Végre eljött ez a nap is. Amikor tavaly a Final Fantasy VII Remake-jének PlayStation-exkluzivitása lejárt, sokan sejtették, hogy nem kell sokat várnunk, mire a remekmű (amelynek eredetije számomra 2020-ban az év egyik, ha nem a legjobb játéka volt, de hasonlóan jól vélekedett Onimushaman is a PS5-re megjelent, feljavított és DLC-epizóddal kibővített változatról) megérkezik PC-re is. A bejelentés azonban végül nem jött, és már-már úgy tűnt, ez egy olyan esemény lesz, ami áthúzódik 2022-re, amikor a decemberi The Game Awards ceremónián váratlanul nem csak azt jelentették be, hogy igen, készül a PC-s kiadás, de az még az ünnepek előtt landolt is az Epic Games Store kínálatában.

A port magába foglalja a PlayStation 5-re megjelent komplett Intergrade kiadást, beleértve a feljavított, magasabb felbontású, részletesebb textúrákat, a teljes alapjátékot, valamint Yuffie DLC-epizódját, valamint az ez által hozzáadott új tartalmakat is. Magáról a történetről nem hinném, hogy érdemes lenne túl sok szót ejteni, ezt bőségesen megtettük előző két cikkünkben. Röviden és tömören: nem árt úgy nekifutni, hogy legalább felületes ismeretekkel rendelkeztek az eredeti FF7-ről, viszont egy önmaga jogán is kiváló játék ez, amely régi rajongók számára hemzseg a kikacsintásoktól, easter eggektől és utalásoktól.
Zseniális harcrendszerrel, csodálatos (rajongók számára nem egy alkalommal szívszorító) pillanatokkal megáldott mestermű, amely egyformán ragadja meg az újoncokat, és szippantja be menthetetlenül a hozzám hasonló elvakultabb rajongókat, akik az objektivitásra tett minden kísérletük ellenére sem tudják félretenni a tényt, hogy mennyit jelentett számukra az eredeti játék, majd a számos spinoff, mellékszál és folytatás, amivel a Square Enix mindenféle finomkodás nélkül úgy lovagolta meg a játék ikonikus státuszát és rajongói kultuszát ahogy csak tudta, és hány nosztalgikus húrt penget végig a remake a végigjátszáshoz szükséges durván 40 óra során.

A kérdés így rég nem az, hogy a Final Fantasy VII jó játék-e. Az, és hiába nyelte el a PlayStation 4-es változat is tisztes mennyiségű játékidőmet, a PC-s kiadás megteszi ugyanezt még egyszer. A megválaszolandó kérdések inkább azok, hogy mennyire sikerült jól ez a port, miért adott hangot számos rajongó csalódottságuknak a megjelenést követően, és mennyire érdemli meg, hogy az első olyan játék legyen PC-n, amely kemény 80 eurót követel a játékosoktól.
Kezdjük hát az elején. Amennyiben nem érdekelnek titeket különösebben a precíz grafikai beállítások, és ahhoz, hogy egy játék jó legyen számotokra, nem tartozik hozzá a maximumra tekert beállítások mellett is stabil 60 fps feletti teljesítmény, valószínűleg semmilyen problémátok nem lesz a PC-s kiadással: hiánytalanul ülteti át a PlayStation 5-ös változatot. Bár a billentyűzet támogatott, érdemes hozzá kontrollert használni, illetve a töltési idők megrövidítése érdekében SSD-re telepíteni. De a lényeg, a konklúzió, hogy igen, a Final Fantasy VII Remake teljes kiadása PC-re költözött, és végre maximálisan élvezhető azok számára is, akiket eddig csak a konzolexkluzivitás tartott vissza tőle.

Ha azonban a játék beállításai felé tévedünk, netalán futtatunk egy fps-számlálót játék közben, a helyzet kicsit árnyaltabb. Rögtön feltűnhet, hogy mennyire szokatlanul alacsony a grafikai opciók száma: a kijelző felbontása mellett lényegében csak a textúrák és az árnyékok felbontása, valamint az egyszerre megjelenített karakterek száma alatt lényegében a draw distance állítható. Ha ezt mindet maximumra toljuk, a PS5-re megjelent változat látványát kapjuk PC-n, finomabb skálázás, DLSS, FidelityFX, ray tracing azonban nem kaptak helyet. Ha az opciókat alacsonyabbra húzzuk, a látvány többé-kevésbé az eredeti, PlayStation 4-re megjelent változatnak felel meg.
A nyúlüreg mélyén két olyan opció bújik meg, amiket hiába is keresünk a beállítások között, pedig nagyon is ott lett volna a helyük. Az egyik a DRS – ez ugyanis automatikusan bekapcsolt, és annak függvényében, hogy milyen cél fps-t állítottunk be a Framerate menüpont alatt, mezei fps-cap helyett a háttérben folyamatosan skálázni kezdi az egyes textúrák és karaktermodellek renderelési felbontását, anélkül, hogy ebbe bármiféle beleszólásunk lenne. A másik a DirectX verzió. A port ugyanis egyes helyeken, különösen CGI átvezetők után, és új, nagyobb területek betöltésekor képes egy röpke 10-15 fps-nyi zuhanást produkálni. Ám, ahogy arra pár játékos nem sokkal a megjelenést követően rájött, ha a játék parancsikonját egy speciális paraméter segítségével az alapértelmezett DirectX 12 helyett DX11-gyel indítjuk, ezek az esések 1-2 fps-ben maximalizálódnak – cserébe így a VSyncről kell lemondanunk.

Ezek egyike sem olyan, ami levonna bármit a játék értékéből, vagy esetleg játszhatatlanná tenné (sőt, csak a tavalyi évben találkoztam olyan PC-s porttal, amihez képest ez maga a perfekcionizmus). Ahogy fent is írtam, ha valaki nem szeret mélyebben foglalkozni ezekkel az opciókkal, a konfigurációja teljesíti a megjelölt minimum gépigényt, és csak szeretné végigjátszani PC-n a Final Fantasy VII-et, az maradéktalanul megteheti, arról nem is beszélve, hogy az igen szorgos modderközösség a megjelenés óta már készített is például egy olyan külső eszközt, amellyel kikapcsolható a DRS.

Final Fantasy VII Remake - Intergrade teszt
Fullos csomag ráncfelvarrva.
Ami így hátra van, az csak az árcímke, amellyel kapcsolatban kettősek az érzéseim: egyrészt nem szeretném, ha bevett gyakorlat lenne az elkövetkező generáció során, hogy minden AAA-kategóriás játék 80 eurónál kezdődjön, mert (bár nem szeretnék itt konkrét címeket kiemelni) egy-kettő nagyobb név már az utóbbi években sem ért volna 30-at sem. Másrészt viszont ha ez a 80 euró az ára annak, hogy a Square-hez hasonló kiadók az elkövetkező generáció során is életképesnek ítéljék ezeket a nagy, mikrotranzakciókat és multiplayert mellőző, bivalyerős egyjátékos élményre fókuszáló mesterműveket, ha ez az ára annak, hogy 2021-ben egy Final Fantasy VII Remake ebben a formában megjelenhessen, és remélhetőleg folytatódhasson, nem fogok kötekedni azzal a 80 euróval.