26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

The Dark Pictures Anthology: House of Ashes teszt – Ki az a Pazuzu?

Az antológia harmadik játéka sok tekintetben megváltozott az előző két részhez képest, és ez jó dolog.

Írta: GeryG

Amikor a Supermassive Games belekezdett első multiplatform fejlesztésébe, egy picit aggódtam. Míg az első nagy sikerjátékuk kizárólag PlayStation 4-re jelent meg, és a legapróbb részletekig jól kidolgozott horrorkaland volt a Sony minden támogatásával, addig a The Dark Pictures Anthology: Man of Medan már a Namco Bandai gondozásában jelent meg minden nagyobb platformra. És meg is érződött rajta a váltás, valahogy egyszerűbbnek, összecsapottabbnak és kidolgozatlanabbnak hatott, mint az Until Dawn. De legalább remek alapot nyújtott, hogy az antológia későbbi epizódjai már stabilabb élményt adhassanak. A tavaly megjelent Little Hope-nak sikerült is némileg előre lépnie, de igazán nagy változásokra nem került sor. Pusztán ugyanarra a sémára és motorra kaptunk egy másik sztorit, más szereplőkkel. Most viszont itt van a harmadik játék, a House of Ashes. És elöljáróban annyit elmondhatok: most tényleg van változás.

The Dark Pictures Anthology: House of Ashes teszt – Ki az a Pazuzu?

A sztori természetesen ugyanabban a világban játszódik, mint a Man of Medan és a Little Hope. Ám az események ezúttal 2003-ban, az iraki háború hajnalán játszódnak, a középpontban pedig amerikai tengerészgyalogosok és néhány iraki katona áll. Az amerikai erők egy újonnan fejlesztett műholdas technológiával egy titkos földalatti vegyi üzemet feltételeznek valahol a határ közelében, a hegyek közt. Ezért indítanak egy fedett akciót, hogy szép csendben kipucolják a helyet. És mivel ez egy fedett akció, természetesen az iraki erők is tudnak róla, így ők is a helyszínre vonulnak. Csakhogy a műhold által megjelölt helyen néhány halálra rémült pásztoron és az ő viskóikon kívül csak egy rozoga traktort találnak, vegyi fegyvereket gyártó titkos üzemet nem nagyon. Amikor már épp sűrű bocsánatkérések közepette távoznának a színről, az iraki erők rájuk rontanak, és heves tűzharc alakul ki. Hogy aztán egyszer csak erős földrengés rázza meg a környéket, a katonák lába alatt szó szerint megnyíljon a föld, és ők belezuhanjanak a koromfekete semmibe.

A House of Ashes valójában egy rövid prológussal indul, amely ugyanezen a helyszínen játszódik, csak épp néhány ezer évvel korábban. Akkor itt hatalmas szobrok és templomok álltak, ahol emberáldozatokat mutattak be az ősi Pazuzunak. Katonáink ezekbe az elfeledett csarnokokba zuhannak be, amelyek a jelek szerint a föld alá kerültek az évezredek során. A csapat szétszóródik, de ahogy a szűk járatokban vagy épp a hatalmas csarnokokban egymás keresésére indulnak, hamar rá kell jönniük, hogy valami nagyon nem stimmel. Nincsenek egyedül a föld alatt, fura lények lapulnak meg a sötétben, és lesben állnak, hogy rájuk támadjanak.

The Dark Pictures Anthology: House of Ashes teszt – Ki az a Pazuzu?

A játék kicsit lassan indul be, de amint a föld alá kerülünk, elég hamar felgyorsulnak az események. Öt karaktert irányíthatunk, de több NPC-vel is lesz dolgunk. A szereplőket most is profi színészek alakítják, ami eddig is megszokott volt a Supermassive Games játékaiban. Ezúttal a legnagyobb névnek Ashley Tisdale számít, bár itt meg kell jegyeznem, hogy érzésem szerint most nem igazán sikerült a színésznőt hitelesen reprodukálni a játékban. Valahogy hiába hasonlít saját magára, mégsem hasonlít saját magára. Talán a mangákat idéző nevetségesen nagy szemei vagy az állandóan bamba arckifejezése lehet az oka. Mindenestre sajnos a szereplők mimikája továbbra is eléggé művi és eltúlzott, de ez régóta jellemzi a stúdió játékait.

Maguk a szereplők egyébként abszolút szerethetők (már amelyikük...). Van itt sablonosan antipatikus külsős ügynök, aki persze valójában Ashley Tisdale karakterének férje. Csak épp megromlott a kapcsolatuk, ezért ő összeszűrte a levet egy másik katonával, aki szintén részt vesz az akcióban. És akkor itt van még a nem kicsit rasszista, de cserébe piszok jó katona is, kötelező baseball sapkában (minden Közel-Keleten játszódó játékban van egy baseball sapkás keménylegény...). Végül, de nem utolsósorban az iraki oldalt egy mindegyiküknél szimpatikusabb fickó képviseli, aki valójában nagyon nem is akar már itt lenni, inkább maradt volna otthon a fiával, de a parancs az parancs.

The Dark Pictures Anthology: House of Ashes teszt – Ki az a Pazuzu?

Ami a játékmenetet illeti, az sokkal pörgősebb, mint a Man of Medan és a Little Hope volt együttvéve. Rengeteg a menekülés, az izgalmas élet-halál harc. Van némi lövöldözés és kézitusa is. Ezeket az eseményeket mindig a szokásos QTE-eszközökkel vezérelhetjük, hol céloznunk kell, hol időre megnyomni az adott gombot, máskor vadul püffölni egy másikat. E téren nagy változás nincs, én még mindig hiányolom az Until Dawn ennél változatosabb vezérlését. Ami viszont nagy újítás, és érzésem szerint nagyon is szükség volt rá, az a kamerakezelés megváltoztatása. Az eddig megszokott rögzített kamerás sémát kukázták, és helyére egy sokkal használhatóbb TPS-nézet került. Mivel végig sötét barlangokban vagy romok közt fogunk bolyongani, a zseblámpáknak nagy szerep jut, ezt ebben a nézetben sokkal könnyebb használni. És szerencsére sikerült a fejlesztőknek úgy megoldani a kamerakezelést, hogy az ne menjen nagyon a filmszerűség rovására.

Mert a House of Ashes végig olyan, mint egy kellemesen hosszúra nyúlt interaktív szörnyhorror. Míg a korábbi játékokban rendre szellemek riogattak minket, itt bizony hús-vér szörnyek elől fogunk menekülni. Ennél többet róluk nem is mondanék, mivel ez a sztori lényege, hogy kik vagy mik ők, és mit keresnek ott, ahol vannak. Legyen elég annyi, hogy a játék végére érdekes fordulatokat vesz a történet. Ahogy azt már megszokhattuk a Supermassive Games játékoktól, a döntéseinknek rendre lesz hatása. Vannak jelentéktelenebb választások, amelyek inkább csak a karakterek közti viszonyt formálják, de lesznek olyanok is, amelyek nagyon durván bele tudnak később rondítani a képbe. Én például a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudtam az öt hősből mindenkit életben tartani, ketten odavesztek – ráadásul egyikük igen csúnya módon. Itt adnék is egy tanácsot: nem mindig a kedvesség, a megértés és a segítőkészség a helyes út... Nem, ha egy seregnyi vérszomjas szörny lohol a nyakunkban...

The Dark Pictures Anthology: House of Ashes teszt – Ki az a Pazuzu?

A játék grafikájára nagy panasz nem lehet. Érzésem szerint az összhatás – főleg a föld alatt – most lett a legszebb az antológián belül. Bár a környezetünk alapvetően elég szegényes, hiszen csak romok, sziklák és homok vesz körül minket, ennek ellenére is nagyon rendben van a látványvilág. Kihozták a témából a legtöbbet, a level design pedig csillagos ötös. A karakterek is nagyon részletesen ki vannak dolgozva, csak ugye a korábban említett fura mimika ront valamelyest a képen. Vannak kisebb bugok, mint mikor egy átvezető után egy másodpercbe még beletelik, mire minden tárgy és modell a megfelelő helyre és pozícióba kerül. Ez javítható hiba, nem is túl bosszantó, de azért feltűnő tud lenni.

Ami engem ennél sokkal jobban zavart, azok a történet bizonyos logikátlanságai. Van, hogy a semmiből kapnak elő olyan tárgyakat (nem is egyet, hanem egész sokat), amelyeknek elvileg nem is kellene náluk lenni egy katonai bevetésen. Hasonló furcsaság, hogy a játék elején be kell indítanunk egy világháborús időkből származó régi generátort, hogy égjenek a tábori lámpák. Később ez a generátor tönkremegy (konkrétan fel is robban), de a későbbi jelenetekben is rendre mindenfelé égnek a reflektorok...

Ezeket leszámítva viszont a House of Ashes az eddigi legjobb The Dark Pictures Anthology epizód lett. Jól sültek el a játékmenetbeli változtatások, és az egész játékélménynek nagyon jót tett, hogy gyorsabb, dinamikusabb és pörgősebb lett. Mindezt úgy, hogy ez cseppet sem ment az ijesztgetés rovására, mert azért ez még mindig egy horror kalandjáték. Amit úgy tudnék jellemezni, mint amiben van egy csipet X-akták, egy csipet Alien, egy csipet Descent (mármint a film, nem a játék) és egy csipet Indiana Jones is. És hogy a sztori vége olyan-e, mint az előző kettőé (aki végigjátszotta azokat, tudja, mire gondolok)? Ezt nem árulhatom el...

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Sokban különbözik az előző két játéktól
  • Jót tett neki a kameranézet-csere
  • A grafika talán most a legszebb eddig
  • A történet most más, mint az előzőek
Negatívumok
  • Akadnak grafikai anomáliák, kisebb animációs hibák
  • Vannak történeti logikátlanságok
  • A karakterek mimikája még mindig elég művi

További képek

  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
  • The Dark Pictures Anthology: House of Ashes
GeryG

GeryG
2010 végén csatlakozott a PC Dome cikkírói csapatához, pár hónappal később pedig már hírszerkesztőként is tevékenykedett. Már több mint 17 ezer írásos anyag fűződik a nevéhez a magazinban, amivel a képzeletbeli dobogó csúcsán áll.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!