Amikor megkérdezték a tragikus sorsú legendás hegymászót, George Malloryt, hogy miért is akarja megmászni a Mount Everestet, egyszerű, de szállóigévé vált választ adott: „Azért, mert ott van.” A hegymászás olyan sport, amely bizonyos szintig mindenki számára szabadon elérhető, viszont e bizonyos szinten felül már csak nagyon kevesek kiváltsága. Sajnos valahogy ez a semmihez sem hasonlítható sportág (vagy inkább életmód) eddig nem nagyon ihlette meg a videojátékfejlesztőket. Igaz, mostanában van egy-két próbálkozás, mint a The Climb két epizódja, valamint a készülő Climber: Sky is the Limit, de sokkal többet nehéz lenne összeszedni. Egy viszont még van, és bizony nagyon is említésre méltó. Ez az Insurmountable, jelen írásom tárgya.
Az Insurmountable szigorúan véve hegymászós játék, de úgy, hogy közben épp csak a hegymászás van benne a legkevésbé kidolgozva. Így inkább mondjuk úgy, hogy egy hegymászásnak álcázott túlélő-taktikai játék, amely a megfelelő út megtalálásáról és a rendelkezésünkre álló erőforrások beosztásáról szól. De mielőtt még elvenném bárkinek a kedvét is a kipróbálásától, gyorsan leszögezném: ez a játék zseniális!
Összesen három csúcsot kell benne megmásznunk, amelyek egyre nehezebb terepet jelentenek. Mielőtt útnak indulnánk, választanunk kell három mászó közül: a kalandor, a tudós és az újságíró is más háttérrel, célokkal és kezdőfelszereléssel, képességekkel rendelkezik. Így mindhárommal egy picit más élmény nekivágni a hegyeknek. Ha megvan a nekünk szimpatikus karakter, döntenünk kell, hogy milyen nehézségen szeretnénk felfelé kapaszkodni, de először a normál módot kell teljesíteni, hogy feloldjuk a következőt, majd végül a szinte már lehetetlennel felérő legmagasabb szintet.
Végül, ha ez is megvan, akkor a hegy lábánál még választhatunk három lehetséges útvonal közül. Ezek mindegyik más jellemzőkkel bír, amelyek alapvetően hatással lesznek a mászásunkra. Van, ahol sokkal nehezebb a terep, vagyis több energiát vesz el a mászás. Máshol sok a furcsa és megmagyarázhatatlan jelenség, ami az ép eszünket veheti el idő előtt. Megint máshol rendszeresen viharok tombolnak, ami a testhőnk drasztikus zuhanását és a látótávolság csökkenését vonja maga után. Sőt, olyan is van, ahol folyamatosan kísérteties hangok kísérik lépteinket, ami szintén az őrület határára sodorhatja magányos mászónkat.
Maga a hegymászás valójában egyfajta „sétaszimulátor” madártávlatból nézve. Mászónk egy véletlenszerűen generált hegyen lábánál indul, az útvonalat pedig hatszögekből álló terepen jelölhetjük ki. A haladás viszont sokat követel meg a mászótól. A mászás folyamatosan csökkenti az energiaszintet, amit kétféleképp lehet pótolni: evéssel és alvással. Bizonyos időjárási körülmények között a testhőnk is csökken, ezt forró teával lehet kompenzálni, esetleg sátorban alvással. Egy bizonyos tengerszint feletti magasságon túl már az oxigénszintünkre is figyelnünk kell, ezt természetesen oxigénpalackokkal lehet kordában tartani. És végül oda kell figyelnünk az ép eszünkre is, amit különböző események befolyásolhatnak jó vagy rossz irányba.
Ha ezek közül bármelyik is nullára csökken, még nincs nagyon nagy baj, hiszen nem jelenti automatikusan a halálunkat. Van ugyanis életerőnk is, ami akkor kezd el folyamatosan csökkenni, ha a fentiek közül bármelyik is nullára zuhan, és nem pótoljuk valahogy. Persze időnként kisebb-nagyobb balesetek is érhetnek minket a véletlenszerűen generált események során, ezek szintén csökkentik életerőnket. Viszont arra nagyon kell figyelni, hogy ezt nem lehet olyan könnyen pótolni, mint a többi értékünket. Az életerőt ugyanis kizárólag különleges helyszíneken lehet valamelyest visszatölteni.
A hegyen vannak speciális területek, ahol különleges eseményeket aktiválhatunk. Vannak tárgylelőhelyek (régi sátrak, kunyhók, halott mászók holtteste stb.), ahol a készleteinket pótolhatjuk ezzel-azzal. A barlangokban megpihenhetünk, illetve időnként fel is fedezhetjük őket némi tapasztalati pontért cserébe. És vannak természeti csodák, ahol picit misztikus módon lehet pótolni valamelyik értékünket.
A játékban váltakoznak a nappalok és éjszakák, ami természetesen a mászásra is hatással vannak. Éjszaka nyilván lecsökken a látótávolság, illetve általában is nehezebben haladhatunk előre. Mászónk tapasztalati pontok alapján időnként szintet is lép, ilyenkor aktív vagy passzív képességeket kaphatunk. Ezek általában az értékeink alakulására vannak hatással. Ugyanígy különböző felszereléseket is találhatunk (csákányok, bakancsok, maszk, sapka, nyakláncok stb.), amelyek ugyanezekre vannak jó vagy rossz hatással.
Az Insurmountable attól igazán izgalmas, hogy mindig véletlenszerűen generált terepet kínál, tehát nincs két egyforma mászás. Valahogy a játék arra késztet, hogy ne csak a csúcs felé törj rendületlenül, de tegyél kisebb-nagyobb kitérőket a speciális helyek eléréséhez. Épp ezért az egész játékmenet az erőforrásaink ügyes menedzseléséről szól. Mert bizony, ha elszámoljuk magunkat és kifogynak a készleteink, elfogy az erőnk vagy az oxigénszintünk, akkor könnyen otthagyhatjuk a fogunkat valamelyik hegyen. És a játékban permadeath van, vagyis ha meghalunk, ennyi volt. Kezdhetjük az egészet elölről. A harmadik hegy csúcsa alatt így elbukni több, mint kiborító...
Az Insurmountable egy remek játék lett, amely a hegymászás iránt érdeklődőknek és a téma iránt kevésbé fogékony játékosoknak is egyaránt nagyon jó szórakozást nyújt. Így mindenkinek bátran ajánlom, már csak azért is, mert az árazása is igen baráti.
