Ismerősen cseng a Lucid Games neve? Nem? Aligha meglepő. A liverpooli stúdió fennállása tíz éve alatt alig-alig mutatott fel saját játékot, portfóliójuk többnyire mások alkotásainak portjaiból vagy másokkal közösen készített játékokból épül fel. Azok a játékok pedig, amelyeket tényleg önállóan készítettek, szinte mind Androidra és iOS-re jelentek meg. Autós játék meg aztán végképp alig-alig akad a kínálatban, ami mégis, nos... azzal a többség inkább nem villogna. Emlékszik még valaki a Need for Speed Paybackre? A Ghost Games csapatával közösen összehozott játék talán az egyébként is partra vetett halként vergődő franchise eddigi mélypontja volt.

A nagy áttörést a 2018-as Switchblade hozhatta volna meg nekik, hiszen ez volt tulajdonképpen az első önálló nagy játékuk, ám az autós-tankos MOBA nem váltotta meg a világot. És így érkeztünk el napjainkhoz, amikor már mindenki a stúdió második nagy önálló játékáról beszél. Nem mondom, nem kis fába vágták a fejszéjüket a srácok: a PlayStation 5 első exkluzív autós játékát tették le az asztalra.
A Destruction AllStars elég sokatmondó cím, ugyanis nem egy autóversenyről van szó, hanem bizony egy roncsderbiről. De ha valakinek a lelki szemei előtt egy klasszikus Destruction Derby vagy egy FlatOut (esetleg Wreckfest) csillanna fel a lelki szemei előtt, már most le kell hűtenem a kedélyeket: teljesen másról van itt szó. Ha röviden kellene jellemeznem, akkor a Destruction AllStars nem más, mint a Carmageddon és a Rocket League eltitkolt románcából megszületett zabigyerek, avagy a roncsderbi neonszivárványos jövője. A játékról már az első milliszekundumban üvölteni kezd, hogy ezt az egészet a fiatal generációnak, de nem kifejezetten a gyerekeknek találták ki. Az egész körítés olyan hangos, színes, cicomás és... fura, amit egy picit is idősebb generáció már csak homlokráncolva tud dekódolni.

Persze ez nem jelenti azt, hogy a Destruction AllStars rossz játék lenne, sőt. Alapvetően semmi baj nincs vele, leszámítva néhány bosszantó dolgot, de ezekről később. A játék tehát tulajdonképpen egy jövőbeli roncsderbishow-nak felel meg. Adott nagyjából egy tucat előre megalkotott, egymástól nagyon-nagyon különböző stílusú versenyző, közülük lehet válogatni. A felhozatal a mai trendeket követi: nagyképű szépfiú, fura geek srác, pocakos metálarc, kígyóbűvölő néni, robotsisakos mitugrász és hasonlók. Az egyediségüket nehéz lenne vitatni. Sok más autós játékkal szemben itt gyalogosan is irányíthatjuk majd őket, sőt, ez a játékmenet szerves részét is képezi. Már rögtön a futamok is gyalogosan kezdődnek, ugyanis a versenyzők – bár mindenkinek van dedikált saját járgánya – tulajdonképpen bármilyen autóba beülhetnek, amit az arénába ledobálnak nekik. A cél játékmódtól függetlenül mindig a pontszerzés, amit azonban játékmódonként már mindig másképp lehet összehozni.
A legalapvetőbb természetesen a többiek jóféle carmageddonos likvidálása, habár itt ez messze nem olyan morbid, és járókeretes nénik vagy tehenek sincsenek sehol. A többi versenyzőt viszont el lehet ütni, illetve a cél a többiek járgányának elpusztítása. De van olyan játékmód is, ahol az aréna közepén hatalmas forgószél tombol, és csak úgy kaphatunk pontokat, ha az ütközésekkel összeszedett holmikkal berongyolunk a hurrikánba, és az széttépi a mi autónkat is (hogy aztán gyalogosan már rohanjunk is egy másikért).

A gond az, hogy játékmódból és arénákból is döbbenetesen kevés van a játékban. Egyszerűen olyan hatása van így a Destruction AllStarsnak, mintha valami early access vagy béta állapotú játék lenne. Kis túlzással némely demóban több a tartalom. A fejlesztők ugyanakkor azt ígérik (mi pedig egyelőre naivan hiszünk nekik), hogy a jövőben ingyenes formában bővül majd a tartalom. Úgy legyen, mert nagyon rá is fér. Van ám itt karakterszerkesztés is, de vérmes reményeink ne legyenek: csak a karakterek és autóik néhány színváltozata közül lehet válogatni, nem sok értelme és vonzereje van.
Viszont úgy általában játszani egész jó móka a Destruction AllStarsszal. Mivel az egész multira van kipörgetve, nyilván mások ellen az igazi a derbizés, de azért van offline gyakorlási lehetőség is. Erre szükség is lehet, mert bár az irányítás megtanulása Csitának is nagyjából öt percébe telne, azért az egyes karakterek egyedi képességeinek (bizony, van nekik ilyen) kiismerésére ez a legjobb mód.

Szerencsére a szerverek egyelőre eléggé zsúfoltak, amit egy PS5-exkluzív játék esetében különösen örömteli, mivel még most, négy hónappal a premier után is csak nagyon-nagyon kevesen mondhatják magukat PS5-tulajdonosnak. Persze a nagy érdeklődés egyik oka az is lehet, hogy a játék egészen áprilisig ingyenes a PlayStation Plus előfizetőknek, szóval nagy rizikót senki sem vállal azzal, ha kipróbálja.