Mi kell egy sikerjátékhoz? Egy jó alapötlet, vagy valamiféle zseniális setting, esetleg vizuális stílus. Persze a legjobb, ha ez így mind együtt áll a rendelkezésre, csak hát azért ritka az effajta konstelláció. Azonban a The Pedestriannak sikerült. De hogy mennyire nincs mindig működő sikerrecept, azt az is jelzi, hogy a háromfős fejlesztőcsapat tulajdonképp a véletlennek köszönheti, hogy a játék létrejött.
A Skookum Arts még 2013-ban alakul meg, és többfajta prototípuson is dolgoztak. Egyikük munkája egy 2D-s endless runner lett volna, ahol a játékosnak azelőtt kell elérnie a WC-t, mielőtt összevizeli magát. De valahogy nem nagyon sikerült megtalálni az alaphangot, így sok változáson esett át a projekt, Super Meat Boy-klóntól kezdve a lopakodós stílusig sok variáció létezett. A srácok aztán azt vették észre ahogy kalapálták a pályákat, hogy sokkal jobban élvezik az editorban végzett munkát, mint a végeredményt, úgyhogy ez adta a végső lökést a mostani állapothoz.
A The Pedestrian főhőse tulajdonképp egy átlagos pálcikaember (aki ráadásul lehet hölgy is). Pont úgy néz ki, mint amilyeneket a közlekedési táblákon, nyilvános WC-k ajtaján vagy egyéb tájékoztató ábrákon láthatunk nap mint nap. Vagyis egész pontosan Ő az, és a játék is ezeken a táblákon, vagyis azok továbbgondolt változatain játszódik. Hogy a hangulat teljesen egyedivé váljon, a készítők úgy álmodták meg a megjelenítést, hogy habár a játék technikailag ezeken a felületeken, 2D-ben játszódik, a háttérben egy valósra hajazó 3D-s környezetet kapunk, ahol zajlik az élet. Az utcákon mennek az autók, az építkezéseken dübörögnek a gépek, ami remek hangulatot ad a logikai, ügyességi alap mellé.
A műfaj íratlan szabályai szerint, ahogy beavat minket a játék a szabályokba, úgy lesznek egyre furfangosabbak és összetettebbek a feladványok. Eleinte csak egy táblán belül kell pálcikafiguránkat az egyik sarokból a másikba eljuttatni. Később már több táblán átívelve játszódik a móka, amelyeket ráadásul nekünk kell összekötözgetnünk, mintha tényleg egy szerkesztőprogramban lennénk. Ehhez persze meg kell keresnünk azokat az elemeket, amelyek párosíthatóak, és a megfelelő oldalaikon egy-egy ajtó vagy létra található, ami biztosítja az átjárást a két elem között. Aztán persze jönnek az ilyen-olyan csapdák, használati tárgyak, amelyeket egy idő után már magunkkal is kell vinnünk, hogy teljesen más szobákban vagy pályarészeken használjuk fel őket.
Nem akarok végigmenni azon az evolúción, amin a játék végigvisz, hiszen pont a legfőbb élményt (a felfedezést) venném el, ráadásul a készítők elég jól adagolják az új elemeket, tanítják meg a tennivalókat. Amit viszont érdemes még megjegyezni, hogy a 2D-s terepen végzett ténykedésünknek bizony a 3D-s világban is lesz hatása. Egy lift csak akkor fog menni, ha az adott feladványt megoldjuk, és ilyen módon áramot adunk neki, de ajtók is esetleg így nyílnak majd meg, amelyek a továbbhaladást biztosítják. A háttér tehát nem is feltétlenül csak díszlet, bizony sokszor oda is figyelni kell majd.
Az igazi áttörést vagy jutalmat pedig az utolsó pálya hozza el, amelyen az imént említett játékmenet-fejlődés eléri a csúcsát. A poént természetesen megint csak nem szeretném lelőni, de egy olyan új gameplay-elemet kapunk, ami felteszi az i-re azt a bizonyos pontot. A játékidő amúgy nem igazán hosszú. mindössze 3-4 óra alatt végig lehet benne érni, viszont talán jobb, ha ezt nem egy ültő helyünkben tervezzük. Ugyanis a nehézség be tud gorombulni, vagyis helyesebb, ha azt mondom, hogy maximális odafigyelést igényelnek a későbbi feladványok. Alaposan próbára lesz téve a gondolkodásunk, és néha tudni kell majd elvonatkoztatni a materiális megoldásoktól.
A The Pedestrian egyébként nem teljesen friss megjelenés, hiszen tavaly januárban debütált PC-n és Macen. Most, napra pontosan egy évvel később PlayStation 4 és PlayStation 5 platformokon teszi tiszteletét, amivel megágyaz a hamarosan soron következő Xbox és Nintendo Switch változatoknak. Mi a két Sony gép közül az utóbbin teszteltük, s noha a stílusból eredően sem várhatjuk, hogy a látvány a AAA nextgen csodákkal konkuráljon, azért egy-egy rossz minőségű textúra szúrhatja majd a finnyásabb játékosok szemét. De ez az egyetlen igazi negatívum, amit el lehet mondani.
Így aki szereti az igényesen kivitelezett puzzle-platformereket, az ne sokat gondolkozzon, hanem ugorjon fejest a The Pedestrian világába, garantáltan nem fogja megbánni.
