Az utóbbi időben egyre több klasszikus arcade videojáték jelenik meg a modern konzolokra. A múltidézésben élen járó Taito ismét egy kedvelt sorozatát hozta el kissé modernizálva egy új generációnak, illetve a széria kedvelőinek. A Bubble Booble cuki sárkánypárosa 1986. óta hódít semmivel sem összetéveszthető dallamaival és szappanbuborékjaival, kooperációra épülő játékmenete pedig igazán szórakoztató, ugyanakkor folyamatosan nehezedő kihívás elé állítja a gamereket. A 4 Friends: The Baron is Back! alcímmel ellátott szoftver egy éve jelent meg Nintendo Switchre, amit most a PlayStation 4 változat követett.
Egy szunnyadó gyermek szobájában vagyunk, ahol egy éjszakára élettel töltődik meg a helyiség. Az addig csak plüssként heverő Bob és Bub, a Bubble Bobble széria kék és zöld sárkánykája felébrednek egy pajkos varázslónak hála, hogy egy-két órára felkavarják az állóvizet. Minden helyszínnek a szoba egy-egy szeglete szolgál háttérül, miközben hőseinkkel kitakarítjuk a szinteket. A játékmenet lényegében nem változott az eredetihez (és annak tucatnyi folytatásához) képest. Feladatunk, hogy a lézengő kis szörnyecskéket buborékba zárjuk, majd kipukkantsuk. Több bubi szimultán durrantása után kombó pontokat kapunk, a lényekből pedig tárgyak esnek ki, amelyek szintén pontot érnek.
Egy „világ” 8-10 pályából áll, a végén pedig mindig egy nagyobb bajkeverővel kell leszámolnunk. Mindeközben összegyűjthetjük a lebegő betűket is, így jobb felszerelést kapunk a fejezetek végén. Ezeket utána szabadon cserélhetjük, így képessé válunk néhány lövés erejéig spéci kunsztokra. Az egész játékot játszhatjuk magányosan vagy 2-3 másik emberrel a kanapén. Egymás fejére ugorhatunk, vagy lőhetünk a másik alá buborékokat, ha pedig valaki megsérül, egy rövid időn belül kimenekíthetjük az áldozatot életvesztés nélkül. A kampány nagyon rövid, a kezdeti nehézségen pillanatok alatt kivégezhetjük azt. Ennek teljesítése után lehetőség van a nehezített módra, ahol már nem babra megy a játék.
Ami kissé zavart, az a program designja. Maguk a szintek és a hátterek okésak, de a figurák nyomin festenek ebben a fura ál 3D megjelenítésben. Egy aliexpresses plüss jut róluk az eszembe, ha rájuk nézek, amit Disney-ként rendeltem meg. Persze hamar hozzájuk lehet szokni, de az összképet számomra rombolta. A zenékbe nem köthetek bele, mert ez már olyan szorosan összefonódott a címmel, hogy akár egy műveltségi vetélkedőben is kérdés lehetne, hogy melyik videojátékban hallható a következő taktus, majd Vágó Pista félhangosan elkezdi hümmögni a fő témát.
Apropó, a régi, '86-os verzió is felkerült játszható verzióban, egy kabinet formájában, ahol 100 szinten át kell vállvetve túlélni. Gyerekkorom nagy mumusa volt a Bubble Bobble, amit most sok-sok év után végre befejezhettem. Ennek a masinának a hard változata pedig modernizált formában kínál ugyancsak 100 pályát, de itt már összesen 8 életből, folytatási lehetőség nélkül kell gazdálkodnunk. Lehetőség van gyakorlásra egy-egy már teljesített szakaszon, de főként a bossok miatt embert próbáló feladat.
A modern Bubble Bobble egy ügyes próbálkozás, amit hosszabb távon a veteránok fognak inkább élvezni a mocskos kihívás miatt. Viszont a klasszikus verzióban fennálló input lag miatt lehet, hogy ők is inkább a pokolba kívánják az egészet. A casual tartalom hamar kifullad, így most még drága mulatságnak érzem beruházni rá. Maga az alaptéma viszont még most is szórakoztató, csak picit furán néz ki.
