Anélkül, hogy nagyot kockáztatnék, ki merem jelenteni, hogy a LEGO, mint brand bizonyára ott van a világ legértékesebbjei közt (megnéztem, kicsit hátrébb, mint gondoltam, de azért ott van). Ilyen módon azt gondolná az ember, hogy a jogtulajdonosok féltve őrzik és óvják mindenféle kétes megjelenéstől. Valószínűleg így is van, hiszen évek óta biztos, ami biztos módon inkább a különféle filmes franchise-ok kapnak videojáték-feldolgozást. Nincs is ezzel baj, hiszen roppant népszerűek ezek a stuffok, a mi szerkesztőségünkben is ádáz harc folyik a következő LEGO Star Wars tesztelésének lehetőségéért.
Emellett azonban néha lehetőség adódik, hogy kisebb, amolyan kísérleti projektek is napvilágot lássanak. Talán kevesebb mint hajdanán, amikor az első feldolgozások megjelentek a kilencvenes években a nagy interaktív szórakoztatás hajnalán, de mindenképpen létező dologról beszélhetünk. Olyannyira, hogy a LEGO Builder's Journey bizony egy ilyen cím: tulajdonképp egy indie játék, de szigorúan a nagy marketinggépezet keretein belül. Nem egy jól ismert, népszerű figurát irányíthatunk benne, ennek a játéknak a valódi főszereplői ugyanis maguk az építőkockák. Méghozzá a legalapabb formák.
Persze ezt nem szó szerint kell érteni, inkább arra próbáltam célozni, hogy a játékmenet ahhoz hasonul, amiről a LEGO-t ismerjük és szeretjük: építeni fogunk. Sztori itt is van azért (két szereplővel – apa és fia?), de annyira papírvékony, hogy inkább hagyjuk is (másfél-két óra a teljes végigjátszás). A játék lényege, hogy kis, egy képernyős mini dioramákat kapunk, amelyeken át kell juttatnunk vagy egyik vagy másik, esetleg mindkét figuránkat. Eleinte csak a sárga elemeket kell pakolnunk, amelyek közt (ha elég közel van) ugrálva közlekednek a szereplők. Később már a terepet is rendeznünk kell, például hogy egy kisebb magaslatra is fel lehessen jutni. Vagy éppen síneket építeni, amin meg csúszkálni fognak. Nagyjából hatvan pálya alatt viszont eljutunk oda, hogy már az elemeket is nekünk kell legyártani, és ehhez kisebb logikai feladványokat kell megoldanunk.
Itt jön be azonban az egyik probléma. Mégpedig hogy a nehézség íve bizony nem egyenletes. Az elején több képernyőn keresztül is rém egyszerű dolgunk van, aztán egyszer csak már azt sem feltétlenül értjük, hogy mit is kell csinálnunk, vagy mi éppen a feladat. Nagyon elakadni persze nem lehet, kis próbálkozással mindig meglesz a következő lépés, de sokkal jobb lenne, ha mindez intuitív módon jönne.
A másik gond viszont az irányítás maga. Már rögtön a teszt elején azt beszélgettük Dinóval (akinek szintén volt alkalma belekóstolni a LEGO Builder's Journey-be – neki PC-n, míg én Switchen teszteltem), hogy nagyon nehézkes a kontroll, ugyanakkor bíztunk benne, hogy később majd hozzá lehet szokni. A játékot izometrikus nézetből látjuk, amivel önmagában nincs is gond, mert látványos. Viszont a LEGO-kockák mozgatása térben innen nézve meglehetősen körülményes. Folyton azon fogunk morfondírozni, hogy most akkor ez rá fog menni arra a másikra vagy sem? Talán a készítők is érezékelték a problémát, és beépítették a kamera minimális mozgatásának lehetőségét. Ez pont arra elég, hogy más oldalról ugyan nem tudjuk megszemlélni a helyzetet, de egy kicsit más szögből igen. Sokszor segít, de amikor már ehhez kell folyamodni, addigra rendszerint már síkideg lesz az ember, mert nem tudta megoldani a problémát.
Sajnos azt kell mondanom zárszóként, hogy bármennyire is elvarázsolt a vizualitásával és hangulatával a LEGO Builder's Journey, legalább annyi negatívumot is hozott, mint élményt. Az irányítás és a nem egyenletes nehézség talán a legfőbb ezek közül, de ha azt nézzük, hogy egy pár óra alatt végigjátszható játékról beszélünk, amit jó eséllyel többet nem fogunk elővenni, akkor kissé borsos a 17 eurós árcédula. A játékmenet is soványka, igazából azt tudom mondani, hogy többet ígért (vagy képzeltünk bele), mint amit nyújt. Talán érdemes megvárni egy leárazást, mielőtt beleugrik az ember.
