Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Outriders

Outriders első benyomások

A People Can Fly csapatának sikerült, ami a BioWare-nek és Crystal Dynamicsnak nem?

2021.04.07. 15:40 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt

„Mennyire lepődök majd meg, ha ez is csak egy újabb unalmas grindfeszt lesz?” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a People Can Fly és a Square Enix kooperációjában született új looter shooter, az Outriders cirka negyven gigája letöltődött a merevlemezemre. Ugyanis legyünk őszinték: a műfaj az utóbbi évek során néhány ékes kivételt leszámítva leginkább a rossz játékdesign és a játékkiadók kapzsiságának szemléltetőeszközévé vált. Az Anthemet az EA teljesen elengedte, és a már tervezgetett nagy frissítés sem valósul meg, míg a Square a Marvel's Avengerst egy nagyobb DLC mellett eddig jobb híján úgy próbálta menteni, hogy egy javítással még lassabbá és grindolósabbá tette a játékmenetet.

Outriders első benyomások

Ám őszinte meglepetésemre az Outriders (legalábbis az első durván 5-6 órányi játék alapján) mesterien lavíroz el ezek mellett, egy nagyon egyszerű fejlesztői döntésnek hála: elsősorban egy szórakoztató és addiktív lövölde próbál lenni, majd csak ez után looter shooter, és csak legvégső lépésként egy folyamatos bővítésekre, frissítésekre fókuszált live service cím. Ez a mentalitás pedig a jelek szerint már a megjelenést követő első napokban elegendő volt ahhoz, hogy toronymagasan felülmúlja a Square elvárásait, és az idei év egyik eddigi legnagyobb AAA-kategóriás durranása legyen (amihez valamennyit talán hozzájárulhatott az is, hogy mind a konzolos Xbox Game Passon, mind a felhő alapú xCloudon a megjelenés napján az előfizetés része lett, egy ingyenes demo révén pedig a kíváncsiak már jóval a megjelenés előtt próbálgathatták is).

Stílusában az Outriderst leginkább a PCF által fejlesztett Gears of War: Judgment szellemi örököseként lehetne jellemezni: bár alapvetően egy TPS fedezékes lövölde, hasonlóan a Judgmenthez, amelyben a fejlesztők kissé felpörgették és megváltoztatták a GoW addig már három részen át sikeres formuláját, számos olyan harci tényező bukkan fel, amelyek lényegesen dinamikusabb játékstílust követelnek meg. Gyakran kell fedezéket váltanunk, gránátok elől kitérnünk, esetleg a lövöldözés sűrűjében méretesebb, kimondottan közelharcre gyúrt ellenfelekre is fókuszálnunk. Erre erősítenek rá maguk a harcterek is, amelyek többségében kifejezetten nyíltak, és számos fedezéket, hátbatámadási lehetőséget kínálnak, amelyek révén mind a távolsági, mind a középtávra, mind a közeli harcra specializált játékosok is jól kiaknázhatják képességeiket.

Outriders első benyomások

És bár erre végképp nem számítottam, az eddig tapasztaltak alapján még maga a történet is egészen érdekesre sikeredett. A távoli jövőben járunk, ahol a Föld megsemmisült a folyamatos háborúk, túlnépesedés és nyersanyaghiány hatására, az emberiség maradványai így egy hatalmas hordozóhajón útra keltek, hogy hibernációban töltött bő nyolcvan év után elérjenek az újrakezdést jelentő Enoch nevű bolygóra. Ám a bolygó felszínére ledobott tudósok és az őket kísérő, outrider névre keresztelt zsoldosok csak későn ébrednek rá, hogy Enoch közel sem az ígért paradicsom, és a mesebeli táj mélyén halálos betegségeket fröcsögő flóra, valamint pusztító környezeti anomáliák állnak lesben.

Az átköltözést vezérlő cég kapzsi felettesei ennek ellenére az outriderek megöletése mellett döntenek, majd idő előtt kiadják a parancsot a hibernáció feloldására és a túlélők ledobására a bolygó felszínére, miközben outrider főhősünk a viharban súlyosan megsérül, és utolsó mentsvárként hibernálják, míg kiderül, hogyan gyógyítható a sérülése. Ez a kényszerpihenő azonban elhúzódik, és miután hősünk úgy harminc évvel később magához tér – a vihartól elszenvedett sérülés hatására emberfeletti képességekkel rendelkező alteredként –, Enoch már maga a pokol. A vihar a leszállás során megsemmisítette a kolonizáláshoz szükséges eszközöket, a bolygó felszínén így rövid időn belül elszabadult ugyanaz a harc, ami a Földet is felemésztette, és idilli táj helyett végtelen lövészárkok, tömeges kivégzések, folyamatos fegyverropogás uralja az egész planétát, amelyen hősünk feladata nem pusztán a harc megszüntetése, de annak kiderítése is, hogy pontosan mi mehetett félre ennyire a kolonizálás kezdetén.

Outriders első benyomások

A játékmenet mindent egybevetve szórakoztató, a grafika és a látvány gyönyörű, a töltési idők kellemesek – első pillantásra lényegében adott minden, ami egy kiváló játékhoz kell. A tesztelés során eddig mindössze olyan hibába ütköztem, hogy időről időre betöltés után nem jelent meg a kezelőfelület, így vissza kellett lépnem a főmenübe, majd újraindítanom a játékot, ám olyan szerverstabilitási problémákba, mint amilyenekről a játékosok egy része panaszkodott a megjelenést követően, már nem.

Külön tetszett, hogy altered képességeink különösen rövid cooldownnal rendelkeznek és speciális erőforrást sem igényel a használatuk – a játék egyenesen rákényszerít rendszeres használatukra és az agresszív taktikázásra a csaták során, hogy kellő hatékonysággal szállhassunk szembe az ellenfelek túlerejével és a néha soraikat gazdagító rivális alteredekkel, akik még akkor is feladják a leckét, ha két társsal kooperatívan vágunk bele a fő- és bármikor újrajátszható mellékküldetésekbe.

Outriders első benyomások

A játék kihívásán tovább csavar, hogy ha már egy karakterünkkel a történet egy adott pontjáig eljutottunk, később bármelyik már lejátszott pontjához visszaléphetünk, ám hogy a kihívás szintje igazodjon hozzánk, karakterünkkel együtt a világ is képes szintet lépni, és ezzel a world tiernek nevezett szinttel együtt növekszik mind az ellenfelek hozzánk viszonyított szintje, sebzése, mind a kapott jutalom. A world tiert pedig manuálisan is bármikor állíthatjuk, ám az újabb tierek (vagyis lényegében magasabb nehézségi szintek) megnyitásához mindig az aktuális legmagasabbat kell használnunk.

Így mindent összevetve az Outriders eddig szinte teljes mértékben pozitív benyomást tett rám, és a műfaj legjobbjának tűnik az olyan klasszikusok mellett, mint a Warframe, a The Division vagy épp a Destiny (utóbbi a jobb szakaszaiban, amikor inkább a Bungie kreativitása és nem az Activision Blizzard marketingesei érződtek a designon és a játékmeneten).

Outriders első benyomások

A végső ítélet kimondása előtt mindenképp szeretnék eljutni a fő cselekményszál végére, kipróbálni, hogyan alakul a loot és a kihívás a későbbi pályákon, igényel-e grindolást a végigjátszás, valamint mennyire tartalmasak az endgame fő tartalmaként emlegetett, végigjátszás után megnyíló expedíciók. Addig is, ha érdekel titeket, régóta vártátok, az eddig tapasztaltak alapján egyértelműen azt javasolnám, hogy szavazzatok neki bizalmat – bár kíváncsi vagyok, vajon ezt a szintet és élményt a történet végéig és azután is képes lesz-e fenntartani. ■

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosította.

Outriders első benyomásokOutriders első benyomásokOutriders első benyomásokOutriders első benyomásokOutriders első benyomások
Outriders
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
Outriders

hozzászólások (4)

subject17
subject17 2021.04.07. 15:56
[meme] You guys can play? [/meme]

Megjelenés után két nap alatt sikerült eljutni a prológus végére mindhármunknak. Nekiestünk egyből aznap este, végefele kivágott minket... Másnap ki-ki elintézte egyedül nap közben (azt eleinte nem tudtuk, hogy prológust csak egyedül lehet). Ezek után, hogy mindenki készen állt a közös játékra, egyik este sem lehetett belépni. :D

Szóval eddig én nem igazán tapasztaltam, hogy hatalmas durranás lenne...
subject17
subject17 2021.04.09. 07:14
Na, tegnap este volt megint időnk, és a szerver is beengedett, azóta nálam és mindkét havernál is uninstallt kapott a játék. :D

A prológus felkeltette az érdeklődésem, az első óra tényleges játék aztán teljesen eltüntette.

Bullet sponge szar... Amikor a szintemnek megfelelő, high-tier shotgun esik, és a sima mobok testközelből 6-7 lövést betankolnak belőle, akkor engem el is vesztett a játék. Sok-sok más problémám is volt, de ez az, amitől vontatottá és unalmassá válik, holott egy pörgős, agresszív lövöldének adja el magát a prológus alatt a játék.

Valamint a hangok... Háromszor indítottam újra a wireless headsetem, mert azt hittem, connection error. Erre megszólal haverom, hogy milyen borzasztóak a hangok, néha meg-meg szakad, mert annyi forrásból szólna egyszerre... És amikor szól akkor is recsegős, pattogós, basszustól mentes az egész. Mindezt vezetékes headsettel.

Szerintem kerüljétek... Gyenge B-kat. hatás, haverokkal sem szórakoztató.
Shadowguard
Shadowguard 2021.04.09. 08:11
Én néztem róla videót, meg belenéztem egy pár streambe és végig az volt az érzésem, hogy ez olyan, mint egy Borderlands mínusz a cel shaded grafika és a humor. Csak a BL-ben a hagyományos ellenfeleket 1-2 lövésből le lehetett szedni (kivétel, ha TheVR módra játszol) itt egy random mobnak is kell 3-4 fejlövés.
Ja, meg a Rage volt még az, amihez kedvet kaptam a videókat nézve.
Egyedül a sztori tűnt érdekesnek, de a játékmenet annyira érdektelen, hogy inkább nézek egy összefoglaló videót róla pár hónap múlva, ha egyáltalán eszembe jut még akkor.:-D
subject17
subject17 2021.04.10. 11:46
Amit még hozzátennék, és nagyon hamar nagyon idegesítő volt, a töltőképek (vagy "rejtett töltőképek").

Persze nem Anthem mértékre kell gondolni, itt más a probléma. A töltési idő korrekt, főleg a Series X SSD-je mellett, pillanatok alatt megvan az első betöltés is.

Viszont iszonyatosan sok "mikrotöltés" van:

1) Szerintem 2021-ben egy single player játéknak is ott kéne már tartani, hogy az inventoryt* / karakter menüt / térképet megnyitva nem sötétül el kis gondolkodóidőre a kép, hanem egyből az overlay jelenik meg. Az Outriders viszont MMO, tehát a játék nyilván nem áll meg, amikor mi a menüben matatunk, viszont a gombnyomás először egy elsötétülést eredményez, aztán pedig betölt a teljes képet elfoglaló, áttetszés nélküli menü.
*Extra légy a szarra, hogy az inventory maga is borzasztó, egy-egy fő kategórián belül sortolás nélkül okádja be a dolgokat, szóval léptess át öt sniperen és két shotgunon, hogy eljuss a kívánt AR-ig... Plusz ha mondjuk lebontunk egy tárgyat - ami önmagában is kínosan lassú folyamat -, akkor utána mindezt még tovább lassítva fizikailag elkezdi léptetni az összes többi itemet, hogy a keletkezett üres helyet kitöltse, kurva nagy szar, na.

2) Awkward ajtónyitós, szakadékot átugrós minicutscene-ek tömkelege. Még skip lehetőséget is tesz hozzájuk... :D Én értem, hogy erőforrásokat megtakarítanak így, de nagyon megtöri a játékot. És azért nem olyan hű de nagy az a kezdő terület, hogy ez indokolt legyen, ha az ember konyít az optimalizáláshoz picit. Így is tele van az egész szűk kanyonokkal, simán lehet csalni a rendereléssel és spawnolásokkal.
ajánlott olvasnivaló