Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Paradise Lost

Paradise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunker

Ismerjük a nácik megalomán építkezési szokásait, de ez a játék még ezt is felnagyítja.

2021.03.31. 09:10 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

Az ismeretterjesztő(nek hívott, de magukból régóta kifordult) csatornákon számtalan olyan műsort lehet látni, amely a második világháború előtti és alatti náci hatalom által épített vagy csak építeni kívánt gigantikus létesítményeket mutatja be. Volt itt ház méretű tanktól kezdve bevehetetlennek vélt erődön át gyárkéménnyel vetekedő ágyúig minden. Általában ezekről mind kiderült, hogy nem a méret számít, és többnyire bukott projektek voltak. De nem mind. Talán ez ihlette meg a lengyel PolyAmorous stúdiót, akik pár éve belevágtak egy kalandjáték fejlesztésébe. A játék végül a Paradise Lost címet kapta, amely alapján egy elveszett Paradicsomra asszociálna az egyszeri játékos. De a hely, ahová lemerészkedhetünk ennél távolabb nem is állhatna a Paradicsomtól.

Paradise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunker

A Paradise Lost elég nagyot álmodik, mivel rögtön a teljes XX. századi történelmet (vagy legalábbis annak középső évtizedeit) teljesen átírja. Az ő alternatív történelmükben a németek a világháború kitörése után az ott elért gyors sikereken felbátorodva bemerészkedtek Afrika akkor még jórészt ismeretlen belsejébe, ahol végül hatalmas urán- és rádiumlelőhelyekre bukkantak. Ez lehetővé tette a nagy náci atomprogram beindítását jóval a szövetséges hatalmak előtt. Innen még rosszabb fordulatot vettek a dolgok, mint a valóságban. A náci hadigépezet keleten egészen Moszkváig nyomult, ám itt megakadt, és hosszú évekig tartó állóháború alakult ki a felek között. Mindeközben az anyaországban a kutatók mindennél veszedelmesebb pusztító fegyvereket fejlesztettek ki.

1955-ben egy német tengeralattjáró egészen az USA keleti partjaiig merészkedett, ahol elsüllyesztett egy civil tengerjáróhajót. Ezzel az USA is belépett a háborúba, akik elsőnek az afrikai bányákat foglalták el, ezzel elvágva a nácikat az értékes urán- és rádiumforrásoktól. Ezt követően fokozatosan szorították vissza őket Európában is, a nagy normandiai partraszállásra 1960-ban került sor, ám eddigre már készen álltak a náci atomfegyverek a bevetésre. És mivel az amerikai hadisikerek láttán az oroszok is új erőre kapva a keleti fronton is visszaszorították a németeket, a náci vezetés végső lépésre szánta el magát. A legfontosabb, legtehetősebb lakosságot, a tudósokat és a vezetőket hatalmas földalatti bunkerekbe vitték, majd egész Európát megszórták atommal… Csakhogy volt egy bunker, amelyet még a rakéták kilövése előtt jól szervezett lengyel partizánok megtámadtak és el is foglaltak. De hogy mi történt pontosan a föld mélyébe vájt hatalmas csarnokokban, az egészen 1980-ig rejtély maradt.

Paradise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunker

Ekkor jövünk mi, egy fiatal, tizenéves fiú, aki valamilyen oknál fogva bemerészkedik a bunkerbe. Hogy pontosan milyen célok vezérlik, azt apránként, visszaemlékezések formájában meséli el a játék, de én nem térnék ki rá itt bővebben. A lényeg, hogy hősünk egy darab öngyújtóval magára csukja a bunker vaskos fémajtaját, és elindul lefelé a lépcsőkön. Szerencsére néhány folyosóval és szobával később megtaláljuk a főkapcsolót, amivel áramot, és így némi fényt tudunk csiholni a létesítménybe, így már jobb látási viszonyok közt folytathatjuk utunkat a föld mélye felé. És itt ezt most szó szerint kell érteni, ugyanis a játékban bejárható bunker nem olyan, mint amit a valóságban elképzelne az ember. Itt az építők célja lényegében egy földalatti város felépítése volt, ahová vasúti kocsikon szállították a leendő lakókat. Miután működésbe hozzuk a szerelvényeket szállító hatalmas liftet, és azzal leereszkedünk a mélybe, hamarosan egy hatalmas földalatti vasúti állomáson találjuk magunkat, ahonnan csak további hasonló épületek felé vezet tovább az utunk.

A Paradise Lost igazi hangulatbomba, és itt meg is kell jegyezni, hogy leginkább ez viszi el a hátán az egész játékot. Mert sem a látványvilág, sem a játékmenet nem mutat olyat, amit máshol ne láttunk volna már akár sokkal kidolgozottabb formában. A játékmeneten és főleg az irányításon érződik, hogy nem egy sok évtizedes rutinnal rendelkező gárda keze munkája. Hősünk fájdalmasan lassú léptekkel csoszog előre, amin a látszólagos futás opció sem segít sokat. Valószínűleg ezzel is a beleélést akarták emelni (és sunyi módon a játékidőt növelni), hiszen ha minden helyszínen csak keresztülrohannánk, akkor biztos nem állnánk meg nézelődni. Márpedig itt van mit látni, a fejlesztők fantáziája csillagos ötöst érdemel.

Paradise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunker

Viszont visszatérve az irányításra: karakterünk nemcsak lassú, de elég körülményes is. Ugrás vagy guggolás nincs, helyette a megmászandó vagy átkúszandó részeken a játék automatikusan teszi meg ezt helyettünk jól kinéző, de tök lassú, és huszadjára már elég idegesítő animációkkal. A gombok, karok, kallantyúk és egyebek mozgatása érdekes, de szintén picit felesleges rendszert kapott az egyszerű „nyomd meg ezt és kész” szisztéma helyett. Itt-ott felvehető és megnézhető tárgyak is akadnak, de ezek zömének semmi jelentősége, csupán néhányról ugrik be hősünknek valamilyen emlék (ami segít picit jobban megérteni, hogy ki is ő valójában).

A látványvilág picit felemás. Ha csak hátradőlünk, és hagyjuk magunkat elhitetni, hogy amit látunk, az valóság, akkor imádni fogjuk az egészet. Tipikus: a nácik építettek egy (vagy ki tudja, hány) olyan bunkert, amibe komplett városok lakosságát le tudják költöztetni akár évekre is. Nekem valamiért a BioShock Rapture városa jutott eszembe róla, csak épp világháborús-hidegháborús hangulattal. És akkor még ott van a rejtély is, amely megoldásra vár, miszerint mi is történt a mélyben. No meg ki az a titokzatos nő, akivel idővel felvesszük a kapcsolatot rádiókon keresztül, és aki a segítségünket kéri a kiszabaduláshoz? Szóval a hangulat, az telitalálat, ebbe belekötni aligha lehet. Csak hát az a fránya kivitelezés, az köhög néha itt-ott.

Paradise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunker

De szerencsére semmi olyan baj nincs, ami felett ne lehetne szemet hunyni. Sem a részleteiben nem túl kidolgozott grafika, sem az irányítás kissé döcögős volta. Mindezek nem rontanak annyit az élményen, hogy legyőzzék kíváncsiságunkat. Kíváncsiságunkat, amit az hajt, hogy megtudjuk, mi minden lapul még a mélységben, illetve kiderítsük, mi történt itt sok-sok évvel korábban.

A Paradise Lost kis túlzással egy újabb sétaszimulátor, mert akció az nem sok van benne. Cserébe végig belengi az egészet egy baljós hangulat. Ahogy az üres folyosókon és termekben, csarnokokban megyünk előre, mindig azt érezzük, hogy egyszer csak ránk ront egy kísértet vagy valami hasonló. Szóval aki szereti ezt a stílust, az nem fog csalódni. Aki picit több akcióra vágyik hasonló körítéssel, az inkább porolja le a már említett BioShockot. ■

értékelés


Támogasd oldalunkat,
vásárold meg online!

Paradise Lost

Paradise Lost
Pozitívumok
  • Remekül felépített háttértörténet
  • Sajátosan hátborzongató, de közben lebilincselő hangulat
Negatívumok
  • Az irányítás elég kidolgozatlan
  • A grafika sem váltja meg a világot

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Paradise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunkerParadise Lost teszt – Nem épp egy elveszett Paradicsom ez a bunker
Paradise Lost
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Paradise Lost

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló