Sokan tűkön ülve vártuk, vajon mi lesz a NeocoreGames csapatának következő lépése a Warhammer 40,000 világába tett kiruccanásuk óta, azonban arra, hogy ennyire gyorsan jelentkeznek egy annyira ígéretes címmel, mint a King Arthur: Knight’s Tale, nem sokan számíthattunk. Arra pedig még kevésbé, hogy nem sokkal a bejelentést követően már Steam könyvtárainkban is landol a korai hozzáférésű változat, amellyel egy mind a fejlesztőcsapattól, mind a King Arthur szériától szokatlan játékmenettel és történettel merülhetünk el ismét a Pendragon-legendakörben.
A Knight’s Tale ugyanis műfaját tekintve egy körökre osztott, taktikai szerepjáték, egy olyan váratlan csavarral a történetében, amelyhez hasonlóval nem igazán találkoztam még az Arthur királlyal foglalkozó adaptációkban. Avalon túlvilági birodalmában járunk, miután a végső ütközet hevében Arthur és ellenfele, Sir Mordred végeztek egymással a harcmezőn. Hősünk azonban az uralkodó helyett Mordred – akinek ráadásul kissé szokatlan módon a hős szerepét kell magára öltenie Avalon megmentése érdekében.
Ugyanis ahogy az viszonylag gyorsan kiderül, miközben a hajók Arthurt és lovagjait szállították Avalonba, valamilyen rejtélyes erő elragadta őket, majd ahogy partot értek, az egykori büszke és nemes harcosok helyett torz, önmagukból kifacsart élőhalott rémekké váltak, akik rémuralom alá hajtották a birodalmat, és elárultak mindent, amiért életükben harcoltak. Mordrednek követőket kell toboroznia, újjáépítenie Camelotot és a Kerekasztalt, majd felkutatnia és megölnie Arthurt.
Küldetéseink során egy-egy nagyobb térképet kell bejárnunk, hogy teljesítsük a megadott célt, amelynek eléréséhez természetesen számos alkalommal harcolnunk is kell, hol előre látható és taktikusan megtervezhető helyzetekben, hol rajtaütések során. Előbbiek esetén a különbség, hogy pozícionálhatjuk egységeinket, ha pedig ügyesek voltunk és kellően felderítettük a harcmezőt a csata kezdete előtt, nagyon komoly, az ellenfeleket bekerítő vagy hátba támadó pozíciókat is választhatunk. A harc maga nem mutat sok újat a nap alatt, ha valaki már játszott hasonló játékkal: minden harcosunk fix számú cselekvésponttal rendelkezik körünk elején, amelyekből mozoghat, támadhat, képességeket lőhet el, esetleg tartalékolhatja őket, vagy a saját köre végén Overwatch módba léphet belőlük.
Csaták között akadhatunk opcionális küldetésekre, valamint lootra, különböző bónuszokat adó szentélyekre és tábortüzekre is, ahol harcosaink páncélját vagy életerejét regenerálhatjuk a következő ütközet előtt. A történet előrehaladtával csapatunk fokozatosan bővül, valamint meglevő lovagjaink is fokozatosan fejlődnek, ami természetesen új képességek megnyitásán, meglevő képességek fejlesztésén túl új felszerelések használatát teszi lehetővé számukra. A csaták során azonban elszenvedhetnek maradandó sérüléseket is, illetve a hasznos felszereléseken felül rengeteg felesleget is begyűjthetünk.
Itt jön a képbe bázisunk, Camelot, amely ugyan kezdetben igencsak siralmas állapotban tornyosul a birodalom fölé, ám a küldetések során begyűjtött aranyért és építési erőforrásokért cserébe épületről épületre építhetjük újra, majd bővíthetjük, hogy kereskedelmen és sérüléseink gyógyításán túl lovagjaink legkülönbözőbb igényeit teljesíthesse. Az egyes küldetések között pedig az építkezésen túl Mordrednek néha meghatározó döntéseket kell hoznia mind alattvalóival kapcsolatban, (amelyek révén vagy jóvá teheti korábbi bűneit és szép lassan hőssé válhat, vagy ördögi zsarnokká) mind a vallás terén, hogy az ősi hit visszaállítását vagy a kereszténység terjedését támogatja-e. A döntések hatással vannak a karakterfejlesztésre is, morális iránytűnk elmozdulásai ugyanis különböző aktív és passzív bónuszokat oldanak fel, melyek ráadásul, mivel a játék csak automatikus mentéseket támogat, permanensek is aktuális végigjátszásunkra.
Ebből is érezhető a fejlesztők szándéka, hogy a King Arthur: Knight’s Tale-t egy mindenképp többször végigjátszható/végigjátszandó kalandnak tervezik, a feltevést pedig csak tovább bizonyítja a tervezett endgame. Ennek feloldásához legalább egy teljes végigjátszásra lesz szükség, amelyet követően elérhetővé válik majd ez az opció, extra ellenfelekkel, véletlenszerűen generált mellékküldetésekkel, és igen kemény taktikákat és profizmust megkövetelő lezárással és főellenféllel.
Ám nem szabad elfelednünk, hogy ez még csak az Early Access, és bár a Neocore játékaiban eddigi munkásságuk alapján nem csalódtam, és biztosra veszem, hogy az eltervezett koncepció minden elemét megvalósítják majd, a jelenlegi állapotot érdemes egy csipet sóval kezelni még. Jelen állapotában elsősorban azoknak ajánlott, akik már aktuális, korai állapotában is szeretnének minél többet játszani vele, másodsorban pedig azoknak, akik szeretnék támogatni a NeocoreGames csapatát következő üdvöskéjük megalkotásában.
A korai hozzáférésű változat tesztelése során futottam bele kisebb-nagyobb bugokba, érezhetően igen korai állapotban leledző elemekre – ám maga az összkép és az ígéret túlzások nélkül elnyerte a tetszésem. A maga módján igazi visszatérésnek tűnik a gyökerekhez, egy ötletes, kreativitástól fűtött kiruccanásnak a grandiózus warhammeres körök után, amelyből a jelen állás szerint egy újabb kiváló magyar játék születhet majd.
