
Az idén 15 éves ASUS Republic of Gamers, az röviden ROG brand igen széles termékpalettával rendelkezik. A komponensek – alaplapok, videokártyák – mellett perifériák terén is elkényeztetik a gamereket, egerektől kezdve billentyűzeteken át headsetekig. Röviden szerencsém volt kipróbálni az egyik komolyabb klaviatúrájukat, a ROG Claymore II-t, amely igencsak megtetszett a tesztidőszak alatt.
Egy vezeték nélküli, moduláris billentyűzet került elő az igen elegáns csomagolásból – a fő alkatrészek, azaz a 80%-os TKL klaviatúra mellett a numerikus rész is külön puha tasakban kapott helyet a dobozban. Mellettük pedig a kábeleken kívül egy teljes szélességű, mágnesesen kapcsolódó, igen puha csuklótámaszt találhatunk még. A numerikus rész különlegessége, hogy bármelyik oldalra felhelyezhetjük. Így egyrészt, ha játékhoz bal oldalra tesszük, több gomb esik kézre (és az egér se esik túlzottan oldalra, ha jobbkezesként játszunk), másrészt viszont aki balkezes, az valószínűleg régóta álmodozott egy ilyenről, hiszen ezzel a megoldással az ügyesebb keze mellé tudja helyezni a számbillentyűket. Ha pedig épp nincs szükségünk rá, el is rakhatjuk a fiókba – a klaviatúra oldalát ilyenkor egy mágnesesen illeszkedő műanyag lap fedi (amire nem árt vigyázni, hogy el ne hagyjuk).
A numerikus részen találunk amúgy egy jó széles hangerőszabályzó görgőt is (lehetetlen a hangerőállításnál mellényúlni... :-) ), valamint négy tetszőlegesen programozható gombot, amelyek alaphelyzetben médiavezérlőként funkcionálnak. Ha felraktuk a numerikus modult a billentyűzetre, célszerű valamivel óvatosabban emelgetni a cuccot, mert a két darab kicsit lötyög egymáshoz képest – ez nem zavaró, de azért jobb a békesség.
Az ASUS ROG Claymore II-t használhatjuk a dobozban kapott, USB Type C végződésű kábellel (szükség esetén a mellékelt USB-átalakítóval, ha nem rendelkeznénk C-típusú porttal), de a fő attrakció a már említett vezeték nélküli mód. Ehhez a billentyűzet hátába süllyesztett, 2,4 GHz-es mini vevőegységet használhatjuk, amely villámgyors kommunikációra képes. Hátul találunk még egy USB-csatlakozót is, ez azonban csak akkor működik, ha vezetékkel kötöttük számítógépünkre a billentyűzetet.

A ROG Claymore II ún. opto-mechanikus kapcsolókat kapott, amelyek a lenyomás érzékeléséhez infravörös fényt használnak, azaz nem fém alkatrészek összeérése aktiválja az egyes gombokat. Kétféle RX kapcsoló van, a Red és a Blue elsősorban a lenyomás erősségében és az érzékelési pontban különböznek egymástól. Az RX gombok kialakítása abban is eltér a hagyományos mechanikus kapcsolókétól, hogy nem középen rögzítik őket, hanem a négy sarokban – és egy ollós megoldású rugós mechanika emeli vissza azokat –, és így gyakorlatilag mindegy, hogy középen vagy a szélükön nyomjuk le a billentyűket, mindig szinte teljesen azonos módon érzékeli a lenyomást a gomb. Ezen felül a megvilágítás se a hagyományos módon történik, itt középen van a fényforrás, a gombok pedig a tetejükön kívül oldalt is világítanak szükség esetén (ez például a másodlagos funkciókat is feltüntető billentyűk esetében érzékelhető).
Azt hiszem az előző mondat után már említeni se kell, hogy RGB-s fényekben pompázik ez a billentyűzet, amellyel együtt kb. 43 óra üzemidőre képes egy feltöltéssel, de ha lekapcsoljuk a világítást, ez akár 144 órára is kitolható. Az extra funkciók, mint amilyen a világítás és makrók az Armoury Crate nevű szoftverben konfigurálhatók. Szokás szerint számos világítási mód közül válogathatunk.
Nálam a billentyűzet piros kapcsolós változat járt, amelyet már az első próbagépeléskor igen jól esett használni – még ha nem is szoktam meg azonnal ezt a fajta gombot a Cherry MX Blue kapcsolói után, azonnal éreztem, hogy egész más élmény ezt használni. És ha épp mások is voltak a környezetemben, őket is jobban kímélte ez a klaviatúra, mint a hangosan kattogós mechanikus verzió. (A kék kapcsolós változat persze ebből is hangosabb.)
Nem egy olcsó mulatság az ASUS ROG Claymore II, ugyanis 95–100 ezer forint körül kapható a boltokban. Cserébe egy balkezesek által is jól használható, moduláris felépítésű, vezeték nélküli billentyűzetet kapunk, igen kényelmesen működő gombokkal.