A Layers of Fear óta imádom a kísértetházban játszódó horrorjátékokat, ezért nagyon megörültem a Silver Chains konzolokra eljövetelének. Volt szerencsém belenézni 2019-ben a szoftver PC-s verziójába, és igen kellemes emlékeket szereztem általa – már ha lehet kellemesnek nevezni a tömény rémületet. Reménykedtem benne, hogy valamikor szeretett konzolomra is kiadják majd, titkon pedig 4K tupírozásban és feljavított textúrákban is bíztam. Így elég mohó módon vetettem bele magam a kalandba.
Egyből lelövöm a poént: a Silver Chains konzolon rémesen ronda lett. Én nem tudom, hogy pontosan mi járhatott a készítők fejében, amikor a portot csinálták, de PlayStation 4-en úgy néz ki az egész, mintha low beállításokon játszaná az ember a 2 évvel ezelőtti számítógépes verziót. A textúrák életlenek, elmosódottak, a fényképeken sokszor kivehetetlen, hogy kit láthatunk, és úgy összességében nagyon fapados a megvalósítás. Emlékeim szerint PC-n sokkal szebben festett a játék, szóval tényleg nem értem, hogy mi történhetett. De ha ezt le tudjuk nyelni, akkor egészen jól szórakozhatunk a továbbiakban.
Főszereplőnk Peter, aki egy autóbaleset után tér magához, az éjszaka kellős közepén. Valahol Angliában járunk, majd némi séta után felfedezünk magunk előtt egy hatalmas kúriát. Sokáig nem jutunk el, konkrétan az ajtó előtt összeesünk és elájulunk. Később már odabent ébredünk, és nekiállhatunk felfedezni a minden bizonnyal kísértetjárta helyet. Peter hamar rájön, hogy nincs egyedül: egy borzalmasan ijesztő, összeaszalódott rémség járja a kietlen folyosókat, és a megszeppent férfira vadászik. Előle többször el kell majd menekülnünk, és bebújnunk egy szekrénybe, amolyan Amnesia módra. Idővel pedig kiderül, hogy Peter nem véletlenül kötött ki ezen az elátkozott helyen.
A játékmenet a felfedezésre, a sztori bővebb megismerésére épít (ezt felvehető naplóbejegyzésekből tudhatjuk meg), valamint minimális fejtörőkből áll. Utóbbiak egyáltalán nem mozgatják meg komolyabban az ember szürkeállományát, de legalább hoznak némi változatosságot a repertoárba. Sokszor fogjuk használni a fura látást biztosító monoklit, amellyel be tudjuk határolni következő célunkat. A menekülős részek – és a halomnyi jumpscare – feldobják egy kicsit a mászkálást, és maga a környezet is meglehetősen nyomasztóra sikeredett.
A fejlesztők remekül játszanak a hangeffektekkel, ami nagyban hozzájárul a hangulathoz. De az elemlámpánkkal való óvatos pásztázás közben is sokszor hozzák a szívbajt ránk a drága készítők. A végjáték ugyan egy picit frusztráló, de legalább korrekt lezárást kap Peter története. Az irányítás kontrollerrel kissé kényelmetlen (főleg ha gyorsan futni kell), de a legnagyobb negatívum a szememben továbbra is a játék grafikája – ezen illett volna még dolgozni.
Ezt leszámítva egy kellemes, 1-2 óra alatt letudható, hangulatos kis rémtörténet a Silver Chains, amelyet egy masszívabb leárazás után érdemes kipróbálnia minden horrorjáték-fanatikusnak.
