Lehetőséget kaptunk, hogy kipróbálhassuk a jövő év február végén érkező sikervárományos videojátékot, az Elden Ringet, amely a FromSoftware-re jellemző dark fantasy köntösben tündököl. Szigorú időablakokban volt lehetőség nyüstölni a programot, ami még nem a teljesen kész verzió, így a nyilvánvaló és javításra szoruló hibákat nem fogom pedzegetni. Az értékes időt nem is állt módunkban karaktergenerálásra költeni, egész egyszerűen előre letárolt kalandorokkal vághattunk neki az immáron nyitott világú stuffnak.
Az Elden Ring történetéből kevés derül ki, így egyelőre nem tudok nyilatkozni, hogy a „poszterfiú” George R. R. Martin mennyire vette ki a részét az írásból. Annyi bizonyos, hogy egy száműzött alakot irányítunk.
A stúdió játékai közül az eddigi legnagyobb bejárható területtel fog rendelkezni az Elden Ring, ami a The Land Beetwen névre hallgat. A hat fő területből egyen lehetett kirándulni a próba alatt (legalábbis egy részén), de már ez az erdős-mezős mocsaras rész is kielégítően elegendő volt. A látványvilág összképre jó, de egy PS4-es játéknál nem tűnt szebbnek. PlayStation 5-ön nem is volt igazán jól optimalizálva még, de a hangulat és a játékmenet elvitte a hátán. Komor, szomorkás a táj, amire rátesz egy lapáttal a zene, ami a mostani produktumban szép számban képviseltette magát – a korábbi címekre ez nem volt jellemző (sok volt a csend, és inkább a boss részeknél csendült fel valami). Fülbemászóak a melódiák, már most látszik, hogy ezen a téren nem lesz hiba, és a hangok is mesések.
Néhány NPC-vel is összefuthattunk, egytől egyig sejtelmes alakok, az egyikük még egy küzdelembe is besegített (konkrétan a soulsos betörés mechanikát szimulálták előttünk). Dinamikus időjárás és váltakozó napszakok teszik még hangulatosabbá a kutyagolást, de egy nyílt világú alkotástól mára ez csekély elvárás.
Fénylő „tábortüzeket” megérintve ellenőrzőpontokat aktiválhatunk, amelyekhez most először bármikor vissza is utazhatunk, akárhol is legyünk a térképen (feltéve, ha nincs éppen konfliktusunk). Emiatt nagyon gyorsan lehet haladni és felfedezni, hiszen megannyi titkot rejt a világ. Apró útjelzőként mutatja a következő pihenőt, így nem igazán fogunk elveszni, ráadásul végre egy szép térképet is kapunk, hogy betájolhassuk helyzetünket. Elsőként meg kell találnunk a térség rajzának darabjait, aztán akár útjelzőket is pakolgathatunk magunknak rá, többfélét is, hogy megjelöljünk egy érdekesebb pontot vagy erősebb rémet.
Kisebb barlangokat találhatunk szerteszét, amelyek a bloodborne-os chalice dungeonökre hajaz. Ezek végén általában egy kisebb főellenséget dobnak ránk, amik piszok jól sikerültek. Mind designban, mind mozgáskultúrában remekül teljesítettek, néhány ráadásul elég piszkosul küzdött. Majdnem egy tucat főmuftit tartalmazott a tesztverzió, ami nagyon impozáns és változatos élményt garantált. A mocsárba leszálló sárkánytól kirázott a hideg, de alapellenfelek is okoztak meglepetést. Egyszer egy trollokkal húzatott szekérkonvojt lehetett követni, majd az őrséget kiiktatva, a behemótokat pedig térdre kényszerítve elcsaklizhattuk az értékes láda jutalmát. A Sekiróból megismert lopakodás és ugrás lehetősége visszaköszön, így lehet osonni és alacsonyabb dolgokra feljutni. Kapaszkodás még mindig nincs, talán a következő alkotásnál. ;-) A hátbaszúrós mutatvány és a parryt követő ellencsapás, mint a lelke a FromSoftware cumóknak most is kiválóan működik.
Fegyverünket két kézbe véve egy speciális támadást hajthatunk végre, ezekhez az ashes nevű „varázslatokat” hozzá kell rendelnünk a gyilkolóeszközökhöz. Újdonságként kraftolhatunk, amihez rengeteg alapanyagot gyűjtögethetünk a környezetünkből vagy az elhullott lények tetemeiből. Így például elementális erővel ruházhatjuk fel fegyvereinket. A kovácsolás is ránk marad, fejleszteni bizonyos kövek megszerzése árán fogunk tudni, így erősíthetjük a meglévő szerszámokat.
Minden összecsapásban lehetőség lesz megidézni egy társat, de előtte meg kell őket találni vagy vásárolni. Farkasokat, zsoldost és egy mágust sikerült lehívni a próba alatt, igazán hasznos segítség mind. Megéri megkockáztatni akár a több ellenfél elleni összecsapásokat is, mert az élettöltő flaskákat újratöltheti a véráldozat.
Az irányítás jó, kézre álló, és egyértelműek a menük is. Ami kifejezetten jó volt és újítás, az a hátas bevezetése. Bármikor magunk alá tudunk idézni egy lószerű valamit (a megtalálása után), aminek a kezelése kifejezetten élvezetes. Bizonyos örvényekbe belevágtatva felrepülhetünk, így nem kell körbemennünk a szakadékos terepen kilométereket kerülve. Szépen mozog, jól kanyarodik és nem utolsó sorban vagány dolog ily módon csatározni. Már az első negyed órában szembekerülhetünk egy aranyvértes lovaggal, aki lóhátról támad. Gyalogosan nettó öngyilkosság rámenni (ahogy az említett sárkányra is), de „paripánkkal” a sejhajunk alatt már méltó ellenféllé válhatunk, ha úgy ügyeskedünk.
Az Elden Ring nagyjából a Dark Souls III-hoz hasonló nehézséggel bír, de a szintlépések után jobban érződik, hogy erősebbek lettünk. Bő 6-7 óra alatt teljesen fel lehetett deríteni a bejárható terepet, amibe beletartozik pár igazán görény boss is. Szerencsére már itt is működött az egymás játékába történő vendégeskedés, így többedmagunkkal is kalandozhattunk és büntethettük a nagyobb dögöket. Természetesen a valódi „souls” élményt egyedül nyújtotta, így jön át a kihívás. Betörni be lehetett másokhoz, hogy megkeseríthessük az életüket, de a kisebb dungiknál kijött ennek a negatívuma is. Mire bedobott a rendszer a rövid szakaszt teljesítette a delikvens, vagy pont beért a főnök harchoz, ami már késő bánat kicsiny merénylő szívünknek. A nagyobb, nyitottabb részeknél biztosan jobb lesz a vadászat és a PvP, ahogy barátainkkal a kooperatív felfedezés is.
Néhány kellemetlenséget tapasztaltam, mint például a már említett kapaszkodás hiánya, vagy hogy több fontos dolog is ugyanazon a gombon van (kétkezes harcmodorra váltás, lehelyezett üzenetek olvasása), ami néha gondot okozott. A lopakodásnál nincs semmiféle jelzés, hogy takar-e az aljnövényzet, és hogy lát-e az ellenség. A klasszikus falon átütést már meg sem említeném, ami mára a FromSoftware játékok védjegye – meglepődnék, ha 12 esztendő után esetleg kijavítanák. Vicces volt látni, ahogy jobbról fúj erőteljesen a szél, a fák azonban balra táncoltak – de legalább végre mozog a növényzet, ami dicsérendő.
Ha bárki elé a cím megjelölése nélkül odaraknám az Elden Ringet, akkor kapásból rávágnák, hogy ez bizony egy Dark Souls folytatás, csak áthelyezve a közkedvelt barangolós, open world rendszerbe. Az újdonságok jók, de egyelőre nem láttam, hogy miben lenne egyedülálló a szoftver, ahogy azt tette a Bloodborne és a Sekiro a maguk idején a zseniális Souls epizódok után. Ennek ellenére a látottak alapján elmondhatom, hogy egy jó és kemény kalandot sejtető játéknak nézünk elébe, amit szeretettel várhatunk, hiszen a megjelenés szinte már a nyakunkon van.
