3 évvel ezelőtt jól megköpködtem a Bus Simulator 18-at: valahol mélyen egy egész jó játék lapult, csak a kivitelezés sikerült fájóan amatőrre. A jelek szerint elég jól fogyott, hiszen itt a folytatás, amely már többet ígér és mutat: egy új, fiktív amerikai várost kapunk a mintegy 30 busz mellé. A tartalommal így első blikkre valószínűleg nem lesz gond, de mi egyéb változott?
Jelentem: sikerült valamennyire rugalmasabbá tenni a játékmenetet, ugyanis sok eleme lett állítható. A kasszázást én például nagyon utáltam – most már nem kell vele vesződnöm, mert ki tudtam kapcsolni. De ott vannak például a levonások is: ha mondjuk a kátyúba hajtásért nem akarjuk, hogy levonás járjon, kilőhetjük. Akik billentyűzetről vezetnek, örülhetnek: nemcsak rásegít a program amúgy is, hanem egyszerűsített vezetési módot is kérhetünk. Természetesen maga a feladat maradt az, amit az előző részben már megszoktunk: kis közlekedési társaságunkat kell felvirágoztatni úgy, hogy buszokkal oldjuk meg az utasforgalom kezelését. A többfajta busz szerencsére ténylegesen több fajtát jelent. Van végre csuklós busz is pár, elektromos hajtású is, és még egy emeletes is a kínálat részét képezi. Emellett helyet kapott a multiplayer mód is végre, így akár négyen is róhatjuk a köröket a város utcáin.
Nagyszerű, szóval akkor ez már egy rendesen kikupált játék lett? Nos, sajnos nem – van pár marhaság, amit nem sikerült 3 év alatt sem megoldani, sőt. A grafikai színvonal például egy fikarcnyit sem változott, rettenetes még mindig – dinamikus időjárás ide, napszakok változása oda. Értem én, hogy nyílt világ, meg Angel Shores nagyobb, mint Seaside Valley (az előző rész európai hangulatú városa), na de akkor is: 2021-et írunk! A buszok szépek, de az utasok Robotzsaru merevségével mozognak, néha klónsereg bukkan fel a megállókban – és mindenki hasbeszélő, ami talán a legcikibb az egészben. De legalább páran maszkban utaznak... A hangokkal szintén ugyanaz a bajom, mint 3 éve: nagyon részletes, a hangulatot remekül hozza – viszont az utasaink beszédtémái finoman szólva is debilek tudnak lenni (eleinte persze vicces, de amint ismétlődővé válik, idegesítő lesz).
És persze a mesterséges unintelligencia is adott maradt: elméletileg reszeltek ugyan rajta, de relatíve sokszor fordult elő, hogy a kereszteződésben egyszerűen bealudt az előttem lévő gépkocsivezető, és csak harsány dudálással tudtam mozgásra ösztökélni. A gyalogosok pedig a zebránál tudnak zavarba jönni: néha lemmingek módjára vetik magukat a busz elé, néha pedig az álló busz előtt a kényelmes sétából hirtelen pánikszerű rohanásba váltanak ok nélkül.
Emellett a kezelés is hagy kívánnivalót maga után – nem a buszoké, az teljesen rendben van, hanem mondjuk egy útvonal módosítása borzasztóan körülményes és unintuitív. Van ugyan oktatómód, de néha az se feltétlen mond el mindent, hanem a kedves játékosnak kell rájönnie, hogy pontosan mit is kéne csinálnia – máskor meg feleslegesen szájbarágós. És ha már tutorial: nem tudom, kinek az ötlete volt ennek az elvégzéséhez kötni a BS18 városának feloldását, de ezúton csókoltatom – remek dolog az előző játékot is megkapni, de csúnya dolog így elzárni.
Eléggé rétegjáték a Bus Simulator, így nehezen ajánlható már alapból is – a fentiek pedig nem feltétlen segítenek rajta. Persze ha objektív akarok maradni, azért érezni a fejlődést a 18-hoz képest, de kicsit kevésnek érzem; a legtöbb idétlenségét pedig sajnos megtartotta. És mégis van valami bája: nem mondhatnám, hogy rosszul éreztem volna magam a buszaim volánjai mögött. Egy próbát megérhet azoknak, akik kipróbálnák magukat buszsofőrként és közlekedésivállalat-tulajdonosként.
