25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Little Orpheus teszt – Münchhausen báró is megirigyelné

Egy színes kaland, ahol már nem is lényeges igazán, hogy mi történik, csak hogy jól érezzük magunkat közben.

Írta: m_anger

Ha valaki egy pillantást vet a Little Orpheus képeire, akkor rögtön láthatja, hogy egy igen színes játékról van szó. S mindez nemcsak a látnivalóra igaz, hanem a történetmesélésre is. A játék sztorija ugyanis két ember beszélgetése alapján tárul elénk, egyikük pedig legalább akkor hantagép, mint a címben említett Münchhausen báró.

Little Orpheus teszt – Münchhausen báró is megirigyelné

A hatvanas években a Szovjetunió egy asztronautát küld... na nem az űrbe, hanem a Föld középpontja felé. A küldetés azonban kudarcba fullad, mert a delikvens eltűnik. Három év múlva kerül elő, és azt állítja, hogy megmentette a földet. Természetesen Ivan Ivanovics elvtársat kihallgatásra rendelik, ahol Yurkovoi generális kérdezi ki, mi történt és hová is tűnt a súlyos rubelekbe kerülő atombomba(!)-meghajtású felfedezőjárműve, a Little Orpheus. A válasz azonban nem nagyon akar kiderülni, helyette kapunk egy igen hosszú és egyre hihetetlenebb mesét, amit a felettes is egyre nehezebben visel.

A történet tehát ilyen módon ismerszik meg számunkra, tulajdonképpen a felek végigpofázzák az egész kalandot (igen, a pályák alatt is hallhatjuk a diskurzusukat). Hősünk, Ivan egy hihetetlenül kajla figura, már kinézete is valamelyest Roberto Benignit idézi (igaz, kicsit hunyorítani kell), beszédstílusa viszont egyértelműen. A generális pedig egy szigorú figura: ha egy szovjet elöljárót kéne elképzelni, majd’ mindnyájunknak ilyesmi karakter ugrana be. A kettejük civódása szórakoztatóan viszi végig a történetet, kis túlzással azt is lehet mondani, hogy a játék fénypontja.

Little Orpheus teszt – Münchhausen báró is megirigyelné

A fejlesztésért egyébiránt a The Chinese Room fele, akik már olyan sétaszimulátorokat raktak le az asztalra, mint a Dear Esther vagy az Everybody's Gone to the Rapture. A Little Orpheus ugyan teljesen más műfajban indul, de amint a játszhatóságra kerül a sor, tulajdonképpen gondolhatnánk azt is, hogy ismét egy walking simet alkottak meg a srácok, csak ezúttal oldalnézetben. A játék ugyanis nemcsak szemtelenül egyszerű és könnyű, de a játékmechanikát tekintve sem mondhatjuk túl változatosnak (van kb. 3-4 elem – kötélen lengedezés, kapcsolóhasználat stb. –, amelyek felváltva ismétlődnek újra és újra).

Persze lehet, hogy az a tény is erősíti ezt a képet, miszerint a játék eredetileg mobil platformra készült. Eredetileg 2020 nyarán debütált Apple Arcade-en, és csak most ért el gyakorlatilag a klasszikus konzolokra és PC-re. A formátum is könnyed, sorozatos jelleget idéz, hiszen a nyolc (plusz egy bónusz) elérhető szint egy-egy sorozatepizódként kerül elénk – mindegyiknek van főcíme, stáblistája. Nincs is ezekkel azonban semmi baj: ha az ember nem úgy ül le a játék mellé, hogy most valami forradalmit akar látni és átélni, pusztán szórakozni vágyik, akkor abszolút megtalálhatja a számítását.

Little Orpheus teszt – Münchhausen báró is megirigyelné

Ami viszont már inkább baj, hogy akad pár apróbb baki, ami belepiszkít az összképbe. A játék alapvetően nem bugos, de sajnos, ha valaki PlayStation 4-en ugrik neki, akkor néhány esetben szaggató képernyőscrollra kell számítania. Utólag rálestem a kérdéses részekre PS5-ön, és ott nem tapasztaltam, úgyhogy inkább ezt ajánlom, ha valaki már rendelkezik az újabb konzollal (csak tippelni tudok, hogy Xboxon hasonló a helyzet). Sajnos az irányítás is rejt apróbb kellemetlenségeket – jelentős gondom nem volt, de jó pár esetben azért nem feltétlenül azt csinálta a játék, amit én szerettem volna, vagy egy-egy ugrással kellett elbíbelődni, mert túlságosan is ki lett centizve az akadály. Ezen felül már csak a feliratokat tudom egy kicsit rugdosni. Nagy gond itt sincs, de talán lehettek volna szebbek (túlságosan is egyszerű fontot használtak), valamint néha túl sok sor kerül kiírásra, a látható végeredmény pedig nem esztétikus.

Mindent összevetve azonban a Little Orpheus kellemes élmény maradt, így bátran ajánlom azoknak, akik egy kis önfeledt, vidám szórakozásra vágynak (Game Pass előfizetők már egyből neki is eshetnek a március 1-jei megjelenéskor). A sajátosan debil, de mégis bájos mese sokszor csal majd mosolyt az arcunkra, és még azt is megbocsátjuk neki, ha egy kicsit egyszerűbb humorral operál. Egyetlen kritikám (a kisebb technikai problémákon túl), hogy az utolsó, bónusz pályát már feleslegesenek és kicsit fárasztónak éreztem (túlságosan hosszú, és több benne az új játékelem, mint ami az egész kaland során szembejön – inkább szívatásnak hatott, mintsem kellemes lezárásnak).

Little Orpheus teszt – Münchhausen báró is megirigyelné

FRISSÍTÉS 2022.03.01. 17:15
A játék kiadója, a Secret Mode közleményt adott ki a játékkal kapcsolatosan, ezt alább olvashatjátok:
Az elmúlt napok eseményeinek fényében a Little Orpheus PC-s és konzolos megjelenését elhalasztjuk.
Bár a Little Orpheus eredetileg 2020 júniusában jelent meg az Apple Arcade-en, és nem kapcsolódik az elmúlt napok eseményeihez, elismerjük, hogy a játék egyes témái és tartalmai jelenleg felzaklathatnak egyes játékosokat.
Köszönjük a megértést, további információkat később fogunk megosztani.
Secret Mode

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Kattints ide, ha tetszett a cikk!

Pozitívumok
  • Bátor színhasználat
  • Esztétikus, szép látvány
  • Bájosan debil történetszövés
Negatívumok
  • PS4-en kisebb technikai problémák
  • A játékmechanika nem igazán acélos
  • Az utolsó fejezet már erőltetetten hat

További képek

  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus
  • Little Orpheus

Little Orpheus

Platform:

Fejlesztő: The Chinese Room

Kiadó: Secret Mode

Megjelenés:
2020. június 12. Mac, iOS
2022. szeptember 13. PC, PS4, PS5, X1, XSX, Switch

» Tovább a játék adatlapjára

m_anger

m_anger
Ami a nyolcvanas években kölyökként csak álom volt (videojátékokkal dolgozni), az mára valóság. Munkaidőben fejlesztőként, szabadidőben kritikusként. Játék az élet?

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!