A Submerged: Hidden Depths az a fajta folytatás, amelynek hallatán az ember felhorkant: „volt ennek első része?”. Pedig volt, de őszintén bevallom, engem is elkerült. Pár „mit kéne venni” típusú kalandozásom során ugyan belebotlottam különféle store-okban, de végül a negatívabb kritikák végett nem szavaztam egyszer sem bizalmat neki. Ami talán olyan tekintetben nem is baj, hogy a volt Bioshock fejlesztők (Uppercut Games) gyakorlatilag most megcsinálták ugyanazt, csak sokkal tartalmasabb formában és szebb kivitelezésben.

A játék két főhőse ugyanaz a testvérpár (Miku és Taku) lesz, de időközben picit jobban felcseperedtek (ám még így is szemtelenül fiatalok). Továbbra is a leányzót fogjuk elsősorban terelgetni, de néha a testvére felett is átvehetjük a kontrollt. Ahogy az előzményben, úgy most is egy posztapokaliptikus (kissé fájdalmas az elmúlt napok fényében ezt leírni) világban járunk, amelyet elöntött a víz, csak a legmagasabb épületek kandikálnak ki a hullámok felett (hmm, mintha láttunk volna hasonlót nemrégiben, de egészen mostanában is). Be kell valljam, nekem az alapsztori kicsit zavaros volt, de a lényeg, hogy titokzatos fekete trutyi rondítja az amúgy sem túl szép, bár a maga módján megkapó lepusztult civilizációt. A mi feladatunk természetesen a dolgok jó mederbe való terelése lesz.
Ehhez van egy fontos eszközünk, egy motorcsónak, amellyel ide-oda furikázhatunk a térséget gombamód borító szigetek közt. Kilenc nagyobb egység van, amelyek egyenként rejtenek is energiagolyóbist – ezeknek a megfelelő helyre mozgatása lesz a fő feladatunk. Ez úgy testesül meg, hogy amikor a csónakkal az adott helyszínre érünk, akkor egy 3D platformer szekció következik, kellemes fejtörőkkel, amelyek simán egy Tomb Raider vagy Uncharted epizódban is megállnák a helyüket (egyre bonyolultabbak persze).

Ezen kívül is akadnak tennivalók, például felfedezhetünk állatfajokat, vagy a régmúlt jelentősebb látnivalóit, megmászhatunk kilátókat (segítve a további felfedezést), de gyűjthetünk ereklyéket a régi világból vagy fejleszthetjük a motorcsónakot is. Ami közös az egészben, hogy a kaland során semmiféle erőszakos dolgot nem kell művelnünk: nincs harc, nem kell senkit megölni. Az egész élmény roppant nyugis, stresszmentes, szóval valóban a felfedezés öröméről szól (emiatt páran unalmasnak is fogják találni).
Tájékozódni elsősorban a térkép alapján fogunk tudni, de hogy merre érdemes indulni, abban egy távcső lesz a segítségünkre. Ezzel tudjuk ugyanis kémlelni a horizontot, és ha látunk valami érdekeset a közelben, akkor máris megy egy jelölés. Az egyes helyszíneken pedig a színek (főként a piros) fognak vezetni minket, illetve a csillanások hívják majd fel a figyelmet (hahó, lehet velem valamit kezdeni). A grafika alapjában véve nem eget rengető, a karakterek kicsit rajzfilmesek, a környezet meg elnagyolt, de nekem abszolút bejött a stílus, amit a készítők próbáltak megalkotni. A zenei aláfestés pedig csak tovább simítja az élményt: van valami megkapó abban, ahogy ebben nyugis világban furikázunk a vízen és mászkálunk a romok között.

Részemről abszolút addiktív volt az élmény, meg sem álltam, amíg minden felfedeznivalót be nem gyűjtöttem (platina trófea), s ugyan elmondhatjuk, hogy az elődnél kétszer, háromszor nagyobb világról beszélünk, két este alatt így is kényelmesen kimaxolhatjuk a játékot. Szerencsére a futás abszolút simán ment, PlayStation 5-ön szinte semmi nem zavarta az élményt, ami szintén jó hír, ugyanis az előd sok helyen pont ezért, vagyis az akadozásért kapott (jogos) kritikát. Sajna azért bugoktól nem volt teljesen mentes a teszt, akad pár helyen láthatatlan fal, illetve az irányítás kicsi körülményes tud lenni esetenként (beleakadunk tereptárgyakba), de azért komoly problémába nem futottam.
A Submerged: Hidden Depths úgy érzem, az első részhez hasonlatosan picit a radar alatt maradt, és kevés publicitást kapott, noha sokat fejlődött, így ha valaki a minőség miatt maradt eddig távol, de tetszett neki a játék világa, akkor most egész nyugodtan belevághat. A készítők nem titkoltan olyan klasszikusokból merítettek, mint a Journey vagy a Shadow of the Colossus, ami egyáltalán nem rossz ajánlólevél. A megjelenés okán pedig remélem, hamarosan további gyöngyszemeket kapunk még. A játék ugyanis 14 hónapig Stadia-exkluzív volt, azt pedig ugye tudjuk, hogy a Google streaming szolgáltatása nem a legszebb napjait éli. Szeretettel várjuk például a GYLT-et a Tequila Workstől.