Kibicnek kuss a neve – mégis, ha egy független játékfejlesztő megkérdezne, hogy a narratív alapú játékából mit ne hagyjon ki semmiképp, akkor azt felelném neki, hogy a szinkront. Persze tudom, hogy erősen pénzkérdés, mégis egy jól (!) eltalált hangos aláfestés nagyon sokat tud dobni akármilyen játékon. Az egyik legjobb példa a Jenny LeClue Detectivú, ami 2019-ben még csak felirattal kommunikált PC-n, egy évvel később azonban PlayStation 4-en már a hangszínészek is szerephez jutottak, és nem is akárhogy.
Szerencsére az Unforeseen Incidents készítői maguk is tudják ezt a tézist, és már alapból szinkronnal érkezett a játék, méghozzá igen kiválóval. Kicsit talán előreszaladok, de nemcsak a szereplők nagyon szeretnivalóak ugyanis, hanem a hangjukat adó színészek is nagyon remek munkát végeztek. Aki kicsit türelmetlenebb, és szereti elnyomkodni a dialógusokat a haladás érdekében, itt nem lesz szíve megtenni, vagy legalábbis kétszer is meg fogja gondolni.
Persze a játék elsősorban a grafikájával hódíthat első pillantásra, hiszen azt látjuk meg először. Nálam is így volt, a screenshotok rögtön megfogtak – kissé karikaturista stílusban, kézzel rajzolt kalandjátékról van szó. Akár ismerős is lehetett volna a cím, hiszen 2018-ban jelent meg eredetileg PC-re, de részemről kimaradt, így kapóra jött, hogy a kissé sokára elkészülő Switch port most bekanyarodott a sarkon.
Yelltown városkájában egy gyilkos vírus üti fel a fejét, a magas lázzal, vérzéssel és köhögéssel járó betegség az ígéretek alapján még kontroll alatt van, ám a helyi lakosokat óvatosságra intik. Főhősünk, Harper amolyan ezermester, aki szívesen segít mindenkinek, de nem az a világmegváltó típus – igazi antihős (és talán egy kissé túlságosan is önkritikus). Éppen a család jóbarátjához, McBride professzorhoz igyekszik, hogy annak számítógépét megjavítsa. A szívességet könnyedén le is tudja, ám hazafelé ennél sokkal komolyabb kalandba keveredik. Egy fiatal lány haldoklik a főtéren, és egyértelműen a járvány jegyeit mutatja. Mielőtt még az RHC, vagyis a vírus ellen küzdő cég emberei el nem viszik, Harperre bíz egy fontos levelet, amit egy Helliwell nevű riporternek kell átadnunk. Persze előbb meg kell találnunk, és már ez sem egy egyszerű feladat. Mégis, amint sikerül, hősünk mellé szegődik, hogy együtt derítsék ki, mi állhat a gyilkos kór terjedése mögött.
A sztori kissé sablonos, és meglepő módon hajaz a jelenleg világban kialakult helyzetre, de egyértelműen nem abból merített, hiszen még jóval a Covid-19 mizéria előtt íródott. A szereplők közötti kémia, az ízléses humor viszont annyira odaszögezi a játékost, hogy nehéz elszakadni a képernyő elől. Összesen négy fejezetet kapunk, egyenként 2-3 óra játékidővel, ami így a végére simán 10-12 órát jelenthet. Már csak azért is, mert a feladatok ugyan a point-and-click stlíusnak megfelelőek, de némelyik azért eléggé sok fejvakarásra adhat okot.
Alapvetően inventory-használattal fogunk tudni megoldani mindent, van viszont egy olyan tárgyunk, amely mindig velünk lesz, ez pedig Harper multifunkcionális svájci bicskája. Hiába van azonban hét eszköz is rajta, jobbára mindig a csavarhúzót és a kést fogjuk nyúzni belőlük. Cserébe viszont rengeteg hotspot található a helyszíneken, így a klasszikus kalandjátékok kedvelői jól ellesznek. Ezek akár meg is jeleníthetőek a modern elvárások szerint, sőt akár váltogathatunk is köztük a könnyebb kezelhetőség kedvéért, ha a Switch érintőképernyője nem volna elég. Ezzel kapcsolatban sajna meg is kell említeni, hogy a váltogatás kapcsán néha nem az a dolog highlightolódik, aminek kellene (mert valami kitakarja és pár milliméterrel odébb kellett volna azt pozicionálni).
A klasszikus kalandjátékos feladatoktól eltérve azért lesz jó pár rész, amely extrát jelent. Akad, ahol számítógépeket kell használni, és parancsokkal operálni – ilyenkor jól jöhet a hajdanán beégett DOS-tudás. Másik extra, amikor rádiójelek alapján kell egy-egy új helyszínt lokalizálni. Ez rendszerint az adott fejezet térképén zajlik pár vonal forgatásával, amelyek ahol keresztezik egymást, oda kell mennünk a későbbiekben. A fejezeteket pedig mindig egy hackelős feladat zárja, ilyenkor egész egyszerűen egy sugarat kell úgy terelgetnünk a klasszikus Pipe Maniához hasonlatos puzzle-ben, hogy mindegyik mappaikonhoz elérjen.
Komoly buggal nem akadt dolgom, de pár apróságot azért muszáj megemlíteni. Talán a konverzió és a platform átka, de vannak jelenetek, amelyek jobban bezoomolva jelennek meg – ezeknél sajnos gyakran pixeles és homályos a kép. Kis képernyőn nem annyira feltűnő, de ha dokkolva, TV-n játszunk, akkor eléggé látható a különbség. Sajnos szintén Switch sajátosság, hogy a handheld módra nem nagyon gondoltak a fejlesztők, ugyanis néha annyira apró betűk vannak (pl. a térképen való keresgélésnél), amelyeket még a legnagyobbnak számító OLED-modell képernyőjéről sem lehet leolvasni. Ezeken túl legfeljebb abba lehet belekötni, hogy pár jelenetben túlságosan nagy a csend (még csak hangeffeketek sincsenek), valamint hogy a szereplők mozgásanimációja nagyon minimál szinten lett megoldva (ez utóbbi mondjuk a rajzstílus miatt szerintem nem annyira nagy gond).
Az Unforeseen Incidents természetesen a kalandjátékok kedvelőinek ajánlható, nekik viszont nagyon jó szívvel. Egy komoly témát kapunk, de alapvetően vicces tálalásban, és nagyon szerethető karakterekkel, valamint kiváló szinkronnal. Rengeteg a popkulturális utalás, amelyeket inkább nem is lőnék el, de azért példaként álljon itt, hogy amikor Harper egy kikötőben megpillant pár különböző színű konténert, elkezdi dúdolni a Tetris zenéjét. Szintén az Application Systems Heidelberg indie kiadótól érkezett tavaly a Mutropolist, amíg azonban ott azt kellett írnom, hogy kissé sótlan és valami hiányzik, itt majdnem hogy elsüthetném a telitalálat bélyegzőt.
