A dán SteelSeriest 20 évvel ezelőtt alapították, eredetileg Soft Trading néven, elsődlegesen gamer perifériák gyártására. Teszteltünk már tőlük mi is számos terméket, leginkább egereket és mousepadeket (még üvegből készült is volt köztük!), de pár headsetjük is megfordult nálunk 14-15 évvel ezelőtt - utoljára a Siberia volt, ami nálunk járt közülük. Mivel pozitív emlékeim voltak erről a fülesről, nem sokat gondolkodtam, amikor lehetőséget kaptam, hogy egy jóval frissebb modellt, a tavaly megjelent SteelSeries Arctis 9-et kipróbáljam. És egyáltalán nem bántam meg.
Külsejét tekintve egy, a fület teljesen lefedő, zárt kialakítású headsetről van szó, amely elsődlegesen fekete színű. Ezt csak a fejünk felett átívelő, a gyártó által „síszemüvegszerűnek” nevezett gumipánton lévő fehér csíkok törik meg (a pánt erősségét tépőzár segítségével szabályozhatjuk is, hogy minél kényelmesebben foglaljon helyet kobakunkon a fejhallgató). A hangszórók 90 fokban elforgathatók, így használaton kívül nyakunkban is kényelmesen hordható a füles. A hangszórót fedő borítás matt műanyag, ami elég hamar összeszedi a zsírt ujjainkról és foltos lesz, így nem biztos, hogy ez annyira optimális választás volt rá. De ez legyen igazából a legnagyobb baj, nem kell nézegetni. A fülpárnák jó puhák, igen kényelmesen simulnak a fejünkre. RGB nincs, de igazából nem gondolom, hogy erre szükség lenne (úgyse látjuk a fényeket, amikor a fejünkön van).
Technikai oldalról nézve az Arctis 9 egy vezeték nélküli fejhallgató, amely elsődlegesen PC-hez, PlayStationhöz és Nintendo Switchhez használható (Xboxhoz a 9X jelzésű modellt készítette a gyártó). A 2,4 GHz-en működő USB-s adóvevőt PC-hez vagy konzolunkhoz köthetjük (Switch esetében dokkolt állapotban), és a kapcsolóját a platformnak megfelelő oldalra billentve azonnal használatba is vehetjük. Találunk rajta kapcsolódási gombot is, de gyárilag párosítva szállítják, így arra legfeljebb firmware-frissítés után lehet szükség. Az adóvevőn fehér LED jelzi, ha PC-re, kék, ha PS4-re vagy PS5-re van kötve. Ezen kívül lehetőség van Bluetoothon keresztül is összekapcsolni eszközeinkkel, ha pedig egyik se alkalmas – vagy épp lemerült az akku –, vezetékkel is használhatjuk (és igen, így akár Xboxhoz is alkalmazható). Az akkumulátor amúgy egy töltéssel kb. 20 órányi üzemidőt biztosít, ami szerintem megfelelőnek mondható.
Nagyszerű megoldás, hogy a headset egyszerre lehet összekapcsolva az USB-s adóvevővel és egy bluetoothos eszközzel, így például a telefonunkon érkező hívást is fogadhatjuk játék közben. PC-n akár azt is beállíthatjuk, hogy ilyenkor halkítsa vagy teljesen némítsa a játék hangját a szoftver. Bluetoothon abszolút minimális késleltetést tapasztaltam, ami igazából csak akkor volt észlelhető, ha nagyon odafigyeltem egy-egy video nézése közben. Az 2,4 GHz-es adóvevőn érkező hangforrásból még ennyi késés se volt, remekül tette a dolgát, és akár 5-6 méter távolságból is szólt a zene.
Elsőre meglepett, hogy hihetetlen mennyiségű gomb és tekerő található az Arctis 9-en – bár valószínűleg csak azért éreztem így, mert a korábban kipróbált headseteknél a kábelre épített kezelőszerv tartalmazta ezeket, vagy egyszerűen csak kevesebb funkciót biztosítottak. A bal oldali hangszórón lévő forgatható potméterrel a zene/chat hangerejének arányát állíthatjuk be (ez PC-n működik csak), valamint ebből húzható ki a mikrofon is.
A jobb oldalon találunk egy tekerhető hangerőszabályzót, egy benyomható gombot, amellyel a mikrofont kapcsolhatjuk ki (ilyenkor piros LED gyullad ki a mikrofon végén), a bekapcsológombot, valamint a Bluetooth gombját (telefonhoz használva egyúttal ezzel fogadhatjuk a hívást, állíthatjuk le a zenét vagy léptethetünk számot). Míg a bekapcsoló kidudorodó alakú, a BT-gomb besüllyesztett, így vakon is remekül megkülönböztethető ez a kettő. Töltésre egy micro-USB csatlakozó kapott helyet, ezen kívül pedig találunk még egy 3,5-es jack csatlakozót is itt.
Ez utóbbi igen érdekes és nagyszerű módon kettős funkciót tölt be: egyrészt ráköthetünk tetszőleges hangforrást (kábelről magunknak kell gondoskodnunk, egy mindkét végén 3,5-es jack csatlakozójú drótra van szükség) – ezzel még akkor is használhatjuk a fülest, ha lemerült az akkuja. Másrészt pedig, ha drótnélküli módban használjuk a fejhallgatót, akkor kimenetként funkcionál, és egy másik fülhallgatót kapcsolhatunk rá, amelyen ugyanaz fog szólni, mint amit mi hallunk. Így a kettesben történő zenehallgatáshoz nincs szükség Y-elosztóra.
Az USB-s adóvevőn is találunk két 3,5 mm-es jack aljzatot. Ezek egyikére hangszórót köthetünk, amely olyankor aktív, amikor nincs bekapcsolva a fejhallgató – ez nagyon praktikus, hiszen nem kell külön állítgatnunk a hangszórót, ha fülesre váltunk vagy vissza. A másik csatlakozó pedig hangbemenet: ha ezen is érkezik valami jel, akkor a két forrást keverve hallhatjuk a fülesben.
A kihúzható, zajszűrős mikrofon kényelmesen megfelelő pozícióra állítható szájunk elé, használaton kívül pedig pikk-pakk visszatolható (és így nem fogjuk elhagyni se, mint az előfordulhat a lecsatolható mikrofonú headsetek esetében). Minősége megfelelőnek bizonyult, mindenki tisztán hallott beszélgetés közben.
Amennyiben PC-vel használjuk a SteelSeries Arctis 9-et, akkor az Engine névre hallgató szoftver biztosít extra beállítási lehetőségeket. Kapunk például equalizert, szabályozhatjuk a mikrofon hangerejét, valamint itt kapcsolhatjuk be a DTS Headphone:X 7.1-es surround módot. Ez utóbbival kapunk még pár opciót: surround/sztereó profilt választhatunk, valamint mélyhangkiemelést és párbeszédkiemelést állíthatunk be.
Játékok esetén igazán remek hangot biztosított a headset. Zene esetén se volt rossz, bár ott basszusból talán kicsit kevesebb jutott bele, mint amit szeretek (ennek tesztelésére a The Prodigytől a Breathe és a Firestarter számokat szoktam többek közt használni a hangszórók és fejhallgatók kipróbálására összeválogatott dallistáról). PC-n zenét hallgatva a Headphone:X bekapcsolásával megváltozott azonban valamelyest a hangkép, és mélyből is több lett így, tehát részben megoldható ez a „probléma”.
90 ezer forint körüli árcédulájával a SteelSeries Arctis 9 nem egy olcsó headset, még akkor se, ha a vezeték nélküli kategóriában indul. Cserébe játékokhoz remekül funkcionál szinte minden platformon, zenéhez ha nem is tökéletes, de elég jól szól, hogy ne kelljen szégyenkeznie, a sokrétű csatlakoztatási lehetőség pedig kifejezetten szuper benne.
