26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Necromunda: Hired Gun teszt – Ígéretes a mordály, mégis kicsit mellé ment a lövés

A Warhammer 40K univerzuma egy új egyjátékos FPS-sel bővült, amely sajnos hagyott maga után némi kívánnivalót.

Írta: Zoo_Lee

Ugyan a Warhammer adaptációk mennyiségére és műfaji palettájára nem igazán lehet panasz, a Necromunda: Hired Gun bejelentésekor döbbentem csak rá, hogy klasszikus, egyjátékos módra kihegyezett FPS talán a 2000-es évek elején megjelent Fire Warrior óta nem igazán gazdagította sem a Warhammer Fantasy, sem a Warhammer 40K világát (és a Fire Warrior sem tartozott igazán a műfaj krémjéhez). A Focus Home gondozásában megjelent, a Streum On Studio (a Space Hulk: Deathwinget is nekik köszönhettük) által fejlesztett Hired Gun pedig elég jó esélyekkel indult: a WH40K egyik legérdekesebb, mégis adaptációkban talán legritkábban használt (az Underhive Wars az egyetlen cím, ami hirtelen beugrik) szeletét vette alapul az emberiség hadigépezetének bolygóméretű gyártelepével, avagy bolyvárosával, a Necromundával, amelynek különböző szintjein különböző társadalmi rétegek osztoznak. Inspirációként ráadásul olyan befutott, klasszikus címektől merítettek, mint a 2016-os Doom, illetve az új Shadow Warrior játékok.

Necromunda: Hired Gun teszt – Ígéretes a mordály, mégis kicsit mellé ment a lövés

Főhősünk egy zsoldos, akinek társaival az alsóbb régiók bugyraiba kell vetnie magát, miután egy magasrangú céhmestert ismeretlen tettesek megöltek, az ügy miatt pedig fennáll a kockázata, hogy a felsőbb szinten élők a rettegett rendfenntartó erőket küldik le, hogy előbb szitává lőjenek, felégessenek mindent, majd utána kérdés nélkül távozzanak a jól végzett munka után. Sajnos az ügy közel sem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik: a háttérben egy rejtélyes, csak Ezüstkarom néven ismert orgyilkos áll, akinek hála hősünk társaival együtt csúfos halált hal, ám velük ellentétben őt megbízója kimenti, és még néhány komplex kibernetikus beültetéssel is ellátja, hogy kicsit hatékonyabban és gyorsabban teljesíthesse be bosszúját.

Arzenálunkat a játék folyamán fokozatosan fejlesztgethetjük újabb mordályokkal, páncélokkal, beültetésekkel és a WH40K világához híven szent relikviákkal, amelyeket vagy fő- és mellékküldetéseink során gyűjthetünk be (amelyeket ráadásul bármikor újrajátszhatunk a jobb végső értékelés és magasabb jutalom, esetleg újabb játékszereink kipróbálása érdekében), vagy a bevetések közötti főhadiszállásunkon, a Martyr’s End nevű, a sci-filmek legkétesebb lepukkant alvilági táborait idéző településen. A történet azonban nem kifejezetten hangsúlyos, a játék fő fókusza és legnagyobb erőssége a harc, amihez ráadásul főhősünk a játék előrehaladtával egyre akrobatikusabb és látványosabb eszközöket kap. A falon futás, kitérő suhanás, brutális közelharci kivégzőmozdulatok, illetve hűséges vérebünk segítségül hívása már rögtön a játék elején rendelkezésünkre áll, de viszonylag gyorsan kibővül olyan lehetőségekkel, mint a csuklóra erősített vonóhorog, a dupla ugrás és a különböző, mágiát helyettesítő kibernetikus képességek.

Necromunda: Hired Gun teszt – Ígéretes a mordály, mégis kicsit mellé ment a lövés

A játék helyszínei ráadásul iszonyatosan hangulatosak, tisztán érezhető a fejlesztők rajongása és jártassága a WH40K világában, a csaták során felcsendülő zúzós zene pedig szintén nem véletlenül vásárolható meg külön is. Jótól jól lopni nem bűn, a Necromunda: Hired Gun fejlesztőcsapata pedig nagyon komolyan vette a feladatot, hogy megfejtsék és elsajátítsák, mitől kapott új lendületet az utóbbi évek során az egyjátékos arena shooter műfaja.

Viszont ezek sajnos nem tompítanak túl sokat a játék hiányosságain és hibáin, amelyek az ellenfelek MI-jénak elképesztő ostobaságaitól és az irányítás kényelmetlenségeitől apró glitcheken át olyan bugokig terjednek, amelyek egyes küldetéseket konkrétan végigjátszhatatlanná tesznek állásvisszatöltés vagy újraindítás nélkül. Mindehhez társul, hogy a játék maximumra húzott grafikával sem tartozik kimondottan a legszebbek közé (ez különösen igaz a karaktermodellekre), ellenben olyan iszonyatosan instabil, hogy az fps-esések grafikonja egy szívroham közben készített pulzusgrafikonra emlékeztet leginkább, egyik pillanatról a másikra ugrálva 90, 20 és 60 fps között.

Necromunda: Hired Gun teszt – Ígéretes a mordály, mégis kicsit mellé ment a lövés

A Necromunda: Hired Gun tesztelése során az első benyomásom az volt, hogy egy nagyon ígéretes preview demót/early access játékot tolok, amelynek még fél-egy éve van a megjelenésig, majd ez az érzés pár óra után fordult át oda, mintha egy eredetileg a PS3/X360 generáció végén fejlesztett játék összecsapott és optimalizálatlan újrakiadása lenne új rendszerekre. Nem rossz játék, de sajnos jelen állapotában vérzik pont annyi sebből, amelyek a B-kategóriás címek polcára, annak is inkább a hátsó sorára kategorizálják, a 40 eurós ár pedig erős túlzás érte. Lehet, hogy a fejlesztők néhány javítással, vagy akár a Deathwinghez hasonlóan egy későbbi fullos deluxe kiadással majd helyrepofozzák, de sajnos tény, hogy egy igazán emlékezetes és maradandó egyjátékos WH40K FPS-re még mindig várnunk kell.

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a SAD Games biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • A hangulat, a világábrázolás, a pörgős összecsapások nagyon jól sikerültek
  • Egy egyjátékos FPS a WH40K világában hiánypótló a sok multiorientált cím és taktikai adaptáció mellett
  • Van benne potenciál, és fénypontjain kimondottan szórakoztató is
Negatívumok
  • Az optimalizálatlan grafikától kisebb-nagyobb bugok seregéig akadnak vele problémák
  • A történet súlytalan, felejthető
  • Ha lehámozzuk róla a WH40K körítést, nem sok újat mutat a Nap alatt

További képek

  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun
  • Necromunda: Hired Gun

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!