni, hogy nem szégyentelen lopásról van szó. A Shady Part of Me lehet hogy sok ötletet kölcsönzött máshonnan, de igenis saját lelke és karaktere van. A 4-5 órás kaland során a kislány és árnyéka a kijáratot keresi. Hogy honnan? Egy különös (rém)álomvilágból, ahová a történet négy fejezete kalauzol. Közben olyan morális dilemmákról esik szó, amelyek olyan nagyon is emberi érzésekhez köthetőek, mint a magány, a barátság vagy a mindennapi félelmek.
Főhősünk ugyanis retteg a fénytől, sík felületekhez szokott elválaszthatatlan társa pedig épp ellenkezőleg: az árnyas felületeket nem kedveli. Az alap játékmechanika pont erre a kettősségre, vagyis különös ellentétre épít. Úgy kell egymást kiegészítve irányítgatnunk a két szereplőt, hogy közben egymást kell segíteniük. Lehet hogy van egy kapcsoló, amely egy láda tetején van, így a kislány nem éri el. Ellenben ha a megfelelő helyre tolja, akkor az árnyéka át tudja kapcsolni, amellyel megintcsak a valós világban okoz változást.
A fejtörők az idő előrehaladtával egyre furfangosabbak, de igazán elakadni nem fogunk. Kivéve, ha valaki maximalista módon a tökéletesre törekszik. Van ugyanis egy gyűjthető dolog, az origami madárkák. Ezek hol a valós, hol az árnyékos részeken vannak elrejtve. Néha szó szerint, mert nem is láthatóak, csak ha valamit elmozdítunk, odébb tolunk. Amennyiben valaki mindet össze szeretné gyűjteni, készüljön kicsit több játékidőre, illetve a nehézségi szint is megugrik picit, igaz, azért nem vészesen.
A látvány ebben a kategóriában nagyon szép (mondhatni művészi), a karakterek szépen animáltak és nagyon jól eltaláltak, ahogy maga a környezet is. Szinte monokróm az ábrázolásmód, habár akadnak azért színek, de mindenképpen egytónusú a grafika. A zene is figyelemre méltó, a kedves kis dallamok méltón egészítik ki a látottakat. A szinkronszínészek pedig szintén remek munkát végeztek – itt kell megemlíteni a címszereplő hangjáért felelős Hannah Murrayt, akit a Trónok Harcából és a Skinsből ismerhetünk.
Be kell valljam, engem teljesen elvarázsolt a Shady Part of Me. A játék nagyon jó helyekről táplálkozik, ha ötletekről vagy vizuális stílusról van szó, mégis képes egy önálló, kerek egészet alkotni, anélkül hogy klónként kellene rá gondolnunk. A fejtörők korrekt nehézségűek, nem igazán nehezek, így egy könnyed szórakozásnak nézünk elébe, ha belevágunk a kalandba. Aki pedig szereti a kihívásokat, az így is megkaphatja a már említett gyűjtögetnivalókkal. A játék egésze pedig egy nagyon igényes, izgalmas és kreatív csomagolásban érkezik, úgyhogy aki szereti az efféle puzzle kalandozásokat, az bátran vágjon bele, tiszta szívből ajánlom.
