A dobókocka a társasjátékok, szerepjátékok egyik legfőbb kelléke, mégis nehéz úgy gondolni rá, hogy életek sorsáról dönthet (hacsak nem a kaszinókban, de ne kanyarodjunk el). Random királyságában viszont pontosan ez a helyzet. Amint egy gyermek eléri a 12 éves kort, gurítanak neki egy számot, ami aztán meghatározza a további sorsát. A különös birodalom ugyanis hat részből áll, a kocka számainak megfelelően, és a nagyobb érték egy jobb életet is jelent. Nem csoda, hogy mindenki arra vágyik, hogy „sixer” legyen, az egyeskéket meg lesajnálják.

Even és Odd (Páros és Páratlan) is ez utóbbi régióban élnek, ahol mindennapos a nyomor. Amikor az idősebb nővér kritikus születésnapja elérkezik, meg is történik a szokásos ceremónia, és kissé vitatható körülmények közt hatos jön ki a dobásnál. Rögtön el is szakítják a családtól, egyenesen a királynő viszi magával. Even viszont nem tud belenyugodni testvére elvesztésébe, az éjszaka leple alatt, amikor már mindenki nyugovóra tért, egy különös álom után útnak ered, hogy Oddot megtalálja és kiszabadítsa. Hamar segítőtársra lel Dicey, a dobókocka személyében. Az ő kiléte egészen különleges, csodájára járnak majd az út során mindenhol, hiszen a fajtája már rég kihaltnak hitt. Szép lassan kiderül, hogy a királynő uralkodása előtt egészen más világ volt, valamint az is, hogy a számozott régióknak is mind megvan a maga problémája, sehol sem fenékig tejfel az élet.
A Lost in Random az EA Originals keretein belül jelent meg, amelynek köszönhetjük az idei esztendő egyik fantasztikus meglepetését, az It Takes Two-t, vagy az immár Nintendo Switchre is ellátogató Sea of Solitude-ot. A svéd Zoink ráadásul már nem először vesz részt a független, de tehetséges stúdióknak létrehozott programban, pár éve ugyanígy jelentették meg a Fe-t. Az a játék nem aratott elsöprő sikert, de ha hozzátesszük, hogy ők állnak az egy évvel később, kizárólag PSVR-re megjelent, szuperaranyos Ghost Giant mögött, akkor máris kedvezőbb a kép. Az új cím azonban talán a legnagyobb projektje a cégnek (pedig már tíz éve léteznek), már vizualitásával is elsőre elvarázsolja az embert (aki látta a két évvel ezelőtti EA Playt, azóta vághatta a centit). A kaland egyfajta stop motion animáció jelleget mutat, egészen olyan a végeredmény, mintha Tim Burton állna mögötte. A készítők nem is tagadják, sőt büszkén vállalják, hogy a Karácsonyi lidércnyomás nagyon is hatással volt rájuk, de sok más mellett például még az Oddworld széria is.

A játék maga az akció-kaland műfajban indul, de a platformerelemek ugyanúgy jelen vannak benne, mint az egyszerűbb RPG hatások. Az első, ami az embernek feltűnik (és hiányzik), az az ugrás lehetőségének távolmaradása. De talán csak fél óráig fogunk emiatt búslakodni, utána hozzászokunk majd a dologhoz. Már csak azért is, mert a Lost in Random minden más téren is egyedi megoldásokkal operál. Már a lootot sem úgy kapjuk, mint máshol, hogy szétverünk egy ládát. Evennek egyetlen fegyvere egy csúzli, ezzel kell szétlőni a háztetőkön, sziklákon fellelhető „púpokat”, amelyekből a Randomban honos valutát nyerhetünk. Ha nem vagyunk tehát elég szemfülesek, akkor nem nagyon lesz miből vásárolni. Mit? Hát kártyákat.
Dobókocka, kártyák – mi ez az egész? Hát egy elég egyedi harcrendszer alapjai. A csaták ugyanis úgy zajlanak, hogy az ellenfeleken látható kis jégcsapszerű kitüremkedéseket kell kilőni, felszedni a darabkákat, majd amikor eleget gyűjtöttünk, akkor megállíthatjuk az időt, és a paklinkban lévő lapokból választva kaphatunk különféle skilleket, fegyvereket, amelyekkel az ellenségeket likvidálhatjuk. A vásárlás azért jó, mert így bővíthetjük paklink repertoárját, ám mivel az csak maximum 15 lapból állhat, egy idő után alaposan át kell majd gondolni, hogy mit választunk bele.

A stratégia tehát elég rendesen jelen van az akciórészeknél, és ez színesíti az élményt. Az egyetlen negatív dolog, amit el tudok mondani ezzel kapcsolatban, hogy a készítők talán picikét túltolták a hangsúlyt. Egy idő után kicsit fárasztóvá válik a sok egymás utáni harc. Szándékosan nem unalmast írtam, mert nem az – sokkal inkább stresszes. Már csak azért is, mert a játék bizony tud nehéz lenni, én a kaland kétharmadnál (szégyen ide vagy oda) vissza is vettem a nehézségből. Ezen kívül abszolút csak apróságok vannak, amik bosszúságot okoznak. Néha egy-egy felirat kimarad, pár tereptárgyban el tudunk akadni, illetve az NPC-k kinézete elég gyakran ismétlődik.
A hangulat viszont hibátlan, köszönhetően a bevezetőben már említett stílusos látványvilágnak. Ezen túl azonban a karaktereket is nagyon jól sikerült megalkotni, nem csak fizimiska alapján egyediek, hanem a szövegek, amiket és ahogy mondanak, az is parádés. A szinkronszínészek remekelnek, nagyon is jól sikerül hozni egy-egy szereplő jellemét (egyik kedvencem az a figura, aki onnantól kezdve, hogy hazudunk neki, elkezdi úgy szőni a mondanivalóját, hogy mindig belekerül az „állítólagos” szócska).

Azt gondolom, hogy a Lost in Random mindenképp ott van az év említésre méltó címei közt. Apróbb hibái vannak, illetve a grafika stílusából adódóan felvonultat egyszerűbb elemeket is, de az egyedi harcrendszer, az érdekes világ és annak szereplői végig lekötik a játékos figyelmét. A sztori és a háttérinfók néha már egy kicsit túl is burjánzanak, ami miatt a türelmetlenebbek esetleg elveszíthetik az érdeklődésüket. Emiatt (szokatlan módon) lehet, hogy jobb lett volna, ha kicsit rövidebb a kaland – a hat régión végigszaladni nagyjából 10 óra, de akkor csak rohantunk és nem láttunk semmit. Nekem inkább 20 körül állt meg a végén a számláló, pedig maradt ki pár dolog.