26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Voice of Cards: The Isle Dragon Roars teszt – Kártyapakli alapú JRPG

A NieR és a Drakengard szériák atyja ezúttal egy különleges kártyajátékkal készült.

Írta: Zoo_Lee

Kevés designer munkássága iránt rajongok jelenleg annyira a játékvilágban, mint Taró Jokóé. A Drakengard és NieR szériákkal elhíresült, nyilvánosságot kerülő alkotó példátlan módon játszik alkotásaiban a jó és a rossz fogalmaival, létfilozófiával, a videojátékok alapvető szabályaival, gyakorlataival és a játékosok elvárásaival. Játékai nem is könnyen emészthető darabok, bár az utóbbi pár évben szerencsére ráragyogott a szerencse, és mind a NieR Automata, mind az első NieR idén megjelent felújítása szélesebb közönség előtt is sikeresen szerepelt.

Voice of Cards: The Isle Dragon Roars teszt – Kártyapakli alapú JRPG

Épp ezért is ugrottak helyből tíz emeletnyi magasba mint az elvárásaim, mind az izgatottságom, amikor kiderült, hogy Taró mester még idén megörvendezteti a nagyérdeműt egy új alkotással is, az eredetileg mobiljátéknak készülődő, majd végül rendes, nagy platformokra fizetős címként megjelent, kártyajáték alapú JRPG-vel, a Voice of Cards: The Isle Dragon Roarsszal, amelynek elkészítéséhez ráadásul hozta magával a NieR széria alkotóinak kemény magját is (ami a minimalizmus ellenére erősen látszik a prezentáción, illetve ennek eredményeképp apró DLC-k révén a játékot telepakolhatjuk a NieR Replicant vizuális elemeivel, alternatív kosztümök, textúrák formájában).

A brutálisan erős készítőcsapat ellenére a Voice of Cards meglehetősen egyszerűnek tűnik: tulajdonképpen egy JRPG-ről van szó, azzal a jelentős újítással, hogy a karakterek, pályák, menük mindegyike kártyalapokból épül fel, csapatunkat egy sakkfigura szimbolizálja, amellyel szabadon lépdelhetünk a játéktérben, tetteinket narrátor kommentálja, harc esetén pedig egy TCG-re emlékeztető, körökre osztott módban csaphatunk össze a karaktereink által addig begyűjtött kártyalapok bevetésével, amelyek kijátszását egyedül a csaták közben termelődő drágakövek száma határozza meg. A történet sem kínál túl sok újdonságot: megjelent egy gonosz sárkány, fognunk kell a hősöket, és megölni azt. Hogy csak még sablonosabbak legyenek a dolgok, még a világtérkép is első ránézésre mintha kissé pofátlanul koppintaná a legelső Final Fantasy részek kezdőhelyszíneit.

Voice of Cards: The Isle Dragon Roars teszt – Kártyapakli alapú JRPG

Persze nem Taró Jokó játékáról lenne szó, ha a kezdetben egyszerű koncepció fenyegető, borús előjelek mellett nem fordulna ki magából időről időre, és szedegetné szépen lassan ízekre a klasszikus fantasy történetek, szerepjátékok, illetve a monomítikus Hős Útjának alapvető elemeit. A játék egyik lényeges eleme, hogy minden karakter és szörny lapját, akikkel utunk során találkozunk, begyűjtjük egy menüből bármikor nézegethető gyűjteménybe, majd bizonyos feltételek mellett megnyithatjuk a lapok másik oldalát is, amelyek folytatják, kiegészítik az adott karakter, helyszín történetét, motivációját. Ez a másik oldal pedig gyakran önmagában elég durván árnyalja az eseményeket, és a játékvilág egyes, első ránézésre hagyományosnak tűnő elemeit. Hogy csak egy konkrét példát említsek komolyabb spoilerek nélkül: a játék első óráiban összefutunk egy bajba jutott idős nénivel, akit el kell segítenünk a helyi patikába, ennek teljesítése után pedig megnyílik a kártyája másik oldala. Ez felfedi a titkot iszákos, erőszakos férjének eltűnése mögött, és erősen utal rá, hogy a látszólag jámbor, ártatlan néni több évnyi szenvedés és tűrés után feldarabolta és megette párját.

A játékmenet pedig bár egy idő után képes monotonná és repetitívvé válni (a menük szerkezete és navigációja ráadásul kicsit indokolatlanul túl lett bonyolítva), maga a teljes játékidő nem túl hosszú: ellenben más, hagyományos JRPG-kel a mellékküldetések teljesítése mellett is 15-20 óra alatt végigjátszható, ez alatt pedig bőven tartogat meglepetéseket a sárkányhoz vezető furcsa, szomorkás és meglepetésekkel teli kaland.

Nem ez Taró legkomplexebb műve, nem is feltétlenül az év legemlékezetesebb, legjobb játéka, ellenben ha valaki hozzám hasonlóan szerette a mester korábbi alkotásait, és azok után kíváncsian vár mindent, amihez a nevét adja, legyen szó akár free-to-play, akár mobiljátékról, bátran tegyen egy próbát a Voice of Cards: The Isle Dragon Roarsszal is, garantáltan nem fog csalódni.

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega Hungary biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Érdekes koncepció és ötletek
  • A Tarótól megszokott szomorkás hangulat, a hagyományos történetek és játékok elemeit kiforgató csavarok
Negatívumok
  • A játékmenet a végéhez közeledve kezd elég monotonná válni
  • A menük kissé túlbonyolítottak

További képek

  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars
  • Voice of Cards: The Isle Dragon Roars

Voice of Cards: The Isle Dragon Roars

Platform:

Fejlesztő: Alim

Kiadó: Square Enix

Forgalmazó: Cenega Hungary

Megjelenés: 2021. október 28.

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!