Szerencsére az oldalnézetes platformerek továbbra sem mennek ki a divatból, sőt, az utóbbi években ismét egyre népszerűbbek. És nem csak a kis indie stúdiók próbálkoznak ezzel a műfajjal, hanem olykor nagyobb fejlesztőcsapatok is. Éppen ezért egyre nehezebb kitűnni a folyamatosan gyarapodó tömegből. A Respect Studios is megpróbálkozott ezzel, ők elsősorban a látvánnyal próbáltak meg maradandót – ha nem is feltétlenül egyedit – alkotni a Where’s Samantha? puzzle-platformerrel.
Kalandjaink főhőse George, aki történetesen egy apró, négyzetalakú szövet vagy vászondarab. George boldogan éli unalmas kis hétköznapjait Samantha, egy másik szövetdarab oldalán. Ám egy nap beüt a tragédia: egy erősebb fuvallatt elragadja Samanthát és messze repíti. George nem rest, és azonnal útnak indul, hogy felkutassa szerelmét. És ezzel megkezdődik a kaland egy furcsa világban, ahol minden szövetből és vászonból van, George pedig egy sor ügyességi fejtörőt kénytelen megoldani, hogy egyre közelebb jusson szerelméhez.
A Where’s Samantha? játékmenete és összes feladványa mindig a fizika törvényein és a logikán alapulnak. Megoldásukhoz viszont gyakran picit összetettebb részfeladatokat kell teljesíteni. George alapból nem egy túl ügyes vagy erős valaki, viszont van egy érdekes képessége. A pályákon időnként fel tud szedni kisebb szöveggombolyagokat, ezzel megnövelve saját méretét. És ilyenkor képes arra is, hogy két vagy több kisebb darabra bomoljon szét, így hirtelen több karaktert is irányítani tudunk. Ráadásul bizonyos feladványokhoz bizonyos méretű (ezt egyébként színben is megkülönbözteti a játék: George alapból vörös, ha nagyobb lesz, akkor kék, ha még nagyobb, akkor lila stb.) karakterekre van szükség. Bizonyos kapukat vagy csapdákat pedig csak két kapcsoló egyszerre történő aktiválásával lehet kiiktatni.
Emellett egyes pályákon különleges képességekkel rendelkező darabkákra is bomolhatunk. A pici kerek szövetdarab például pehelykönnyű, így sokkal messzebbre képes ugrani. A colos, hasáb alakú szövet viszont a levegőben is képes még egyet szökkenni, így magasabbra juthat. És az sem mindegy, hogy mikor kit kivel kombinálunk össze, mivel így akár nagyobb kerek vagy nagyobb hasáb alakú karakterünk is lehet. A feladványok alapvetően nem nehezek, inkább ügyességet, mint sok gondolkodást igényelnek. Ez egyben a játék egyik gyenge pontja is: az irányítás ugyanis néha elég idegölő tud lenni. George néha simán melléugrik és lezuhan a mélybe (szerencsére a pályákon nagyon sűrűn vannak checkpointok, és végtelen életünk van, ami mondjuk az egész élét veszi el, de mindegy). Máskor az épp alvó (nem őt irányítjuk) karakterünk egy peremen szép csendben magától lehuzan.
Illetve vannak néha játékmeneti bakik is a checkpointokkal. Bizonyos kapukon csak megfelelő méretűként lehet átjutni, viszont előfordult, hogy kisebb darabjaim egyik fele a kapu mögötti checkpointot aktiválva már csak ott respawnol, míg a többi darabka a kapu másik oldalán reked, és a fejtörőt így már nem lehet megoldani, amivel a kaput kinyitnánk. Ilyenkor nem marad más, mint az egész pályát elölről kezdeni. Pályából rengeteg van, de cserébe mindegyik nagyjából 2-3 perc alatt teljesítehető. Ez szerintem jó döntés volt a készítők részéről, mivel így egy-egy pályát akár két munka közötti öt perces kis szünetben is le lehet tolni pihenés gyanánt.
A Where’s Samantha? aranyos látványvilággal bír, a játék világában minden szövetből, gombokból, fonalakból, ceruzákból és fésűkből épül fel, ami nagyon mókás körítést ad. A kapcsolók hol üdítős kupakok, hol pedig gombostűk. Egyedinek persze nem mondanám, hiszen láthattunk már hasonlót máshol korábban is, viszont mindenképp a játék egyik legerősebb pontjának számít.
Aki szereti az efféle kedves kis játékokat, és a trial and error jelenség sem riasztja el, az a Where’s Samanthával is jól el fog szórakozni. Nem nehéz, pont annyi koncentrációt igényel, hogy még megmaradjon szórakoztatónak, de ne legyen hamar unalmas.
