Őszintén megmondom, nekem ezidáig halványlila segédfogadalmam nem volt arról, hogy létezik egy rajzfilmsorozat, amelyben a DC-univerzum legismertebb női szuperhőseinek és szupergonoszainak gimis verziói a főszereplők. Aztán amikor betöltöttem jelen tesztem alanyát, a Toybox által fejlesztett DC Super Hero Girls: Teen Powert, kisebbik lányom olyan üdvrivalgást rendezett, hogy azóta mindent is tudok az említett szériáról. Amely 2019-ben startolt, először „webizódikus” jelleggel, majd a nagy sikerre való tekintettel a Cartoon Networkre költözött. Az abszolút a fiatalabb, nőnemű korosztályt megcélzó alkotás mögött a hasonló célközönségű My Little Pony készítői állnak, ami – két kislányos apukaként ezt is bizton állíthatom – meg is látszik annak látványvilágán. A rajzfilmek sikerét mi sem mutatja jobban, minthogy a japán videojáték-ipari óriás is mögé állt, így születhetett meg a sorozat játékadaptációja, amely Nintendo Switchre jelent meg.
A szériához hasonlóan a program is egyértelműen a kisebb lánygyerekeknek, illetve családjuknak készült, és ez minden bitjéről ordít. Ezzel csak az a veszélyes, hogy akár könnyen csúfos kudarcba is fulladhat a próbálkozás, hiszen a csajszik kevésbé játszanak ilyesmivel, mint a fiúk, és a szüleik sem feltétlenül vannak hitelesítve egy rózsaszín, habos-babos digitális mókára, még ha abban elvileg DC-karakterek is a főszereplők. Szerencsére azonban a fejlesztőknek sikerült egy teendőkkel teli, a felhasználók figyelmét egy percig sem lankasztó, a teljes család számára kikapcsolódást nyújtó, bűbájos programot letenniük a digitális asztalra, persze szigorúan a maga szemüvegén át nézve.
A franchise a metropoliszi városi gimibe járó, még tinédzser Batgirl, Supergirl, Wonder Woman, Bumblebee, Zatanna és Green Lantern, illetve az ő hétköznapi megfelelőjük dolgait követi nyomon, akik nappal mezei gimis csajok, azok mindennapos gondjaival-bajaival együtt, míg esténként ifjú szuperhősnőkként védik a rendet. A fátum furcsa fintoraként ugyanide járnak, és civilben nagyon jó barinők a tini szupergonoszok is, így Harley Quinn, Catwoman, Star Sapphire, Giganta, Livewire és Poison Ivy ugyancsak a suli tanulói. Mivel senki nem sejti a másik oldalon állókról azok valódi kilétét, a lányok kiváló cimborák, akik lájkolják egymás fotóit a Superstaposton, együtt fagyiznak suli után a Sweet Justice cukiban, és minden keservüket egymással osztják meg. Számos más ismert DC karakter is feltűnik a programban, így például Lex Luthorral, vagy Lois Lane-nel is rendre összefuthatunk.
A sztori szerint fura, gonosz játékszerek támadják meg rendszeresen Metropoliszt, és dolgoznak a város módszeres lerombolásán. Ezt persze hősnőink nem (sőt, hős gonoszkáink sem) hagyhatják, így összefognak, hogy leleplezzék a dolgok mögött álló rejtélyes figurát, és megakadályozzák a pusztítást. Eddig elég uncsinak tűnhet a dolog, hiszen óriás plüssmacik meg gonosz játékbabák lecsapkodása nem jelent valami nagy kihívást. Amiben azonban a program nagyot tud alakítani, az az ezt övező körítés. A fő feladataink és küldetéseink mellett ugyanis rengeteg tennivalónk akad: beszélgetve egymással, vagy a város lakóival segíthetünk nekik ügyes-bajos dolgaikban (például visszaszerezni egy elkóborolt macskát vagy átkísérni egy idős nénit a forgalmas úton), amikért pénzt, szuper csillagokat, tapasztalati pontot és egyéb dolgokat zsebelhetünk be. Keresetünket új rucikra és új képességekre költhetjük, így egyre vagányabbak lehetünk civilben, és egyre erősebbek, ha meló van. Közben kedvünkre szelfizhetünk és fotózhatunk, újabb és újabb pózokban kaphatjuk le magunkat, amit megoszthatunk a közösségi oldalunkon, követőkre vadászva. A város egy lerobbant részét is újjáépíthetjük egyfajta városfejlesztő minijáték keretében, ahol új épületeket húzhatunk fel az összeszedett pénzünkből.
Az egyes, a sorozatból is ismerős főbb helyszínek között a menetrendszerinti autóbusszal közlekedhetünk, így senki ne várjon arra, hogy a Batmobillal száguldozunk városszerte, de ez nem is az a játék. A programban először három hősnőt irányíthatunk, így kezdetben Batwoman, Supergirl vagy Wonder Woman tini verziójával csapathatjuk a rendfenntartást. Hozzájuk később csatlakozik Harley Quinn, Catwoman és Star Sapphire is, de a többiek is folyamatosan jelen lesznek a játékban. Az egyes DC-karakterekre jellemző eszközök és képességek fokozatosan nyithatók meg egy nagyon leegyszerűsített fejlesztési rendszerben, míg végül mindenkinek meglesz a három, rá legjellemzőbb ereje és cucca. Wonder Woman lasszója és pajzsa, Supergirl lézerszeme és szélvész lehelete vagy Harley Quinn bombái és stukkere is előbb-utóbb rendelkezésünkre állnak. Mindehhez rengeteg párbeszéd és átvezető tartozik, amelyek – ez szintén személyes tapasztalat – magyar felirat híján az egyébként még az angol nyelv iránt nem különösebben érdeklődő gyermekek nyelvismeretét, és aziránti érdeklődését ugrásszerűen dobják meg.
A játék képi világa a kicsit rajzfilmszerű, kicsit 3D-s, cel-shaded stílusú grafikával remekül adja vissza a sorozatét, ami a hangokra is igaz. A csúcs szinkront külön ki szeretném emelni, amelyet az eredeti hangokat adó hollywoodi színészekkel vettek fel, így tényleg olyan minden, mintha csak egy interaktív rajzfilmmel lenne dolgunk. A vezérlésen szintén nagyon látszik, hogy fiatal célközönségnek készült a program, mert mindössze néhány gombot használ, így harc közben az Y-nal ütünk, a B-vel pedig oldalazunk, és ha ezeket kellő ideig és kellő mennyiségben tesszük sikeresen, akkor jó kis kombókat hívhatunk elő. Azért az X és Y tengelyeket eleinte érdemes állítgatni, mert Supergirl röpködése vagy a kamera beállítása fotózáskor tud érdekességeket okozni, míg meg nem szokjuk azt, ami azért is lehet gond, mert a legtöbb feladat időre megy. A térkép sem a legszuperebb, így én többször jártam úgy, hogy azt hittem, végeztem egy dologgal, közben pedig valahol messzebb, takarásban, a kijelzőn nem jelzetten volt még egy kb. két csapással letolható ellenfél, így végül kezdhettem elölről a küldetést. Amit még hiányoltam, az a multiplayer mód teljes hiánya volt, ami nagyon is elfért volna a játékban, tekintve, hogy számos feladathoz ki kell választanunk háromfős csapatunkat, akik közül mi csak egyet vezérlünk, míg a többit az MI, ami azért nem egy digitális Einstein. Mindent leszámítva azonban nagyon jó kis alkotást tesztelhettem, amit két lányos apukaként, azt hiszem, még inkább a helyén tudtam kezelni és értékelni.
A Deadly Premonition játékokról ismert Toybox a Cartoon Networkön évek óta futó, nagy sikerű DC Super Hero Girls rajzfilmsorozatból egy nagyon kellemes, sőt, meglepően kellemes játékot alkotott. A DC Super Hero Girls: Teen Power nem titkoltan a fiatalabb lánygyermekeket, illetve azok családjait célozza meg. Ezt szem előtt tartva rengeteg csajszis elfoglaltságot pakoltak bele a fejlesztők, így barátkozhatunk, barangolhatunk kedvünkre, szelfizhetünk, posztolhatunk a játékbeli közösségi oldalon, újjáépíthetjük a város egy romos részét, és meg is menthetjük teljes Metropoliszt. Közben szénné shoppingolhatjuk magunkat új cuccokkal, és némi RPG-jellegű tápolás is belefért a repertoárba. Mindez a rajzfilmeket abszolút megidéző képi világgal, és az eredeti szinkronhangok parádés megszólalásával lesz tökéletes választás mindenkinek, akit leánygyermekekkel áldott meg az ég. Azt gondolom, sok gyenge átirattal volt már a játékosoknak dolga, de szerencsére – mint említettem, a maga szemüvegén át nézve – ez nem ilyen lett.
