Ismertető/teszt
Void Gore teszt – Tömegmészárlás a pokol bugyrában
Újabb retro shoot'em upot teszteltünk.
2021.02.25. 11:00 | szerző: Onimushaman | Ismertető/teszt
Az egyszerűbb shoo ‘em up lövöldék kedvelői el vannak kényeztetve az utóbbi időben, hiszen egymásnak adják a kilincset az újabbnál-újabb eresztések. Ezek a rövid, ám intenzív élményt nyújtó, jellemzően pixel art stílusban fogant alkotások újra játéktermet varázsolnak nappalinkból.
Szembe menve a korábban lefektetett szimpla történetmesélős űrhajós kalandoknak, most egy másik megközelítésből ugrottak neki a fejlesztők a jól bevált receptúrának. A Void Gore ezért most nem egy korábbi szoftverhez hasonlatos rókabőr, hanem egy, a pokol hullámai ellen küzdő sztárpilóta ámokfutása. Gépünkkel a képernyő alján manőverezve kell visszaverni a ránk támadó, véletlenszerűen generált bizarr kreatúrákat, amelyek szervekre és testrészekre hasonlítanak. A lövésen kívül masinánk testét körbeöleli egy aura, amit bármikor berobbanthatunk, így a körön belül tartózkodó veszélyeket elháríthatjuk (ez egy idő után újra bevethető lesz).
A folyamatos lövöldözéstől nő a kombónk, majd ezután likvidálva a rémségeket a pontjelzőnk is dagadni kezd. Az elpusztított rémhadból érmék lesznek, amiből a menet végén vásárolhatunk fejlesztéseket. Roguelike módra az első pár próbálkozásunk során sokra nem fogjuk vinni, mert a tűzerőnk harmatgyenge a ránk támadó seregek ellen. Az említett érmékből vásárolhatunk fejlesztéseket a főmenüben, így lassacskán (nagyjából fél óra farmolás után) túljuthatunk a 12. hullámon is. Sorban nyílnak meg a hátterek is, így picit változatosabbá tehetjük a játékot magunknak a különféle díszletek váltogatásával.
A grafika minimálon pörög, de a hátterek jól festenek, a kreatúrák is jól kivehetőek, úgy, ahogy az irányunkba érkező lövedékek is szépen láthatóak. A célnak megfelel, viszont a hangoknál picit kuncogtam, mert a lövedékeink néha olyan hangon záporoznak, mintha a Minecraftban vágnánk fát (értsd: rendesen kopog). Mivel történet még annyi sincs, mint egy hasonló alkotásban, és a bossharcok is mellőzve lettek (képet egyről láttam a kiadó oldalán, de ahhoz a hullámhoz képest jóval tovább eljutottam, és sosem tűnt fel nálam az ominózus lény), így nem valószínű, hogy elő fogja bárki is venni a trófeák/acsik megszerzése után.
A játék a teszt idejére lekötött, a feltápolt hajóval pedig lehetett aprítani, de jobban örültem volna, ha inkább az ügyességem nyom többet a latba, mert ha már minden megszerezhető fejlesztést kioldottunk, onnantól kvázi nincs ellenfelünk a játékban. Az igencsak telített piacon egy társaihoz képest különlegesebb, de nem annyira szórakoztató lövölde a Void Gore. A nagyon kedvező árcímkéje miatt a stílus szerelmeseinek egy-két felejthető órácskát azonban megérhet. ■
értékelés
Void Gore
- A már unalomig űzött recepten kissé változtattak
- Csak kitartó pénzharácsolással tudunk benne hosszútávon érvényesülni
- Az eleje a farmolás miatt túlságosan monoton és unalmas, így mire eljutunk oda, hogy a képességeinket kamatoztathatnánk, talán rá is ununk
A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.
hozzászólások (2)
Csak a képeket néztem egyelőre, a videót nem tudtam megnyitni, de a "pixel art" meg a "minimál grafika" szerintem nem igazán jó kifejezés erre. Ezt én simán igénytelenségnek nevezném 2021-ben. Az egész úgy néz ki, mint egy C64-es játék. És azok közül is inkább a korai, vagy rondább fajta, mert a '80-as évek végén már simán szebb grafikájú játékok jöttek ki még C64-re is.
Teljesen jogos a meglátás. Nekem példaként egyből a Tyrian 2000 ugrott be, ami 1995(!)-ben jelent meg és nagyon csúnya köröket ver erre a játékra.
Értem én, hogy retro hangulatot akarnak kelteni, de attól még nem kell EKKORÁT visszalépni az időben, mert ez így szimplán csúnya és pl számomra ebből fakadóan érdektelen.
