A '80-as, '90-es évek fordulóján a PC még nem volt az a vonzó játékplatform, amivé később avanzsált. Borzasztóan pixeles grafika, nehézkes scroll jellemezte, és egy rakás embernek még külön hangkártyája sem volt (ami meg az alaplapi speakerekből szólt, arról jobb nem is beszélni). Aki komolyan gondolta a játékot, az vagy Amigát nyüstölt, vagy a korszak menő konzoljait. Super Nintendóból és Mega Drive-ból viszont talán kevesebb volt idehaza, köszönhetően az ekkoriban még nehézkes játékbeszerzésnek, no meg a szülők is jobb szívvel vettek számítógépet a gyereknek, hadd tanulja csak, hiszen ez lesz a jövő.
Az ezekre a gépekre érkező stuffok köröket vertek a PC-s játékokra minden tekintetben. Ha csak külön a Commodore gépét vesszük, akkor is fel tudunk sorolni egy csomó játékot, amellyel minden valamirevaló és menő Amiga tulajnak rendelkeznie kellett. A sors fintora, hogy most, harminc év távlatából (amit leírni is szörnyű), ezeknek a nagy része kapott valamilyen felújítást vagy újrakiadást az utóbbi években. Another World, Flashback, Shadow of the Beast, Gods, Alien Breed, Superfrog... de sorolhatnánk még.
Egy komoly igazolatlan hiányzó volt eleddig, mégpedig a Turrican sorozat, ami talán nem is meglepő ha a fejlesztő hányattatásait nézzük. A Factor 5 legutolsó dobása, a PS3-as Lair ugyanis finoman szólva sem lett sikeres, ami alighanem masszívan közrejátszott abban, hogy a német cég amerikai részlege bezárt. Ezek után sok jót nem hallottunk a csapatról, legfeljebb mindenféle zűrös üzleti vonatkozásokról. Négy éve aztán felcsillant egy halvány reménysugár, amikor Julian Eggebrecht (aki társalapító, kreatívigazgató és talán a legismertebb név volt a brigádból) belengette, hogy visszaszerezték legismertebb brandjük jogait.
Szerencsére még éppen időben érett az álom valósággá, és ha kis késéssel is, de méltóképp lehet megünnepelni a sorozat fennállásának 30. évfordulóját, a napokban megjelent ugyanis a Turrican Flashback. Mielőtt azonban belekezdenénk, hogy mit is tartalmaz a gyűjtemény, essen szó arról is, hogy miféle játék ez, ha akad olyan, aki nem ismerné. A kor egyik meghatározó, platformerelemekkel operáló shooterjéről beszélünk, amelyeket olyan jól ismert és „soha nem hallott” japán játékok ihlettek, mint a Metroid, a Contra és a Psycho-Nics Oscar. Egy páncélos szuperkatonát irányíthattunk a végtelennek tűnő hatalamas pályákon, és a sorozat legtöbbek által ismert jellemzői alighanem a körkörös lézerlövések, illetve az a képesség amivel kis guruló pengévé lehetett átalakulni, ami minden útjába kerülő ellenséget legyakott. No meg persze Chris Hülsbeck zenéi, ami a sorozatot erősen fémjelezte. Emlékszem, korabeli gamer szeánszokon néha csak azért bekerült a játék lemeze, hogy hallgassuk a muzsikát, volt aki pedig kazettára is kimásolta, csak hogy autóban is hallgathassa.
No de itt az ideje tisztázni, hogy mit kapunk, ha a nem éppen olcsó gyűjteményt megvásároljuk (habár a 30 euró kismiska ahhoz képest, hogy eBayen akár többszázat is elkérnek egy-egy jó minőségben megmaradt eredeti kópiáért). Természetesen megkapjuk a legendás első két részt, annak is az Amiga verzióit. Fontos megjegyezni, hogy Commodore 64-re is megjelentek ezek a játékok, és az eredeti design javarésze erre a gépre is lett tervezve. A fejlesztés azonban nagyjából párhuzamosan zajlott, és a nagy testvér rengeteg olyan technikai újítást kapott, amivel az idősebb Commodore platform már nem tudott megbirkózni. De így mindenképp a legteljesebb élményt kapjuk. A csomag másik két résztvevője pedig a kor szuperkonzoljaira írt exkluzív változatok, vagyis a Mega Turrican (SEGA) és a Super Turrican (Nintendo).
A négy játék láttán valószínűleg többek fejében kérdőjelek ugranak fel. Na és a Turrican 3 vagy a Super Turrican 2? Előbbire még lehet magyarázat, hogy az tulajdonképp a Mega Turrican Amiga átirata volt, amelyet ráadásul nem is a Factor 5 követett el (bár érdekes módon mégis hamarabb jelenhetett meg, mert a konzolos változatnak nem sikerült kiadót találni, ami miatt fiókba került egy évre), utóbbira viszont nincs. Amikor tavaly a (virtuális) gamescomon bejelentették a gyűjteményt, akkor még két csomagról szóltak a hírek, amelynek az említett játékok is részei voltak, egyéb Director’s Cut epizódokkal egyetemben. A jó hír hogy ezek a tervek továbbra is élnek, de a Turrican Anthology címen futó projektre még várni kell. Javarészt azért, mert az említett játékok portjaival még munka van, bármennyire is egyszerűnek tűnik egy ilyen kiadás összekalapálása. Amíg azonban folynak a tesztek és optimalizálások, piacra dobták ezt az olcsóbb összeállítást.
Térjünk rá azonban arra, hogy mennyiben is újultak meg a játékok, hiszen ez egy ilyen jellegű újra kiadásnál jelentős faktor. Nos, a jó és rossz hír egyben az, hogy semmiben. Természetesen mindig nehéz ilyenkor igazságot tenni, ha klasszikus címek újráiról van szó, hiszen szentségtörés lehet egy ilyen régi klasszikushoz hozzányúlni. Ilyen szempontból nincs is gond, mert az alapanyag megbecsülve maradt, ugyanazt az élményt kapjuk, mint anno, és az emuláció sem vall szégyent. Kaptunk viszont olyan újításokat, amelyek sok segítséget adnak akár a megkopott reflexű veteránoknak, akár a klasszikusokat megismerni kívánó ifjúságnak – legendásan nehéz játékokról van szó ugyanis.
Lehetőség van mentésre mind a négy játékban, ahogy arra is, hogy az időt visszatekerjük, ha valamit valahol elrontottunk. Ha pedig ez sem elég, rendelkezésre állnak az egykori cheatek is, végtelen élet, lőszer és egyebek formájában, ám ha ezekre vetemedünk, akkor a trófeákról le kell mondanunk. Virtuális pimp is akad, vagyis beállíthatunk egy rakás korabeli kinézetre hajazó szűrőt, állítgathatjuk a képernyőarányt, szinte teljesen testreszabhatjuk a kinézetet. Ami viszont fájdalmas pont, hogy nem kerültek elő törölt pályarészek, nem kaptunk challenge-eket, vagy legalább time attack módot, amelyeket az eredeti kód meghagyásával is meg lehetett volna valósítani.
Ha már gyűjtemény és kerek évforduló, szép lett volna esetleg pár fejlesztői interjú, így készült filmecske, korabeli fejlesztési képek, művészi galériák vagy akár külön menü a zenék meghallgatására. A hiányzó dolgokra viszonylag banális magyarázat szolgál. Mindezek nagy része (art book, soundtrack CD, dokumentumfilm) majd a már említett gyűjteményes kiadás kiváltságai lesznek, ettől egy kicsit magasabb árfekvésben. Azért nem lett volna baj, ha valami kicsi ide is jut belőle.
Nehéz dió a Turrican Flashback értékelése, így most örülök, hogy mindezt nem kell számokba öntenem, az ugyanis majdnem lehetetlen. A gyűjtemény elsősorban a régi motorosoknak szól, akik sokat játszottak, imádták az eredetieket és szívesen elővennék valamilyen mai platformon is (ami jelen esetben PlayStation 4-et, illetve Nintendo Switchet jelent). A (nagyon helyesen) változatlan formában prezentált grafika és játékmenet viszont aligha fog új játékosokat bevonzani. Továbbfejlődött ugyanis a zsáner, és helyenként még a régi öregek is érezni fogják egy-két azóta elterjedt újítás hiányát, vagy fohászkodnak majd egy kicsit pontosabb, kényelmesebb irányításért. Ezeket viszont nem lehet egy klasszikusnak hibaként felróni, azt viszont már igen, hogy a gyűjtemény hiányos – csakúgy hiányzó epizódok, mint ünnepi kiadáshoz elvárt extrák tekintetében. Ennek kapcsán kicsit keserűen pengethetjük ki a picikét boros árat, de akit érdekel a téma, azoknak valószínűleg ez sem lesz akadály. A legnagyobb rajongóknak meg jön majd Turrican Anthology, s ha jól teljesít a kasszáknál is a két változat, akkor a készítők nem zárják ki egy Xbox-port, de akár egy vadiúj Turrican epizód eljövetelét sem.
