Az időutazás kényes dolog, a logikai buktatók végett nehéz fogyasztható módon tálalni. Ennek egy másik válfaja, amikor egy olyan hurkot mutatnak be, amiben az események folyamatosan megismétlődnek. Gondolom, a híresebb filmek és videojátékok közül mindenki meg tud párat nevezni. Ilyen klasszikus például az Idétlen időkig, amely remekül bemutatja, mit lehet kihozni a témából, de a közkedvelt akciófilm, A holnap határa vagy a Boldog halálnapot tinihorror is szépen eljátszik a looppal. Gamer témakörből a zseniális Zero Escape szériát vagy a Sexy Brutale-t tudnám hirtelen kiemelni. Nehéz úgy kivitelezni a témát, hogy érdekes is legyen, fenn is tartsa a figyelmet, de urambocsá még szórakoztasson is. Az említett példák szerintem maximálisan megállják a helyüket, így ha a téma felkeltette a figyelmed, érdemes velük próbálkozni. A most bemutatásra kerülő Retrace: Memories of Death is egy ilyen hurokban játszódik, csak picit kisebb költségvetésből.
Történetünk hőse Freya, egy visszahúzódó lány, aki szabadidejében inkább a négy fal közt érzi jól magát. Barátai unszolására mégis részt venne egy városnézésen, de a buszmegállóban egy hirtelen földrengés gátolja meg a kis csapat programját. Freyának egy pillanat áll csupán rendelkezésére, hogy eldöntse, barátai közül kinek a kezét fogja meg. Ezáltal elindul egy olyan eseménysorozat, amelynek következtében a halál folyton a sarkukban lesz. Attól függően, hogy Mia, Owen vagy Lucas kacsóját választottuk, egy elhagyatottnak tűnő kúria más-más részén térünk magunkhoz társunkkal.
Úgy néz ki, hogy bármit csinálunk, az a többiek halálával végződik, rosszabb esetben Freya is fűbe harap. Ilyenkor egy különös szerzet elé kerülünk, aki elmagyarázza, hogy visszatérhetünk a napunk korábbi időpontjaira egy-egy kulcsjelenethez, így apránként változtathatunk a dolgokon. Ilyen jelent például a már említett kézfogós buszmegállós is. A dolgunk annyi lenne, hogy megoldjunk néhány feladványt (például egy nyomozást vagy egy régi közismert talányt), bezsebeljünk kulcsokat, és nyomokat hagyjunk saját magunknak és társainknak, hogy a nap végére mindenki élve távozzon. Egy cellában találkozhatunk egy leánnyal, aki szintén fontos szereplővé avanzsálódik, de többet nem is árulnék el.
Eddig jól hangzik, de több dolgot is ismételgetni fogunk, ilyen például a folyosón bujkálás egy lény elől, ami csak elsőre érdekes (igazából még akkor sem). A kúria nem olyan nagy, a legtöbb ajtó pedig sok esetben zárva van, így egy-egy menetben limitáltak a lehetőségeink, nem igazán érezzük úgy, hogy mi alakítjuk az eseményeket. Freya magától beszél és hoz döntéseket, így annyira nincs meg az egész feelingje. A szereplők szerintem jól lettek megírva, szinkron azonban sajnos nem készült a programhoz.
A grafika 2D-s és bot egyszerű, a főbb szereplők portréi lettek csak normálisan megrajzolva, amikor beszélgetésre kerül sor. Az irányítás is oldschool, igazából szinte csak mozogni tudunk, meg interakcióba lépni tárgyakkal. Néha be is tudunk akadni, de ez szerencsére nem annyira zavaró. Térkép nincs, de hamar összerakhatjuk azt fejben is magunknak. Elég sok befejezés érhető el, de ezeket inkább rövid fejezetek utáni zárásnak írnám le, a végcél a halál nélküli ending lenne.
A Retrace: Memories of Death-et inkább akkor ajánlom, ha igazán érdekel a témája. Az alapötlete jó, a kivitelezése viszont kissé középszerű.
