Ki hitte volna, hogy az 1994-es Panzer General megjelenése után közel 30 évvel még mindig annak klónjairól fogunk beszélni? Márpedig így van, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egyik legutóbbi cikkem tesztalanya a Fantasy General II volt, most pedig az egyik legjobban sikerült utód, az Order of Battle DLC-je lesz terítéken.

Az OoB-t eddig nem teszteltük a PlayDome hasábjain, de most a DLC-vel kicsit pótoljuk a mulasztást. Az Allies Defiant névre hallgató kiegészítő – nem túl meglepő módon – a szövetséges brit és francia erők küzdelmeit mutatja be, 12 küldetésen keresztül. Kellemes frissítés ez a már unalomig ismert német kampányok után, bár az OoB egyik erőssége mindig is ez volt, hiszen az alapjáték (amely ingyenessé válása előtt még a Order of Battle: Pacific nevet viselte) olyan eseményeket mutatott be többet között, mint a kínai-japán háború. Jelenleg bár az OoB ingyenes, ez csak egy tréningkampányt takar, ha ennél többet akarunk, akkor be kell ruháznunk valamelyik DLC-be.
Az Order of Battle játékmenete nem sokban különbözik mondjuk a Panzer Corpsétól, az egyetlen izgalmas újdonság a frontvonalak és az ellátmány bevezetése volt. A bekerített csapatok harcértéke néhány kör alatt szinte teljesen elenyészik, a bekerítő hadműveleteknek tehát komoly szerepe van a játékban. Ez nincs máshogy az Allies Defiantben sem, ahol a gyorsan mozgó német páncéloscsapatok sokszor próbálják majd áttörtni a vonalainkat, és a hátunk mögé kerülve katlanharcra kényszeríteni – ez különbösen igaz az 1940-es küldetésekre

A küldetések, különösen az elején, szinte kizárólag védekező háborúra szorítkoznak: a francia páncélosokkal fel kell tartani a németeket, el kell érni, hogy Lille ne jusson német kézre legalább az első 4 körben, és így tovább. A folyamatos túlerő miatt rendkívül nehéz dolgunk lesz a küldetésről küldetésre „hordozott” elitcsapatunkkal, hisz egyrészt a munka dandárját nekik kell elvégezni, másrészt valahogy el kell érni, hogy közben túl is éljék a küldetést.
Amit borzasztóan sajnálok, hogy ebben a DLC-ben sem lehet megváltoztatni a történelmet. Tehát hiába tartom fel hősiesen a németeket 1940-ben a francia határon, hiába érek el „major victoryt”, a következő küldetés ugyanúgy Dunkerque, mintha mi sem történt volna. Kihagyott ziccer ez, hiszen a DLC-k közül többen is kapunk némi „történelmi” szabadságot – itt nem.

Mindezt leszámítva a kampány rendkívül szórakoztató, már csak azért is, mert alaposan megismerhetjük a ’40-es évek brit és francia haditechnikáját – amely általában kevésbé ismert az alaposan körbejárt német, orosz és amerikai fegyverekhez képest. Itt most megismerhetünk a korabeli francia vadászgépektől kezdve a vontatott ágyúkon át a nagy számban használt páncélautókig mindent, ami szerintem remek. Ettől függetlenül a DLC főleg a brit csapatokra koncentrál, ami érthető, hiszen a harcászati szinten sokszor hősies és bátor francia ellenállás katasztrofális hadászati eredménnyel párosult a második világháborúban.
Az Order of Battle egyébként továbbra is remekül mutat, pedig már 6 év telt el az alapjáték megjelenése óta. Számomra a Panzer Corps/Unity of Command/Order of Battle trió közül még mindig ez a kedvenc (sokkal kevesebbszer szitkozódtam a nemlétező bajszom alatt a randomgenerátor miatt, mint mondjuk a Panzer Corpsnál), úgyhogy mindenképp jó hír, hogy az Allies Defiant valójában egy három részből álló DLC-sorozatnak az első része, hasonlóan Red Star/Red Steel/Red Storm triumvirátushoz. Akinek pedig valamilyen okból kifolyólag kimaradt a játék, az Steamen ingyenesen beszerezheti az alapjátékot – én csak ajánlani tudom.