Nem rossz dolog mostanság a városépítős játékok rajongóinak az élete. Annyi jobbnál jobb játék jelenik meg mostanában, hogy szó szerint a bőség zavarával küzdünk. Ráadásul remek crossoverek is születnek: városépítgetés túléléssel, városépítgetés 4X elemekkel, városépítgetés termelési láncokkal és logisztikával, talán csak autóversenyzős city builder nincs még, de az is csak ki tudja, meddig. A Before We Leave például azzal reklámozta magát, hogy ez városépítés harc nélkül, ami azért nem annyira forradalmi az első SimCity 1989-es megjelenése óta.

A játék története szerint egy súlyos katasztrófa után peonjaink a föld alá szorulnak, ahol generációkon keresztül próbálnak túlélni. Ez végül sikerül is nekik, ám közben elveszik mindaz a tudás, ami korábban naggyá tette őket. Így ránk marad a feladat, hogy a föld mélyéről felemelkedve újraépítsük a civilizációt, előbb szigeteket, majd később bolygókat kolonizálva. Közben ki kell aknáznunk mindent, amit találunk: többek közt nyersanyagokat, régről maradt gépezeteket, miközben úgy kell működő gazdaságot létrehoznunk, hogy a peonjaink ne sírják vissza a föld alatt töltött éveket.
A hasonló stílusú játékokban megszokottaknak megfelelően kezdetben néhány egyszerű termelőépületet kell csak felhúznunk, ám később hosszabb termelési láncokat kell menedzselnünk. Az épületek némi kutatás-fejlesztés után válnak elérhetővé, amihez az erőforrást a szigeteken elszórt régi gépek és technológiák felkutatásával lehet megszerezni. Kétféle technológia áll rendelkezésünkre, zöld és vörös, ezek kombinációja szükséges a bonyolultabb találmányok kifejlesztéséhez, azonban nem érhető el minden ugyanazon a szigeten, így mindenképp terjeszkednünk kell.

Peonjaink nem csupán passzív szereplői a játéknak, mindegyiknek van neve, lakóhelye, munkahelye, ezeken túl pedig „hangulata” is. A boldogabb munkás hatékonyabban dolgozik, ezt a boldogságot pedig sok tényező befolyásolja. A peonok például szeretik a természetet, így ha a munkahely és a lakás közti ingázás két acélgyárat és három vaskohót is érint, az némileg lehangolja őket, mint ahogy a környezetszennyezés is. Viszont ha vannak szomszédjaik, tele a kamra változatos ételekkel, és rongyok helyett elegáns ruhákban járhatnak, az sok mindenért kárpótolni tudja őket.
Ahogy írtam, egyetlen szigeten nem található meg minden, így terjeszkedünk kell – és kereskednünk. Hajóinkkal összeköthetjük szigeteinket, hasonlóan mondjuk az Anno-sorozathoz, és ha már mindent kiaknáztunk, a szigetek után újabb bolygókat is gyarmatosíthatunk, így néhány óra alatt a néhány házas kis falunkból galaktikus birodalmat építhetünk. A játék roppant nagy erőssége az elképesztően jól felépített kezelőfelület. Rengeteg statisztika, adat, grafikon áll rendelkezésünkre, a nyilván összehasonlíthatatlanul nagyobb költségvetésből készült Anno 1800 szintjén van, sőt sok esetben meg is haladja azt. Akik hozzám hasonlóan imádják ezeket böngészgetni, azok nagyon fogják ezeket szeretni, mert viszonylag gyorsan át lehet látni egy sziget gazdaságát.

A játék tehát egészen szórakoztató – nagyjából addig, amíg elhagyjuk az első bolygónkat. Utána azonban azt veszi észre az ember, hogy megint nulláról kell kezdeni mindent, és valahogy én nem éreztem azt a késztetést, hogy negyedjére is fel szeretném építeni ugyanazt a falut, még ha némi változatosságot is jelent a különböző flóra és fauna, amivel az újabb szigeteken és bolygókon találkozhatunk. Valahogy kevés a lehetőség, és így néhány sziget után úgy éreztem, hogy mindent láttam a játékból, és ezt a rá következő néhány óra játék meg is erősítette.
Pedig a Before We Leave tényleg a „szerethető” játékok közé tartozik. Aranyos a grafika meg minden, de egyszerűen túl hamar rá lehet unni. Hiába az elképesztően részletes adattenger, ami rendelkezésünkre áll, ha nincs igazából túl sokféle nyersanyag, és igazából kihívás sincs nagyon. Nem csap be a villám, nem jön a tél, nem sodorja el a partmenti épületeket egy cunami – az egész játék csak nyugis, „chill” építkezés, semmi több. Akinek ez bejön, annak a Balancing Monkey játéka tetszeni fog, viszont aki nagyobb kihívásra vágyik, annak érdemes még körbenéznie a piacon.