Bár kimondottan kedvelem a Japánból származó, animés-mangás stílusban fogant játékokat, elegendő ilyen cím után elég könnyen fel lehet fedezni egy ismétlődő mintát, amely a történetet és a világot vagy egy ismertebb szériából adaptálja, vagy a megszokott sci-fi/fantasy kelléktárból építi. A Bandai Namco Studios egyike azon fejlesztőcsapatoknak, amely egyes divíziói révén kimondottan szeret kísérletezni kissé alternatívabb, őrültebb stílusokkal, mint például a Code Vein vámpíros posztapokalipszise, a Scarlet Nexus pedig egy hasonló szellemiségben, de sokkal pörgősebb, akciódúsabb vonalat képviselő játékstílusban fogant.
Egy alternatív jövőben járunk, ahol egy pszionikus hormon felfedezését követően az emberiség elkezdett nagyüzemben kísérletezni olyan technológiákkal, mint a telepátia vagy a gondolatalapú valóságkiterjesztés. Ezzel magukra vonták egy ismeretlen eredetű, mutáns faj figyelmét, akik a „mások” névre hallgatnak, külsejükre pedig nagyjából úgy festenek, mintha a Silent Hill szörnybazárát összemosták volna egy vörös színekben pompázó virágoskerttel, és akik kifejezetten az újdonsült pszichés képességektől pezsgő emberi agyakra éhesek. Az ellenük folytatott harcra és az emberiség védelmére jött létre az OSF (Other Suppression Force) olyan militáns célokra is bevethető pszichés képességekkel rendelkező fiatalokból, akik képesek detektálni és akár tömegesen felszámolni a mások jelenlétét, mindezt a „varjaknak” csúfolt média mindenhol jelenlevő kamerái előtt, hogy fenntarthassák a lakosság nyugalmát és reményét. Ennek eredményeképp az ígéretesebb, látványosabb képességekkel rendelkező OSF-tagok egyfajta médiacelebnek számítanak.
A játék kezdetén két, pszichokinetikus képességekkel megáldott friss OSF-kadét közül választhatunk. Yuito Sumeragi a nagyhatalmú Sumeragi klán legfiatalabb tagja, aki családja tiltakozása ellenére önként jelentkezik az OSF-be, és elsősorban közelharci harcművészetét támogatja meg különleges képességeivel, míg a csendes, szigorú és rejtélyes Kasane Randall az OSF egyik legígéretesebb felfedezettje, és szinte kizárólag pszichés távolsági támadásokat preferál. A Scarlet Nexus egyik legfontosabb eleme, hogy komplex történetének teljes megértéséhez mind Yuito, mind Kasane szemszögéből végig kell játszani, egyes fordulatok, karakterek és események ugyanis vagy exkluzívak számukra, vagy más szemszögből tapasztalhatják meg őket.
A számos párbeszéden és átvezetőn kívül (amelyek képregényszerű, kimerevített megvalósítást kaptak az esetek többségében) a játékidő jelentős részét a mások által elárasztott területeken töltjük, különböző fő- és mellékküldetések teljesítésével, amelyek eléréshez általában groteszk mások egész seregen, valamint néha egy-egy főellenfélen kell átvágnunk magunkat. Ezen a ponton villan meg a Scarlet Nexus egyik legnagyobb erőssége, a harcrendszer: a karakterek két erőforrással rendelkeznek, az életerővel és a pszichés energiával. Utóbbi használható arra, hogy a harc sűrűjében a különböző tereptárgyakat is fegyverként használhassuk, valamint speciális támadásokat vihessünk be az ellenfeleknek, gyors gyűjtéséhez azonban sebes hagyományos kombók bevitele szükséges. Ez már alapból elég nagy szabadságot ad a csatáknak, főleg mivel egy-egy harctéren olyan speciális tereptárgyak is rendelkezésünkre állnak, mint óriási építkezési eszközök vagy benzinnel teli tartályok, ha pedig eléggé kiismerjük a technikákat és a ritmust, az egész ütközhet átalakulhat egyetlen hatalmas kombósorozattá. Ám a csaták egy részébe hőseink csapattársak társaságában indulnak, akik amellett, hogy állítható taktikákkal és prioritásokkal rendelkeznek, a harc hevében képesek „kölcsönadni” saját speciális képességeiket, amelyek a pirokinézistől a láthatatlanságig vagy hipersebességig számos formát ölthetnek, és míg egyes esetekben csak megkönnyíthetik a dolgunkat, bizonyos összecsapások során elkerülhetetlen szükséglet a használatuk.
Ez a kötődés képezi a játék fejlődési rendszerének magját is. Ugyan Yuito és Kasane képesek a hagyományos módokon szintet lépni, a skillfájukon elosztani a kapott képességpontokat és új fegyverekkel, felszerelésekkel, neurális beültetésekkel növelni hatékonyságukat, fontos, hogy ha lehetőség nyílik rá, bajtársaikkal is ápolják a kapcsolatukat. Gyakorlatilag ha eleget dolgozunk együtt az adott társsal, időben reagálunk üzeneteikre a játék neuro-chat menüjében, esetleg a fejezetek végén menedékünkben megajándékozzuk őket valamivel, lehetőség nyílik teljesíteni velük egy Bonding Episode-ot, amely vagy csak egy hosszabb átvezetőt vagy egy mellékküldetést takar, és amelynek végére nemcsak többet tudhatunk meg az adott szereplő hátteréről, de az általa kölcsönzésre kínált képességek száma és erőssége is bővül.
Mindehhez pedig egy példátlanul látványos, komplex és mély világ párosul. A rengeteg, csak agyi interfészekre kivetített útjelző és tábla, a hol pezsgő, hol romos városrészek nem pusztán egyértelművé teszik, milyen összetett is a Scarlet Nexus univerzuma, de a fejlesztők pont megfelelő tempóban és stílusban csepegtetik ezeket a háttérinformációkat ahhoz, hogy folyamatosan lekössön és legrosszabb esetben is motiváljon az NPC-k megszólítására, a mellékküldetések teljesítésére. Problémám talán egyedül csak az egyes missziók linearitásával, illetve azzal a néha ismétlődő motívummal volt, amikor nem egyértelmű, hogy egy adott főellenfélharcot vajon el kell-e buknunk és feleslegesen pazaroljuk közben gyógyítóitalaink véges készletét, vagy csak kimondottan nehéz teljesíteni.
A két szereplő esetén pedig az ismerős pályarészek és küldetéstípusok egy kicsit belerondítottak a történetvezetésből következően magas újrajátszhatósági faktorba – szívem szerint nem bántam volna, ha mondjuk a Resident Evil 2 Remake-hez hasonlóan ha az egyik szereplővel már végigvittük a játékot, a másikkal egyes részek átugorhatóak vagy megrövidíthetőek. Az animés-mangás stílus mind vizualitásban, mind karakterábrázolásban és narratívában pedig ahogy az ilyen esetben lenni szokott, valakinek csak növeli a játék vonzerejét, valakinek automatikus indok lesz arra, hogy elkerülje a Scarlet Nexust. Egy próbát azonban úgy vélem, mindenképp megérhet.
