Usagi Yojimbo, Jazz Jackrabbit, Sam and Max csúnyábbik fele, vagy Rayman kis haverjai – voltak, s vannak nyulak szép számmal a videojátékokban. Nekem mégis a The Way of the Exploding Fist ugrott be a 8-bites korszakból ezen játék kapcsán, valószínűleg a cím alapján. Persze lehet, hogy tudat alatt megvolt az átkötés, hogy végül is bunyós anyag mindkettő, habár a F.I.S.T.: Forged In Shadow Torchnak csak töredékét jelenti ez az elem.
A kínai játékok ritka vendégek errefelé, ha pedig érkeznek is, valami nagyon keleti kultúrára épülő MMO-t képzelnénk el látatlanban. Pedig a F.I.S.T. nem ilyen. Egy 2D-s, oldalnézetes akció-kalandra kell gondolni, hatalmas pályákkal, amelyek egymásba, egymásból nyílnak, és ahol rengeteg ajtó (vagy rokonértelmű dolog) várja, hogy hősünk egyre bővülő képességekkel megtalálja a nyitásuknak a módját. Ezt a stílust „csúfolják” mostanában egyre gyakrabban metroidvaniának.
Rayton (ahogy már fentebb elspoilereztem) egy antropomorf nyuszi, de egyáltalán nem az aranyos fajtából. Egy igazi háborús hős ő, egy veterán, aki nem tűri, hogy lakhelyét, Torch Cityt egy robothadsereg vegzálja. Baráti segítséggel nekilát a helyzet megoldásának, amihez leginkább a fizikai erejét kell bevetnie. Igen, a játék sztorija nem a legeredetibb, de talán senki nem fogja bánni, hiszen a történet tulajdonképpen másodlagos, elsősorban a játékmenet és a grafika fog elvarázsolni.
Amit elsőként meglátunk, az természetesen a látvány, és ezen a téren egyáltalán nem panaszkodhatunk. Egy igazán igényes platformjáték képe sejlik fel, ami túlzás nélkül állíthatom, hogy a stílus legjobbjaival vetekszik. A neonfényekkel gazdagon tarkított városi pályák ugyanolyan vonzóak és gazdagon megrajzoltak, mint a bűzös csatornák vagy a lepukkant gyár és börtön. Az animációk szépen kidolgozottak és tükörsimák, ami talán a legfontosabb egy ilyen játéknál, hiszen így semmi sem zökkenthet ki az élményből, és hát a reflexeinkre bizony szükség lesz.
A játékmenetet tekintve semmi olyat nem tudok mondani, ami forradalmi újdonságot jelentene. Ahogy haladunk előre, szépen adagolják nekünk az alap platforming skilleket (dupla ugrás, levegőben csúszás, falról elrugaszkodás), illetve fegyverarzenálunk is szépen bővül. Itt nem puskákra, gépfegyverekre kell gondolni, hanem Rayton a karját használja mindenféle furfangos módon. Az első egy hatalmas biomechanikus ököl (innen a játék címe is), amellyel hatalmasakat tudunk csapni, de aztán kapunk még egy hasonlóan méretes fúrófejet és egy elektromos ostort is. Mindegyikhez számos kombó tartozik, amit csak győzzünk megjegyezni, és amelyeket játékbeli valutákért és gyűjthető cuccokért cserébe vásárolhatunk meg.
A történet alapvetően lineáris (mindig van egy adott cél, hogy merre kell mennünk), de rajtunk áll, hogy mennyire kalandozunk el, mert felfedezni mindig van mit. A mozgásban egy idő után nagy segítség lesz a gyorsutazás (metró és teleport képében), a skillek és arzenál mellett pedig természetesen karakterünk is fejlődik, egyre hosszabb életerőcsíkra tehetünk szert, valamint ezt egy idő után tölteni is tudjuk, több fokozatban is akár. A fegyverek egyébiránt nemcsak a hadakozásban segítenek majd, hanem a játékmenetet is színesítik. Az ököl bizonyos ajtók nyitásánál jön majd jól (amelyeknek nem mindegy, hogy melyik oldalát „simogatjuk” meg, a fúró pedig spéci propellerként is funkcionál majd, ha egy távolabbi pontra kell átlebegni, vagy víz alatt gyorsabban haladni.
Ha röviden kellene jellemeznem a F.I.S.T.: Forged In Shadow Torchot, akkor csak úgy írnám le, hogy old-school fun. Semmi igazán egyedi nincs benne, de abszolút profin össze van rakva, és rendkívül vonzó a tálalás. Egyedül talán a nehézségbe tudnék belekötni: nem szégyellem bevallani, hogy a 15-20 órás kaland felénél én bizony levettem könnyűre, de a végső harcoknál még így is szívtam a fogam. Az első videókban még kínai szinkronnal szólaltak meg a szereplők, de van angol változat, így ez senkit nem kell, hogy elijesszen. A megjelenésnek egyelőre a PlayStation 4 és PS5 tulajok örülhetnek, de hamarosan, még október folyamán PC-re is megérkezik majd.
