Nem tudom, kinek jutott már eszébe, hogy egy videojáték, főleg az akciódúsabb, látványosabb fajta, tulajdonképpen egy jó kis mozira hasonlít. Hiszen megvan benne minden, amitől ez a hasonlóság kézenfekvő lehet: csúcs látványvilág, szélsebes és hiperlátványos csihi-puhi, sok-sok rosszfiú, világmegváltó küldetés, szerethető főhős, nagy és csúnya főellenségek. Az egyetlen főbb különbség a két műfaj között az adott alkotások hossza szokott lenni rendszerint, hiszen egy-egy játék ma már minimum nyolc-tíz, de jó esetben inkább több tízórás kampánnyal kerül a felhasználókhoz, míg egy film cirka másfél-két óra hossza alatt mesél el egy történetet. Nos, jelen tesztem alanya, az FYQD-Studio műhelyéből kikerült Bright Memory: Infinite játékidejét tekintve a már említett mozifilmekre hajaz, míg látványvilágát és játékmenetét tekintve az AAA-kategóriás videojátékokat idézi.

Ez, lássuk be, így alapfelütésként nem tűnik vonzónak, de ha kicsit a dolgok mélyére nézünk, mindjárt más a helyzet. A program ugyanis mindösszesen egyetlen fejlesztő, Zeng „FYQD” Xiancheng munkája, aki az Unreal Engine 4 felhasználásával szabadidejében dobta össze azt, illetve első körben az annak bevezetőéjül szolgáló Bright Memory című játékot, amely 2019-ben jelent meg a Steam Early Access programjában, majd 2020-ban az akkor debütáló, újgenerációs Xbox Series X/S gépek kezdőcímei között is elérhetővé vált. Zeng mester azóta is buzgón dolgozott a folytatáson, ám végül egy kibővített, komplettebbé tett, egységes egészként is elfogadható, ám így is csupán egy – mindennel együtt – mintegy két-három óra alatt letolható játékot készített el.
Egyik legnagyobb erőssége a mai játékok csúcsát idéző látványvilág.
A sztori főhőse egy Shelia nevű ügynöknő, aki az SRO (Supernatural Science Research Organization) nevű szervezetnek dolgozik. Egy napon, 2036-ban, a tudósok a Föld légkörében, világszerte megjelenő furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségekre lesznek figyelmesek. Természetesen a mi dolgunk a probléma megvizsgálása, és a ránk leselkedő veszély elhárítása, minekután csakhamar kiderül, hogy ezek a feketelyuk-szerű jelenségek valami módon egy másik világhoz kötődnek. A történetet egyébként a moziszerű átvezetőkből és a párbeszédekből következtethetjük ki, de őszintén szólva ez inkább találgatás marad a teljes játék során, így érdemes utánaolvasni valahol. A programnak nem a narratíva a legnagyobb erőssége, hanem sokkal inkább a mindvégig villámgyors, iszonyat pörgős akció, ami remek játékmenetbeli megoldásaival kvázi feleslegessé is teszi az ütős történeti vezérfonal meglétét.

Az alkotás egyik legnagyobb erőssége a mai játékok csúcsát idéző látványvilág. A fejlesztő kifejezetten az Xbox Series gépek toolkitjét használta fel a fejlesztés során, és nagy felbontások esetén is minimum 60 fps sebességet ígért, ami akár 120-ra is felugorhat. Nos, én – valószínűleg a béta, megjelenés előtti fázisban már megkapott kódnak is köszönhetően – tapasztaltam számos nehézséget a megjelenítés és a felbontás optimalizálásakor, de végül megoldottam a dolgot. A preset beállítások hiánya azért fájt, mert minden kezdeti elbaltázott optimalizációs kísérlet után újra be kellett állítani az amúgy szép számban jelenlévő opciós lehetőségeket. Habár egy erős gamer laptopon játszottam, amelyben az 5000-es szériás Ryzen proci mellett 32 GB RAM és egy 16 GB-os RTX 3080-as kártya ketyegett, a megjelenés környékén alapból nem engedte a játék az RTX-effektek bekapcsolását, amit végül külön kellett némi kis trükközéssel megoldanom, de ezt azóta orvosolta a fejlesztő a folyamatosan érkező tapaszokkal.
Abszolút a legfelső kategóriás játékok képi világát idézi, még RTX nélkül is.
Ezeket leszámítva a Bright Memory: Infinite abszolút a legfelső kategóriás játékok képi világát idézi, még RTX nélkül is. A tükröződések, az effektek, az eső és minden baromi jól néznek ki. Kár, hogy olyan gyorsan zajlik minden, hogy nincs időnk kicsit körbenézni, már csak azért is, mert Kína néhány nevezetessége ihlette a pályákat, de így is gyakran keresgéltem az államat. Az ígért képfrissítéssel nekem nem volt gondom, nálam nagyon gyorsan futott minden. Amiatt morogtam viszont eleget, hogy az átvezetőket nem lehetett átugrani, ami az újrázásoknál is igaz volt, így kénytelen voltam azokat minden alkalommal végignézni. A játék számos nyelvet támogat, ami a feliratokra is igaz, de a korai tesztfázis során időnként a felirat fura módon átváltott kínaira. Ezt gondolom, javítani fogja a fejlesztő, aki láthatóan igen komolyan veszi az alapvetően szabadidős tevékenységnek induló munkát.

A mai viszonylatban igen kedvezményes áron megvásárolható játék – amelyet az eredeti Bright Memory tulajdonosai ingyen megkapnak – összesen öt, főleg különböző skineket tartalmazó DLC-vel bővíthető, és a játék soundtrackje is letölthető. Ez utóbbi egyébként nagyon nem rossz, amire az is garanciát jelent, hogy a megkomponálásában Cody Matthew Johnson, a Resident Evil 2 Remake, és Jeff Rona, a God of War 3 zeneszerzője közreműködött. A szinkron sajnos elég monotonra sikerült, ami engem nem kicsit tudott bosszantani, de betudtam az indie fejlesztés hozadékának.
A játék másik nagy erénye a szélsebes akcióra épülő játékmenet.
A Bright Memory: Infinite másik nagy erénye a szélsebes akcióra épülő játékmenet. A program alapvetően az FPS lövöldék sorát bővíti, de abban felfedezhetők más stílusok, így az akciójátékok és szerepjátékok elemei is. Shelia összesen négyféle lőfegyvert visz magával, amelyek mind többféle lövedéket képesek kilőni. Emellett van egy Hattori Hanso jellegű kardja is, amelyik alapállapotban is képes visszaküldeni a ránk lőtt golyókat a feladóknak (khm, mintha láttam volna már valami hasonlót egyszer régen, egy messzi-messzi galaxisban), de persze az is tovább fejleszthető. A feladatok teljesítéséért tapasztalati pontokat kapunk, amiket képességeink tápolására költhetünk. Emellett exo karunknak köszönhetően lökéshullámokat, energianyalábokat, és egyéb, ellenfeleinket a levegőbe dobni, vagy őket és cuccaikat magunkhoz vonzani képes (mondtam, hogy láttam már ilyesmit, amit az Erőnek hívtak) készségeink is megnyithatók.

Oldalazó mozdulatainkat, suhanásunkat és skilljeinket arzenálunkkal ötvözve jó kis kombókat vihetünk be ellenfeleinknek, ami a Devil May Cry sorozathoz teszi az akciót hasonlatossá. A nem túl hosszú, de annál mozgalmasabb akcióba autós üldözés, QTE-jellegű feladatok, némi puzzle-elemek vagy repülős száguldás is belefért, de a kb. középtájon elhelyezett lopakodós rész rendesen megakasztja a dolgokat. A vezérlést csak kontrollerrel próbáltam, ami alapvetően jól kézre is állt, de voltak azért fura és érthetetlen megoldások benne. A főmenüben csak az analóg karral léphettünk át bárhová, a D-pad nem működött, és a vezérlő felismertetése sem volt egyszerű első körben, de aztán minden sínre került. Bízom benne, hogy az említett furcsaságokat a későbbiekben javítja majd néhány tapasz, de a program jelen állapotában is elmuzsikál.
Zeng „FYQD” Xiancheng egyszemélyes cége, az FYQD-Studio két esztendeje játszható, sci-fi témájú akciójátéka, a Bright Memory kiegészített verzióban került most a PC és Xbox áruházak virtuális polcaira. A Bright Memory: Infinite igen rövidke, és küzd jó néhány kezdeti gyermekbetegséggel, de alapvetően igen kellemes, szélsebes szórakozást nyújt, telis-tele akcióval. Megvalósítását tekintve a gigacégek AAA-kategóriás játékaira hajaz, és könnyen el tudnám képzelni, hogy egy nagyobb kiadó, vagy egy befektető mögé álljon, hogy egy minden ízében csúcskategóriás alkotást kaphassunk valamikor a talán nem is túl távoli jövőben kézhez. Addig is itt egy rövidke, mozifilm hosszúságú, de nagyon is látványos kis szösszenet, amely cserében legalább jutányosan megvásárolható, illetve az előző változat tulajdonosai számára ingyen érhető el. Ennyit viszont mindenképpen megér.