Akár tetszik, akár nem, a remasterek korát éljük. Magam sem vagyok feltétlenül eme intézmény rajongója (mert akkor már miért nem készül bármi új ezzel az energiabefektetéssel), de kétségkívül vannak játékok, amelyek megérdemelnek egy ráncfelvarrást ilyen-olyan okokból. A Telltale-féle Sam & Max sorozat is beállt ebbe a sorba tavaly, mégpedig ahogy azt meg is írtuk tesztünkben, kicsit kényszerűségből. Patchet akartak ugyanis csak készíteni hozzá, de annyira nem volt egyszerű a dolog, hogy inkább új verzió lett belőle. Szerencsére a közönség jól fogadta a kezdeményezést, ezért most itt a második évad is, majdnem napra pontosan egy esztendő elteltével.
A Sam & Max Save the World kapcsán kitárgyaltuk a sorozat múltját, a felújítás nehézségeit és a legfőbb változásokat, így most erről nem írnék újra (tessék elolvasni). Nézzük inkább, hogy mire számíthatunk a Beyond Time and Space felújítása esetében! Első körben a technikai oldalra térjünk ki, például a feliratokra, ami legutóbb sarkalatos pontot jelentett. Szerencsére javítottak az olvashatóságon, most már hátteret is beállíthatunk (a régebbi kaland is megkapta visszamenőleg). Páran viszont szívhatják majd a fogukat, amikor megtudják, hogy ezúttal nincs magyar nyelv a választási lehetőségek között. Az ok rém egyszerű: a 14 évvel ezelőtti változatban sem volt. Ami viszont újdonság, az a skálázható hint rendszer – beállíthatjuk, hogy Max milyen sűrűn adagoljon számunkra tippeket, ha elakadunk, ha egyáltalán (ki is lehet kapcsolni ugyanis).
A látvány maradt ugyanazon a szinten mint legutóbb, a kis képernyőn remekül él a felújított, cel-shadedesített grafika. Igaz, tavaly óta beszereztem egy rendes Switchet a Lite helyett, így már TV-re kötve is meg tudtam vizsgálni. A minőség így sem rossz, de azért egy nagy képernyőn már jobban kijönnek a néhol recés élek, homályosabb textúrák. Ilyen szempontból a PC és nagykonzol tulajok előnyben lehetnek (Xbox One-ra is kijött a játék).
A sztori maga ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt, de olyannyira, hogy nemcsak számtalan utalás történik, hanem konkrétan a cselekmény is erősen épít az előzményre. Ennek kapcsán mindenképp javaslom a Save the World végigjátszását előbb, ha még nem történt volna meg. Szereplők közül is lesz rengeteg visszatérő, de akadnak újak is (például a Stinky nevű fiatal hölgy, aki gyanús körülmények közt átvette a régi Stinky „jól” menő étkezdéjét). Epizódból ezúttal csak öt van, ám kicsit talán hosszabbak (és nehezebbek), így a megszokott 12-14 órás játékidő ugyanúgy adott.
A cselekmény és a poénok abszolút hozzák a korábbi magas szintet, senki nem fog csalatkozni a rajongók közül. Mindjárt az első epizódban egy óriás pusztító robot érkezik az utcába, aki a nyolcvanas évek slágereinek dalszövegeit használja kommunikációra. A folytatások sem maradnak el a beszélő húsvét-szigeteki szoborfejekkel, a zombiapokalipszisbe fojtott vámpírsztorival, hogy aztán a boltos Bosco után nyomozzunk időugrással a múltban és jövőben egyaránt, majd végül a pokolba is alászálljunk, hogy magával az ördöggel konfrontálódjunk.
Aki élvezte az első etapot, annak szinte kötelező ez az adag is, aki pedig most kapott kedvet, az előbb szerezze be az előzményt, aztán ha letudta, vágjon bele ebbe is – megéri. Viszlát jövő decemberben, borítékolni merem a The Devil's Playhouse Remastered érkezését.
