Az idén év elején megjelent Yaga nemrég kapott egy vadiúj történetetszálat a Roots of Evil DLC képében. Bevallom, jobban élveztem visszatérni Ivánhoz, a félkarú kovácshoz és a szláv mondavilághoz, mint azt először gondoltam volna. Bár lényegében nem változott a Breadcrumbs Interactive játéka, mégis látszik, csiszoltak egy kicsit a játékmeneten.

De mi az, ami nagy örömömre változatlan maradt? A tematika, mint már fentebb említettem, szintén a szláv mesevilág körül forog, és ez kiegészítve a zseniálisan és humorosan megírt dialógusokkal együtt fogadni mernék, hogy mindenkinek mosolyt tud csalni az arcára. Kis bánatomra ugyan elenyészőbbek a rímbe vett szónoklatok, de legalább abszurditásuk megmaradt. Valamint az RPG elemeket is ismét kiemelném, hiszen nemcsak Iván jellemfeljődéséhez járul hozzá az, hogy mit válaszolunk, hanem erre a mesevilág sajátos kifacsart észjárásával reagál is.

Yaga teszt – Iván, a szerencse kovácsa
Betekintés a szláv folklór mesés világába.
Ismertetőmben említettem, hogy az akciórészek kidolgozottságukban alul maradnak a sztorihoz és a beszélgetésekhez képest, és ezt még mindig így érzem. Szívesebben beszélgetek a falusi kölykökkel, akik talizmánokat farigcsálnak, mint csapkodok mindenféle erdei rémséget. De szerencsére maguk a harcok is javultak valamicskét. A legnagyobb nehézség, hogy Iván egy nem túl fürge pocakos kovács, így majdnem minden gyorsabb lesz nála, ezért az ütközetek néha unfairnek hatnak. A sokféle új talizmán és fegyveralapanyag viszont segít feldobni a harcokat.

Az ellenfelek egy-egy pályán nem változatosak, de szerencsére sokkal „bonyolultabbak”, mint az eredeti játékban, főleg annak első felében. Többféle támadásuk van és többféleképpen viselkednek, de szándékaik eléggé telegrafáltak ahhoz, hogy lassúsága ellenére Iván képes legyen felkészülni rájuk. A pályák kis „szobákra” vannak osztva, kincsekkel, szörnyekkel és barátságos, vagy barátságosnak kinéző beszélgetőpartnerekkel, akik vagy segítséget kérnek, vagy megpróbálnak becsapni.
A Roots of Evil tartalma hamar elérhető, csak pár küldetést kell teljesíteni az alapjátékban, és máris megjelenik a szerencsétlen favágó a kapunknak elsírni történetét, miszerint faluját gonosz szellemek támadták meg. Úgy tűnik, az eddig barátságos erdei szellem, Leshi megőrült, és rátámadt Oakvalera. Iván feladata felderíteni, mi okozta Leshi dühét, és eldönteni, mi legyen a sorsa. Valamint mik azok a gennyes tojások az erdő mélyén, amelyekből rothadó medvék kelnek ki.

A Roots of Evil minden jótulajdonságát megtartotta a Yagának, és bővítette is azokat, miközben javított a harcok monotonitásán. De ha már ismét a Yagáról van szó, nem tudom nem megemlíteni a még mindig zseniális zenét és szinkronhangokat. A szláv népdalok és a popzene keresztezéséből létrejött dallamokat egyszerűen máig nem tudtam még kiverni a fülemből, és itt még többet kapunk belőlük.