Kevés kiadó rendelkezik olyan dicséretes elhivatottsággal a birtokukban levő IP-k iránt, mint a THQ Nordic. Nem csak felhalmoztak a különböző sorozatokból, nem csak lelketlen remastereket, minimális változtatásokkal megáldott újrakiadásokat dobtak piacra, hanem érezhetően próbálják megtartani, sőt kényeztetni az egyes játékaik keményvonalas rajongóit. Legyen csak szó a Titan Questről, amely még 2021 végén is kapott egy újabb DLC-t, vagy jelen tesztem alanyáról, a Kingdoms of Amalur Re-Reckoningról, amely szintén még 2021 végén kapott egy új, lezárásként szolgáló 6-8 órás fejezetet, új helyszínekkel, ellenfelekkel, skillekkel, achievementekkel, felszerelésekkel az idén 10 éves játékhoz.
Ez a Fatesworn címre keresztelt fejezet valóban konklúzióként szolgál, amely a megnyitásához szükséges lépéseken is tetten érhető. Az új küldetéslánc felvételére és az új térképrész, Mithros felfedezésére ugyanis csak akkor nyílik lehetőség egy rejtélyes levél érkezését követően, ha a játékos teljesítette az alapjáték történetét, megölte a zsarnok Gadflow-t, és néhány ezer évre ismét elzárta az őrült hadúr istenségét, Tirnochot. Ahogy az az alapjáték epilógusában is kiderült, ennek az eseménynek iszonyatos következményei voltak Amalur puszta lényegére, a predesztinált sorsokra nézve. Mintha minden élőlény addig kőbe vésett sorsa megszűnt volna, az addig tévedhetetlen Sorsszövők megvakultak a jövőt illetően, és végre mindenki a saját kezébe vehette, saját döntéseitől tehette függővé élete alakulását. Ám, ahogy az a DLC kezdetén kiderül, ez az alapvetően happy endnenk tűnő lezárás sokkal összetettebb. A Tirnoch elleni csata eredményeképp maga a Sors szövete kezdett cafatokra szakadni, ami számos más anomália mellett lehetőséget adott a Káosz istene számára, hogy megpróbáljon betörni Amalur világába.
Így kerül hősünk Mithros szigetére, hogy ott megmérkőzzön a magát a Káosz megtestesüléseként hirdető új hadúrral, az Amalur leigázására törekvő Telogrusszal. Az Amalurba beszivárgó Káosz pedig pár új játékelemet is elérhetővé tesz. A játék új dungeonjei és ellenfelei közül például több is kapott egy alternatív, „káosz” változatot, valamint az új elemnek megfelelően új fegyverek, páncélok és szintlépésekkor feloldható skillek is érkeztek. A karakterszint limitje is megemelkedett, így 40 helyett immár 50-es szintig turbózhatjuk karakterünket – erre pedig szükségünk is lesz.
A DLC indításának feltételei ugyanis kissé csalókák. Az epilógus végigjátszásához közel sem elegendő pusztán befejezni az alapjátékot, majd egyszerűen átruccanni Mithros szigetére: bár ez sehol sincs megjelölve, alapértelmezésnek tekinti, hogy gyakorlatilag kimaxoltuk az Amalur alapjátékát, a fő küldetéslánc mellett végigvittük az összes jelentősebb mellékszálat, a két előző DLC-t is, és karakterünkkel valahol a 40-es szint körül álltunk meg, ehhez lettek igazítva ugyanis Mithros legegyszerűbb mezei mobjai is. A viszonyítás kedvéért, mire végeztem az alapjátékkal, a karakterem valahol a 28-as szint körül állt meg, ami durván egy bő 10-12 órás grindot jelentett, lényegében az összes addig mellőzött mellékküldetés végigpörgetését, hogy egyáltalán bármiféle esélyem legyen végigküzdeni az új DLC-t, és ne terítsen le az első ellenfél alig három ütéssel.
Amivel kapcsolatban ott van az az alapvető probléma, hogy az Amalur egy 2012-es játék, ami az újrakiadás ellenére is erősen látszik a látványon, a játékmechanikákon, a játékélményen, arról nem is szólva, hogy az alapvetően szórakoztató harcrendszer és játékmenet azért 20-30 óra felett már a legkeményvonalasabb rajongók számára is képes kissé monotonitásba fulladni. A maratoni grind során ráadásul szép számmal akadtam még bugokra is, amiket láthatóan a Re-Reckoning nem igazán tudott javítani az eredeti megjelenés óta: tereptárgyakba akadó ellenfelek, elrontott lopakodás miatt néha visszatöltés nélkül teljesíthetetlenné váló küldetések. Ráadásul, ha a történet mögé nézünk, a Telogrus elleni harc javát lényegében egy méretes fetch quest teszi ki – amelynek társai az alapjáték küldetésláncának is inkább gyengébb szegmenseit erősítették.
Így hiába dicséretes a THQ Nordic erőfeszítése, a Kingdoms of Amalur: Re-Reckoning – Fatesworn szórakoztató addíció helyett inkább csak 20 eurós jutalomkör a legelvetemültebb rajongóknak, azoknak, akiknek az újrakiadásba ölt 40 óra sem volt még elég Amalur világából. Ők minden kétséget kizáróan kiválóan szórakoznak majd az új játékelemekkel, küldetésekkel – de nem lehetett volna esetleg azt a belépési szintlimitet egy kicsit barátibbra, a játékosok által feloldott achievementek alapján reálisabbra belőni? (A Steam statisztikái alapján Tirnochot csak a játékot birtoklók alig 6,4%-a győzte le, így ők azok, akik egyáltalán képesek elindítani megvásárlás után a DLC-t...)
