A 8 és 16-bites korszak stílusát képviselő videojátékok gyártása az indie fejlesztőstúdióknak egy végtelen aranybánya. Ezek a főként 2D-s alkotások úgy mesélhetnek el történeteket, hogy grafikailag bizonyos kereteken belül maradnak. Természetesen a régi világ szabályait nem követik, és nem kell minimális pixelszámból dolgozniuk, hogy ráférjen a termék egy adott hordozóra. Inkább azt az érzést hitetik el velünk, hogy a munkájuk gyümölcse akár Super Nintendóra is kijöhetett volna. Sok ilyen játékkal találkozhattunk az évek folyamán, 2019-ben pedig az Alwa's Awakeninget tárták elénk NES-stílusban (olyannyira, hogy hamarosan NES cartridge formájában is kiadják). A most konzolokra is megjelent folytatásban, az Alwa's Legacyben átugrottunk a 16-bites korszakba, a prüttyögős hangokat pedig modernebb chiptune muzsikára cserélték.
Amnéziás lányként térünk magunkhoz egy városka közelében, miközben titokzatos szereplők tűnnek fel egy ősi könyvtárban a nyitányban (filmszerűen, párhuzamosan láthatjuk a cselekményt). Utalnak rá, hogy fontos küldetésünk van, és le kéne győzni egy gonosz varázslót. Hamar megjelenik az említett egyén, és egy robbanást idéz elő, ami által lepottyanunk a térség alsóbb szintjére. Elveszítjük varázspálcánkat is, így lényegében mezítláb indulunk útnak, miközben mindenfelé ellenségek portyáznak. A játékmenetből kifolyólag könnyű kikerülni őket, akár még pacifistaként is befejezhetjük a kalandot (erről később).
Láttuk, merrefelé pattant el a mágikus eszközünk, ezt gyorsan vissza is szerezzük. A pálcával eleinte csak ütlegelni tudjuk a delikvenseket, de ahogy haladunk előre, úgy válnak elérhetővé apróbb bűbájok. Mágikus kockát idézhetünk meg, vagy egy buborékot manifesztálhatunk, később elektromos lövedéket indíthatunk útnak. Nagyon tetszett az Alwa’s Legacyben, hogy a varázslatok fejleszthetőek. Így a kocka akár tüskéssé válik vagy a vízen képes lebegni, a buborékkal bármekkora magasságig képesek leszünk feljutni, az áramos löveg osztódik, vagy akár kombinálva új erőt idézhetünk elő stb. A fejlesztéshez orbokat szedegethetünk fel, a képességeket pedig ezek száma után oszthatjuk el pontokért. Bármikor újraoszthatjuk vagy átrakhatjuk egy másik ágba a skilleket, így elrontani semmit sem tudunk lényegében.
Alwa világa mesés helyszínekre kalauzol el minket, amelyeknek a hátterei pofásan lettek megrajzolva. Hősnőnk is egész aranyosan fest, a szörnyek is változatosak. Egészen nagy területeket járhatunk be, ezek közül 5 nagyobb dungeont is. Utóbbiak tele vannak csapdákkal és logikai fejtörőkkel. Egyszer a vízszintet kell machinálnunk a továbbjutás érdekében, máskor az időt változtatva haladhatunk tovább. Az egyik legkomplexebb katakombába fejjel lefelé mozogva is helyt kell állnunk.
Nagyobb főellenségharcok is várnak minket a feladványok végén, a legyőzésük után pedig a sztoriba nyerünk bepillantást, elveszett kódexoldalak képében. Egyetlen dolgot tudnék felróni negatívumként, hogy baromi könnyű eltévedni vagy néha meglelni a helyes utat. Sokat kóvályogtam benne és egy picit frusztrálódtam emiatt, de amikor megvan a nyom és rájövünk a dolgokra, az valódi sikerélménnyel ér fel.
Találkozhatunk mellékszereplőkkel, akik egész poénosra sikeredtek, néhányról készítettem képeket is, tessék megtekinteni. Jó metroidvaniához mérten képességeket újíthatunk magunknak, így eddig lezárt részekbe nyerhetünk bebocsátást, illetve további titkokat és gyűjtögetnivalókat keresgélhetünk általuk. Kezdetben elég nehéznek éreztem a kalandot, hiszen 2 ütést bírunk ki, majd ezek után visszakerülünk a legutóbb érintett ellenőrzőpont kristályhoz. Szinte végig így játszottam, de bekapcsolható egy könnyítés, hogy fűbe harapás esetén az adott képernyőt töltse be újra, így nem veszik el a haladás. Így már gyorsabban lehet előre nyomulni, de elsőre nem javaslom ezt a „csalást”.
A mentőpontokat egy bizonyos kővel át lehet alakítani utazópontokká, ami merőben megkönnyíti a felfedezést. Növelhetjük az életerőnket is, találhatunk hasznos képességeket (sötétben látás, dash), szóval elég sok mindent sikerült belesűríteni a játékba. Feloldhatunk egy pacifista játékmódot is, ahol ha bármilyen esetben gyilkolunk, visszatér a program az alapverzióra. Ez egy remek kihívás, élveztem teljesíteni. Mint említettem, a zenék és a hangok modernek, így egy csomó háttérzaj mellett remek dalokat is hallhatunk, miközben felfedezzük a világot.
Egy nem túl könnyű, de remek metroidvaniába kaphat betekintést, aki jegyet vált az Alwa’s Legacyre. Élmény felfedezni és felnőni a feladatokhoz benne, csak ajánlani tudom.
