Kevés olyan játékfejlesztő vagy -kiadó cég van, akik szakadatlanul meg tudták tartani a bizalmamat az elmúlt évek során. A Devolver Digital egyike ezen keveseknek. Képesek meglátni a fantáziát az indie címekben, és amelyek kellőképpen elborultak vagy ötletesek, azokat felkarolják, és kiadóként támogatják őket. A 2020-as The Game Awards díjátadón is megjelentek apró műsorukkal, amelyben kifejtették, hogy ők annyira gyakorlottak, hogy 2021 legjobb videójátékát is már előre meg tudják jósolni. Itt találkoztam először a Loop Hero nevével, és rögtön tudtam, hogy hozni fogja a kiadó „különleges” elvárásait.

A még meg nem jelent Loop Hero a Four Quarters alkotása, akik minden bizonnyal nagyon sokat merítettek a retro NES-korszakból, mind a 8-bites grafikával, mind a hozzá tökéletesen passzoló, kicsit sejtelmes, kicsit sötét hangulatú zenével.
A játék rögtön azzal indul, hogy egy lich fogta magát, és kitörölte az egész világot, sőt annak emlékét is. Persze a varázslatba hiba csúszott, és megmaradt egy apró körbeérő útdarabka, valamint egy magányos lovag, aki mivel mást nem tud tenni, folyamatosan körbe-körbe gyalogol. A játékos feladata lesz, hogy hősünk emlékeinek foszlányaiból szép lassan restaurálja a tájat.
Játékmenetileg karakterünk megállíthatatlanul menetel, és automatikusan harcol, amikor arra kerül sor, ezzel tapasztalatot, kártyákat és felszerelést szerezve. Mi meg öltöztetjük, és a kártyákból összeálló paklink lapjait pakolgatjuk le a kihalt térképre, míg az élettel teli, nyüzsgő vidékké nem változik, hegységekkel, erdőkkel, mezőkkel és szörnyek rejtekhelyeivel. A lapok lehetnek csak pozitív hatásúak, mint a hegyek vagy mezők, amelyek például folyamatos gyógyulást biztosítanak, vagy megnövelik maximális életerejét harcosunknak. De lehetnek ellenfeleknek otthont adó lapok, vámpírkastélyok vagy temetők, amelyek szörnyekkel engedik tele az eleinte még békés kis körutat. Ezek a lapok folyamatosan nehezítik a játékot, miközben nyersanyagokat, felszerelést és tapasztalatot biztosítanak a legyőzött fenevadak után.

Bár a kezdőpaklit a próbaverzióban kicsit limitáltnak éreztem, még így is rengeteg lehetőséget biztosítottak taktikázásra a különböző épületek. Például, ha kilenc hegyet egymás mellé pakolunk, abból igazi, fellegekig érő hegység jön létre, amely hárpiáknak ad otthont. A mezők pedig bónusz nyersanyagot biztosítanak, ha valamilyen épület mellé rakjuk őket. A vámpírok szeretnek más lények társaságában ránk támadni, így vigyázni kell, hogy ne zsúfoljunk túl egy területet, mert az hősünk halálával fog végződni. Valamint gyorsan megtanultam azt is, hogy temetőt nem jó ötlet elhagyott csatatér mellé építeni, mert a feléledő csontvázak képesek újra (!) visszajönni a sírból, ráadásul valami módon még szellemük is van, és ugye mindenki tudja, hogy a szellemeknek is van szellemük, így egy egyszerű csontvázból sikerült négyfázisú, folyamatosan feléledő borzalmat létrehoznom.
Addig sétálunk körbe és építjük újra a tájat amíg a lich (vagy a fejezet aktuális bossa) úgy nem dönt, hogy leszáll közénk, vagy meg nem lépünk a bezsebelt nyersanyagokkal. Két expedíció között a megszerzett értékeinkből lehet épületek felhúzni a szép lassan gyarapodó falunkban. Az épületek új kártyákat vagy éppen karaktereket oldanak fel, esetleg valamilyen más bónuszokat adnak.

A Loop Hero az eddig látottak alapján nagyon ígéretes játék, eredeti ötletekkel, igazi retro grafikával és zenével. Mondjuk azt be kell látni, hogy a sok körbe-körbe mászkálás, és az automatikus csaták egy idő múlva repetitívvé válhatnak, de a folyamatosan bővülő paklink segít enyhíteni ezen a problémán.