A Guild of Dungeoneering 2015-ben jelent meg, a Gambrinous indie fejlesztőcsapat első játékaként. Egyedi játékmenete és bájos tálalása miatt be is zsebelt egy-két díjat az írek játéka, és támogatása azóta sem fejeződött be. Annak idején én is kipróbáltam a demóját, de annál tovább nem jutottam.

Végül 2021 végére sikerült teljes mértékben befejezni a játékot, olyanná varázsolni, amilyennek mindig is elképzelték – ez lett a csütörtökön boltokban kerülő Ultimate Edition. A legújabb kiadás a már megjelent két DLC mellett tartalmaz csomó új szörnyet, kincset és választható kasztot. Valamint olyan „quality of life” változtatásokat, mint például részletes menük és leírások, tutorial és tooltipek.
Amikor újonnan elindítottam a játékot, hirtelen nem is tudatosult bennem, hogy ez több, mint ami volt. Gondolok arra, hogy nem éreztem semmiféle hiányosságot, érthető volt a tutorial, az, hogy a tárgyak mit csinálnak, és mit hol találok. Pedig 2015-ben pont ez a sok kis idegesítő szúnyogcsípés vette el a kedvemet, ami most oly természetesnek tűnt, hogy nincs. Legegyszerűbben megfogalmazva: az Ultimate Edition nemcsak új tartalommal töltötte meg a rajzolt kazamatákat, de sokkal felhasználóbarátabbá is tette a játékot.

De miről is szól a Guild of Dungeoneering? Ez alapvetően már a nevében benne is van: saját céhet alapítunk, hogy értékes zsákmány és még értékesebb hírnévért leereszkedjünk a megannyi kazamata legmélyére, és kiebrudaljuk onnan a lakosokat. Ez persze rengeteg kalandozó életébe fog kerülni, de mindig vannak áldozatok... Ráadásul saját bárdunk hősi, vagy nem annyira hősi dalokat fog zengeni volt alkalmazottjainkról.
Mintha a Munchkin társasjátékot keverték volna össze egy pakliépítő roguelike-kal. A kazamatákat is saját kártyáinkkal kell felépítenünk, és aranyos, csillogószemű kalandoraink is saját paklival kezdenek, ami folyamatosan bővül. A különböző kasztok más alappaklikkal indulnak, vannak mágiára és közelharcra fókuszáltak. Rengeteget segít, ha hősünk kompatibilis a kazamatával, amibe küldjük. Amikor rosszul választottam, volt, hogy az első szörnyet sem tudtam legyőzni. Ez sajna elég gyakori tud lenni, hiszen az ismeretlen helyek és szörnyek esetén abszolút lutri, hogy jó paklival indulunk-e vagy sem. Minden pálya három részből áll, a végén egy boss-szal. A részeket előbb külön-külön kell teljesíteni, mindig kapunk valami feladatot, hogy aztán nekimehessünk a főnöknek, és egy trófeával legyünk gazdagabbak.

De a dungeonök is félkészek, és erre is saját paklit kapunk, hogy mi népesítsük be szörnyekkel, kincsekkel és csapdákkal a helyet. Hősünket sem direktben irányítjuk, az arra megy, ami számára a legérdekesebb. Ha talál szörnyet, akkor oda, ha kincs van a közelében, akkor priorizál. A cél az, hogy minél több olyan ellenfelet pakoljunk az útjába, akit le is tudunk győzni, mivel minden győztes csata után szokás szerint XP-t és tárgyakat kapunk. A felszerelési tárgyak új lapokat adnak a harci paklihoz, és erősíthetik is egymást. Ha azonos kategóriába tartozó tárgyak vannak hősünkön, annak fejlődni fognak a lapjai. De ha a dungeon megköveteli, mixelhetjük is őket. A felszerelés értelmezése annak idején sokkal komplikáltabbnak érződött, de a most hozzáadott tooltipeknek hála ez a probléma elhárult.
Egyszerű és játékos kinézete ne tévesszen meg senkit, a Guild of Dungeoneering tud nehéz lenni. Néha frusztráló is. Amikor az első ellenféltől halok meg, úgy, hogy csak bénán jöttek a lapok, vagy a rossz kazamatavadászt küldtem a misszióra, az eléggé kiábrándító tud lenni. De az is, amikor a legelső körben a buta yeti kirakja a -25% arany lapot, és nem tudom kivédeni. Innentől kezdve hiába viszem végig a küldetést, pakolok le és szerzek meg temérdek aranykockát, még így is épp, hogy ki tudok jönni pozitívba.

Az elkerülhetetlen balszerencsét leszámítva a játéknak egy problémája van. Akármennyire is aranyos, és tele van kasztokkal és tárgyakkal, egy idő után repetitívvé válik. Az első 5 óra pillanatok alatt elrepült, de miután lelassult a céh fejlesztése, egyre többször szakítottam félbe a játékot. De valami miatt naponta többször visszanéztem rá, mondván: csak 2-3 menetet még...
A november 18-án megjelenő Guild of Dungeoneering Ultimate Edition az előző verzió birtokosai számára egy ingyenes bővítés. Nekik mindenképp érdemes kipróbálni az újításokat, de akit megfog a rajzstílus vagy a vicces hangvétel, most van rá a legjobb alkalma, hogy letöltse a demót (vagy várjon csütörtökig, és az alapjátékot bezsebelje az Epic Games Store heti ajándékaként...), és kipróbálja, milyen céhmesternek lenni.